Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-356

164 Az országgyűlés képviselőházának 356. ülése 1930 február 19-én, szerdán. zönsége pedig fizetheti mind a kettőnek reprezentációs költségeit. Ekkora luxust ennek a Csonka-Magyarországnak fővárosa, melynek elszegényedett polgárai a szájuktól vonják meg a falatot, hogy az adót meg tudják fizetni, nem bír meg. Méltóztassék körülnézni Európában. Bécs nem kisebb város, mint Budapest, történelmi múltja is van akkora, mint Budapestnek. Méltóztassék Bécsben egy parádés fogadtatást megnézni és méltóztassék Budapesten is megnézni. Azt fogják látni, hogy a bécsi polgármester, aki milliós várost képvisel. .*. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Nagy estélyeket ad!) a mi főpolgármesterünkhöz képest szürke beamter. (Petrovácz Gyula: öriási estélyek vannak a városházán! — Zaj. — Mozgás a szélsőbaloldalon. •— Petrovácz Gyula: A városháza dísztermében óriási reprezentációs estélyek vannak!) Nekem is volt alkalmam Bécsben egynéhány ilyen reprezentációs fogadtatáson résztvenni. A külsőségek tényleg nagyon szépek voltak. Nagyon szép a terem; nagyon szépen tudják a termet egyébként is dekorálni virággal a városi kertészetből, de ami a banketteket illeti, a mieinkhez képest a bécsiek ma koldusok, mert a RathhausKell

erben adnak bankettet, amely igen sovány. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Mert akkor úgy kívánta az alkalom!) Bécs milliós város, történelmi tradíciókkal, a polgármestere és a tanácsnokai szürke hivatalnokok a mieinkhez képest. De tovább megyek. Volt alkalmam Münchenben, Frankfurtban résztvenni a városi fogadtatásokon. Frankfurt pedig viah olyan gazdag város, mint Budapest, sőt gazdagabb, mégis igen szerény egyszerűséggel történt a fogadtatás. Viagy méltóztassék Belgiumban megnézni a városokat. Volt alkalmam Belgiumban résztvenni igen tekintélyes városok fogadtatásán, például Gentben. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Nagy luxust fejtettek ki, nem mondom, hogy a képviselő úr fogadtatásánál, de másoknál igen.) Volt parádé, igen nagy volt a zászlódísz, a dekoráció, de a fogadtatás ahhoz képest, amit itt nálunk rendeznek a fővárosban, igazán szegényesnek volt mondható. Ott nem volt bankett, nem volt pezsgő. Ott a községi húsüzem nem látta el a tisztelt urakat 'nagyszerű vacsorákkal. (Fábián Béla: Miért? Itt ellátja?) Igen, ellátja, de ott igen szerény keretekben intézik a dolgot. T. Ház! Az egész dolog eszembe juttatja, illetőleg, analógiát találok ezekben a reprezentációs (költségekben.,. (Fábián Béla: Az előadó úr azt mondja, hogy nem látja el.) Az előadó úr sem tagadhatja azt, hogy nálunk ha a főváros bankettet rendez, az asztal nyög alatta. Ezzel szemben méltóztassanak kimenni akár Mün chenbe, akár Frankfurtba, akár Bruxellesbe, ott nem nagyon nyög az asztal, sőt egyálalában nem nyög. (Fábián Béla: Nálunk az asztalok hozzá vannak szokva!) Mondom, a főpolgármester reprezentációs költségénél analógiát találok a felekezeti tanítókkal. Nevezetesen a felekezeti tanítóknál az a helyzet, hogy a felekezet fizeti a tanítók fizetésének 10%-át, 90%-át ellenben az állam adja, s a legjobb esetben egyharmad fizetést ad a felekezet, kétbaranadrészt az állaim, — parancsolni azonban a felekezet parancsol. Itt valami baladás tapasztalható, mert a főpolgármester fizetésének egyik részét, a törzsfizetést, az állam adja, ellenben a reprezentációs költséget a, fővárossal fizetteti meg, — de parancsolni az állam parancsol. Ez nem egészséges dolog és nem alkalmas arra, hogy a lakosságot megnyugassa a felől, hogy a kormánynak tényleg erős takarékossági szándékai vannak. Azonkívül hatásköri összeütközésekre is vezet. Az igenét, belügyminiszter úr az^előttem felszólaló t. képviselőtársam felszólalására közbeszólás alakjában azt felelte, hogy a főpolgármester Budapest székesfővárost képviseli. Ugyancsak képviseli Budapest székesfővárost a polgármester is. Mindketten kapnak reprezentációs költséget, mindketten költik a főváros pénzét és ti tóikban, a hivatali szobákban folyik a kegyetlen marakodás aziránt, hogy ki mikor képviselje a fővárost. En az ilyen lehetetlen rendszerhez nem tudok hozzájárulni. Ezenkívül is nagyon ajánlom az uraknak, hogy egyszer már szüntessék meg azt a sok parádés reprezentációt és egyebet. Térjünk át a szürke hétköznapokra. Nem akarok messzire menni: méltóztassanak példát venni Hindenburg köztársasági elnök úrról. Én láttam Berlinben a Friedrichstrassei állomáson, mikor beszállt az öreg úr egy I. osztályú kocsi félfülkéjébe és úgy utazott szabadságra Bajorországba. Vegyünk példát Hindenburgtöl a takarékosságban, ha már nem akarunk azoktól az államoktól és városoktól példát venni, amelyek szocialista kormányzat alatt állanak. Vegyenek példát az öreg Hindenburgtöl, aki meg tud elégedni egy I. osztályú kocsi félfülkéjével. Nálunk^ egy főpolgármesternek ugyanannyi reprezentációs költség kell, mint amennyi fizetése van, ugyanannyit kap a polgármester, és minthogy a költségek megvannak, azokat el is kell költeni, ennélfogva a fővárosnak még egy csomó lakomájába és költségébe kerül a dolog. Éppen azért, mert nagyon nehéz időket élünk, és mert azt tartom a legnagyobb nemzeti erénynek, hogy ilyen kérdésekben takarékoskodjanak, ezért fogadom el^ Farkas képviselőtársam javaslatát, amely aképpen szól, hogy ez a tétel a törvényjavaslatból töröltessék. Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Gál Jenő! Gál Jenő: T. Képviselőház! A mélyen t. belügyminiszter úr tegnap szemrehányást tett nekünk azért, hogy nemcsak a szóbanforgó szakaszról beszéltünk, hanem egyéb szakaszokat -is belevegyítettünik a tárgyalás menetébe. Vagyok bátor kiemelni, hogy izoláltan egy szakaszt sohasem tárgyalhatunk, mert azok az utalások, amelyek az összefüggést mutatják az egyes szakaszok között, elkerülhetetlenné teszik, hogy az utalásokat a fejtegetésekkel alkalmazzuk. Itt van mindjárt ez a szakasz, amely azt mondja, hogy a főpolgármesternek képviseleti átalányt juttat. Mármost azt a kérdést kell eldönteni, — nem úgy, mint a mélyen t. képviselőtársam mondja^ hogy a javaslat szerint a fővárost a főpolgármester is és a polgármester is képviseli — hogy ki képviseli a fővárost, mert csak^ az esryik képviselheti. A t. miniszter úr törvényjavaslatából nyomban be fogom bizonyítani, hogy a főpolgármester sohasem kép viseli és sphasem képviselheti a fővárost. Bizonyítani kívánom tehát éppen ebben a törvényjavaslatban két meghatározással, amely nem konkurrál egymással, hanem a precizitás, a jogászi meghatározás szempontjából egyenesen kiköti azt, hogy c«ak az egyik képviselheti a fővárost. Méltóztassanak tehát megengedni- hogy utaljak arra, hogy a 9. §-nak kiegészítő része még három szakasz, a 10., 35. és 48. §-ok. Ezeket harmóniába kell hozni ezzel a kitétellel. A 10. §-nál maid méltóztatnak látni, hos-y ott fel van sorolva, hogy mi a főpolgármester hatásköre. Ha a^ mélyen t. miniszter úr ezen taxatív felsorolásról csak ' egvetlenegy kitételt mutat, amely szerint a főpolgármester csak egyetlenegy esetben képviseli a fővárost, s hogy az ha«