Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-355

Az országgyűlés képviselőházának 355, ríttatik^hogy ez egyértelmű azzal, hogy itt tulajdonképpen nem a főváros törvényhatósági bizottságának akarata érvényesül a főpolgármester megválasztásánál, hanem tisztán és kizárólag a kormány akarata. Hiszen a kormány kijelölhet három olyan férfiút, akik közül egyik sem kell a főváros törvényhatósági bizottságának. Kérdem: van-e ilyen esetben joga a főváros törvényhatósági bizottságának ahhoz, hogy egy negyediket válasszon? A törvényjavaslat szerint ehhez semmi joga nincs, ennek következtében tehát a helyzet az, hogy habár a törvényjavaslat 'azt mondja, hogy a főpolgármestert a közgyűlés választja, de facto a főváros törvényhatósági bizottságának a főpolgármester 'kinevezésére a szó szoros értelmében semmi néven nevezendő befolyása és joga nincs. Ha ez így áll, ebből az következik, hogy nem lehet azokat a jogokat adni a főpolgármester kezébe, amelyeket ez a törvényjavaslat megállapít. Az^én megítélésem szerint nincs szükség a főpolgármesteri állásra. Volt is már idő, amikor a főpolgármesteri állás tulajdonképpen be sem volt töltve. Bárczy alatt hosszú időn át az volt a helyzet, hogy Bárczyt megbízták a főpolgármesteri teendők elvégzésével is, ez a hatáskör azonban annyira összezsugorodott, hogy úgyszólván észre sem vette senki, hogy van főpolgármestere is a fővárosnak, vagy helyesebben, hogy a polgármester egyben a főpolgármesteri teendőket is ellátja. Nincs tehát szükség arra, hogy a főpolgármesteri tisztséget statuáljuk. Tökéletesen osztozom azoknak a felfogásában, akik azt

f

vallják, hogy a kormány olyan közel vtan a fővároshoz, olyan könnyű már fizikai értelemben is az egymással való érintkezés, hogy nincs szükség arra, hogy közbeiktassunk még valakit. De ha már közbeiktatunk egy ilyen ; faktort, mint amilyen a főpolgármester, akkor az legyen teljesen és tökéletesen a kormány bi- ' »almása, ezt mondjuk is meg a törvényben • nyíltan és ennek megfelelően ne bízzunk rá egyebet, mint osak ez ellenőrzést és felügyeletet, j A belügyminiszter úr az imént közbeszólás formájában kijelentette, hogy a főpolgármester csak felügyel és ellenőriz. Ha igaz, hogy csak felügyel és ellenőriz, akkor eo ipso nincs szükség arra, hogy a törvényhatósági bizottság válassza meg a maga felügyelőjét és ellenőrzőjét. Ha a főpolgármester csak felügyel és ellenőriz, tessék Őt a kormánynak kinevezni, mert egészen furcsa állapot az, hogy valamely tényező önmaga válassza meg azt, aki reá felügyel és ellenőrzi. Tisztább helyzet az, ha a kormány nevezi ki a főpolgármestert és erre a főváros semmiféle befolyást nem gyakorol, de ebben az esetben azután a főpolgármesteri hatáskör tényleg csak a felügyelet és csak az ellenőrzés lehet. Hogy azonban nem így áll a dolog, hogy nemcsak felügyel és ellenőriz, — amely felügyeletet és^ ellenőrzést a főváros törvényhatósági bizottsága nagyon szívesen vesz — azt mutatja az a körülmény, hogy például a tisztviselők kinevezésénél — amint ezt bátor voltam már az általános tárgyalás során is megemlíteni — a javaslat olyan jogot biztosít a főpolgármesternek, amely egyértelmű azzal, hogy csaknem minden tisztviselőt ő nevez ki. Mert hiába mondja a belügyminiszter úr azt, hogy a törvényhatósági bizottság választja például a polgármestert, hiába mondja azt, hogy a tanácsnokot, a tanácsnok-főjegyzőt és a tanács jegyzőket a törvényhatósági tanács választja, hiába mondja azt, hogy a tanácsi fogalmazót viszont a polgármester nevezi ki, mert a tanácsi .segédfogalmazót, tehát a legalacsonyabb osztályú fogalmazási tisztviselőt mégis csak a kormány exponense, a főpolgárKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. XXV. ülése 1930 február 18-án, kedden. 141 mester nevezi ki. Mi következik ebből? Ebből a-z következik, hogy polgármester, alpolgármester, tanácsnok, tanácsnok-főjegyző, tanácsjegyző nem lehet más, csak az, akit először a kormány a segédfogalmazói állásra kinevezett. Lehet más is, de abban az esetben az következik be, hogy azt, aki esetleg hosszú időn keresztül, éveken át dolgozott, mint tanácsi segédfogalmazó, — el tudom kéozelni azt is — a polgármester azután egyszerűen nem fogja kinevezni fogalmazóvá. Előállhat tehát az az egészen furcsa helyzet, hogy kineveznek valiaikit tanácsi segédfodaírnazóvá, az evek hosszú során át ott abban a reményben dolgozik, hogy majd fogalmazó is lehet belőle, megvolt erre minden erkölcsi jogosultsága, mert hiszen az. aki segédfogalmazó volt, egész joggal számíthatott arra, hogy akkor, amikor a fogalmazói állásban üresedés következik be, a fogalmazói státusba bekerül, mert oda nem kerülhet be másképpen, csak kinevezés útján, — segédfogalmazó automatice nem lehet fogalmazó — és nem nevezik ki fogalmazónak. Eddig az volt a helyzet, hogy mivel ugyanaz a szerv nevezte ki a segédfo^almazót, mint amely kinevezte a fogalmazót, ez a szerv erkölcsileg kötelezve volt arra, hogy azt a segédfogalmazót léptesse elő fogalmazóvá. Más lesz azonban a helyzet e törvényjavaslat értelmében: ilven erkölcsi kötelezettsége a polgármesternek nem fog fennállani, mert hiszen a tanácsi segédfogalmazót nem ő nevezte ki, azt úgy oktrojálták rá a főváros közönségére. Ha pedig nem ez következik be, ha azt a segédfogalmazót, akit a főpolgármester nevezett ki, fogalmazóvá léptetik elő, akkor nem áll az, amit a javaslat indokolása mond, hogy csak a segédfogalmazót nevezi ki a r főpolgármester, illetve a kormány, ellentétben áll az, hogy bizonyos idő elteltével a főváros egész fogalmazói státusába csak olyanok fognak bekerülni, akik a kormány intenciója alapján kerültek be mint segédfogalmazók a főváros tisztviselői státusába. Ezt tapasztaljuk azután az egész vonalon. Ilyen körülmények között azt kell kérdeznem, vájjon ez a hatáskör megilletheti-e azt a szervet, amelynek a belügyminiszter úr iménti közbeszólása szerint is a felücvelet és az ellenőrzés a joga, a kötelessége? (Scitovsaky Béla belügyminiszter: Az is!) Az is. Ha pedig a felügyelet és az ellenőrzés és a tisztviselők kinevezése is kötelessége, akkor viszont kérdezem: honnan veszi a kormány azt a jogot, hogy azt a faktort, amely ellenőriz, felügyel, intézkedik és a tisztviselők túlnyomó részét kinevezi, ő névezze_ ki, ő állítsa oda a főváros élére? Olyan nagymértékű és nagyfokú lebecsülése ez a fővárosnak, annyira a kiskorúak rangjába való degradálása^ ez a fővárosnak, hogy ez ellen itt minden fővárosi embernek egész erejével tiltakoznia kell. Ismétlem tehát: ha a főpolgármestert a kormány nevezi ki, akkor annak nem lehet más jogot adni, mint a felügyeletet és az ellenőrzést, ha pedig ezen túlmenő jogokat akar neki biztosítani a törvény, akkor csak olyan faktor lehet a főpolgármester, aki a főváros törvényhatósági bizottságának minden körülmények között a bizalmát bírja. Itt ^szó esett arról, és javaslatot is tettek arra nézve, hogy abban az esetben, ha a főpolgármester iránt bizalmatlansággal viseltetik a kormány, az államfő őt visszahívhatja. Viszont a magunk részéről arra tettünk indítványt, hogyha a főváros törvényhatósági bi^ zottságának kétharmadrésze bizalmatlansággal viseltetik a főpolgármester iránt, akkor az kör teles lemondani. Ha ezt a jogot sem akarjuk 21