Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-355

Az országgyűlés képviselőházának 355. ülése 1930 február 18-án, kedden. 155 denkivel szemben. (Szilágyi Lajos: Minden ebédet a főváros fizet meg!) A főpolgármesternek mégis ilyen külön stallumot akarnak biztosítani. A fővárosnak kell fenntartania a főpolgármester személyzetét, a fővárosnak kell fizetnie az átalányt, holott a főpolgármester a kormány politikáját hajtja végre. Azt akarják, hogy a főváros csak fizessen, de semmi joga, semmi védekezési lehetősége ne legyen. Nagyon furcsa álláspont ez, amikor Budapesten nincs rendes kórház, amikor a szegényügyet nem tudják megfelelőleg rendezni, amikor szociálpolitikai berendezésekre nincs a fővárosnak pénze, amikor a közoktatásügy és a népvédelem terén nem tud a főváros megfelelő intézkedéseket tenni. Ilyen körülmények között fogadjon el a törvényhozás olyan rendelkezést, amely még külön terhet ró a fővárosra, olyan terhet, amelyre semminemű szükség nincsen? Mi minden olyan átalány ellen foglalunk állást, amely diszkrecionálisán használtatik fel. Különben úgy tudom, a főpolgármesternek elég tisztességes járandósága van, jobb helyzetbe kerül tehát e rendelkezés révén, mint amilyenben a főispánok vannak. Miért, milyen címen jut ehhez a főpolgármester? Azon a címen, hogy nagyobb befolyása lesz a fővárosnál, mint eddig volt? Azon a címen, hogy a reprezentációs költségeket a főváros viseli, a fővárosnak kerül a pénzébe, még ennek tetejébe ráhúznak a fővárosra külön költséget! Azt hiszem, hogy ez olyan rossz, olyan csapnivalóan komisz dolog, amit Budapestre nem volna szabad ráhúzni, nem volna szabad rákényszeríteni. Tiltakozni kell az ellen, hogy ebbe a törvénybe ilyen rendelkezést bevegyenek. Nem is tudja senki megérteni, miért kellett ezt ide bevenni, miért kell ezt statuálni, s miért kell azt a főpolgármestert annyira tömni, olyan jólétbe hozni, annyira biztosítani, ho^v a polgármester fölé jusson? Hát presztízs szempontból is szükséges díjazást adni? Miért? Az önkormányzat embere, aki választás útján tölti be az állást, megítélésem szerint sokkal nagyobb személy^ mindenki szemében, mint a kinevezett főpolgármester. En azt, akit megválasztanak, mindig többre becsülöm, mint akit kineveznek, mert a választás mégis csak a közületből jön, ha szűkközületből is, de ha egy kinevezett egyén szolgálatokat tesz, ezért jutalmat kan. A főpolgármesteri állás is ilyen. Kendszer int azok az emberek, akik szeretnek mindenáron kapaszokni, kapaszkodásuk révén érik el azt, hogv ilyen állásokhoz jutnak. A főpolgármesteri állás tehát nem egyenértékű azzal a, polgármesteri állással, amelyet választás útján töltenek be. Én tehát presztízs szempontjából sem tartom indokoltnak azt, hogy a főpolgármester ennyi összeget kapjon. A választott ember, akit titkos szavazással választanak, mindig több érték előttem (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) és jobban hivatkozhatik a közvéleményre, a közhangulatra, a polgárság akaratára és szeretetére, mint az. akit kineveznek, vagy nyilt szavazással választanak meg. Ez régi bevett gyakorlat. Természetesen itt is annak a kormányzati rendszernek szelleme érvényesül, amely a nyilszavazásos többségű parlamenten alapul. Ezt az erőszakolt felfogást viszi belé ebbe a törvényjavaslatba, és azt akarják külön jutalmazni, hogy Ripka úr alkalmazkodik ehhez vagy nem tudom egy másik vagy egy harmadik kormányhoz, van néhány törtető, aki mindenáron főpolgármester vagy főispán akar lenni. Ez lehet az ő szándéka, de nem lehet garantálni, törvényiben biztosítani nekik külön jutalmat. Nyilvánvaló, hogy a logikával, a józan politikai és erkölcsi felfogással ellenkezik ez, • azért kérjük és kérem én is a t. Házat, hogy a második bekezdést törölje ebből a szakaszból, (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Griger Miklós jegyző: Pakots József! Pakots József: Igen t. Képviselőház! Az a gyanúm, hogy ez a második bekezdés voltaképpen nem jelent mást, mint Ripka főpolgármesterségének temetését. A javaslat ugyanis képviseleti átalányt akar megállapítani a főpolgármester úrnak, ugyanolyan mértékben, mint a polgármesternek, azonban a főpolgármester úr olyan rosszul képviselte a kormány politikáját a városházán, olyan sorozatos bukásokat ért meg az ő akciói során, hogy kétségtelenül nem őt kívánja honorálni ezzel a kétezerpengős havi képviseleti átalányösszeggel, hanem a következő főpolgármestert, mert semmi oka sincs, hogy akármikép honorálja azt, ahogyan képviselte a kormányt a fővárosnál. Meg kell azonban emlékeznem arról, hogy amikor az egész országban, úgy az államgazdaságban, mint a városi háztartásokban takarékosságot hirdetünk, amikor legalábbis látjuk, hogy a kormány nagy kezdeményezéssel leépíti a bürokráciának fizetésekben túltengő jelentkezését, amikor a pénzügyminiszter úr utasítja a minisztériumokat arra, állapítsák meg, hogy micsoda állások feleslegesek, és hogyan kell leépíteni azokat a dotációkat, amelyek megszaporodtak és felduzzasztottak a költségvetést, akkor ezzel ellentétben a t. miniszter úr gondosan igyekszik a főváros nyakába varrni olyan újabb terheket, amelyeket az amúgyis agyonnyomorított főváros már nem bír elviselni. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. )Budapest közönségének teherviselése eljutott már a maximumhoz. (Ügy van! a baloldalon.) Teljesen lehetetlen erre újabb terheket raknunk. (Bródy Ernő: Lehetetlen! — Zaj a balközépen.) Igen t. Ház! Az a különös, hog

TT amikor maga a javaslat indokolásában azt hangoztat ja, hogy a főváros adminisztráló ját racionalizálni, az üzemek működését egyszerűsíteni és Összhangba hozni akarja, hogy az üzemek, amelyek eddig öncélúak voltak kellő ellenőrzés mellett olyan tempóban dolgozhassanak, hogy ne legyen olyan nagy a kiadásuk, amikor magának a belső közigazgatásnak szervezetét ebből a szempontból akarja átdolgozni, ugyanakkor nem számol a t. miniszter úr azzal, hogy voltaképpen sokkal drágább és költségesebb lesz a főváros közigazgatása a javaslat törvényerőre emelkedése után, mint volt eddig. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Hiába legyint a miniszter úr, mert számszerűen kimutattam már az általános vitában, hogy körülbelül másfélmillió pengővel lesz drágább a főváros közigazgatása a jövőben, mint eddig volt. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Megint csak legyintek!) Igen t. belügyminiszter úr, méltóztassék ezt a kérdést a maga rigorózus tárgyilagosságában kezelni. Amikor arról van szó, hogy ön a közegeit a fővárosnál anyagilag alá akarja tátmasztani, ne feledkezzék meg ezekről a princípiumokról, a takarékosságnak erről a nagy elvéről. Itt természetesen felmerül az a gondolat, amelyet előttem szólott t. kép visel őtársaian is kifejezésre juttattak, hogy ha a kormány közege a főpolgármester, miért nem fizeti az állam. (Ügy van! balfelől.) A javaslat^ eredeti formájában szerepelt még az autótartás is, ezt a kérdést azonban kikapcsolták azzal az érveléssel, hogy a főváros készségesen bocsát autót a főpolgármester rendelkezésére. Ez azonban nem azt jelenti,