Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-354

128 Az országgyűlés képviselőházának 35£. ülése 1930 február lk-én, pénteken. kormányzat és az államkormányzat között havi fel-terjesztéseiben és jelentéseiben. Abban a memorandumban, amelyből képvi­selőtársaim az ezzel szemben való argumentu­maikat veszik, ezek az argumentumok teljesen indokolatlanok és semmivel alátámasztva nin­csenek. Már magából abból a szempontból sem, mert hiszen a köziigazgatási bizottság össze­tétele autonómikus természetű, amennyiben tíz tagját a közgyűlés választja, ezenfelül^ az auto­nómiának öt tisztviselője vesz-benne részt, akik közül osak egy esik főpolgármesteri kinevezés alá, a törvényhatósági főorvos, a többi négy a közgyűlés által választatik, a többi öt tag pedig állami tisztviselő. A közigazgatási bizottság összetétele is azt bizonyítja tehát, hogy az egy önkormányzati testület és önkormányzati ha­tóság, nem pedig állami hatóság. Ugyanezt az álláspontot foglalta el annak­idején a Sándor János-féle törvényjavaslat is, — .amint gróf Hunyady Ferenc t. képviselőtár­sam indokolásában megemlítette — annyiban, amennyiben annak hatáskörét is kiterjesztette. Nemcsak hatáskörét terjesztette ki, de az össze­tételét is megváltoztatta, amennyiben a tiszt­viselők létszámát 12-ben, a választott tagok lét­számát pedig 24-ben óhajtotta megállapítani. Ez, amint előbb kifejtettem, a jelenleginél is megvan. A hatáskörváltozás csak annyiban állott volna, hogy a közgyűlés hatásköréből bi­zonyos ügyeket kivenni kívánt volna, az e tör­vényjavaslatban foglalt törvényhatósági taná­csi és a törvényhatóságoknál létező kisgyűlés! elgondolásnak megfelelően, csak korlátozottabb mértékben, amennyiben túlnyomó nagyrészt az újonnan szervezendő közigazgatási bizottságba csak a most alispáni hatáskörbe tartozó községi zárszámadások és költségvetések jóváhagyása került volna. Azután felkerült volna oda az abban a törvényjavaslatban kontemplált járási bizottságok határozata elleni fellebbezések bi­zonyos része, s fellebbezések, amelyek a régi törvények alapján a közgyűléshez mentek, a közigazgatási bizottsághoz mentek volna. Ezek­kel a változtatásokkal tehát nem változtattak volna a lényegen az említett törvényjavaslatnak esetleg életbeléptetett rendelkezései, mert a lé­nyeg magában a konstrukcióban van, abban, hogy igenis egy arikormányzati közigazgatási hatóságról van szó, mert túlnyomó nagy rész­ben csak olyan ügyekben, hatóságokban dönt, amelyek összeköttetésben és összefüggésben vannak egyébként is az autonómiával. Abban a vonatkozásban pedig, hogy köz­vetíthet a kormányzattal, ez magának a köz­gyűlésnek is megvan, mert annak felírási joga van úgy a Házhoz, mint pedig ia kormányhoz. Ez nem elvi, lényegbeli különbség, hanem azo­nos megállapítás, úgyhogy ennek folytán én abszolúte nem tudnék arra az álláspontra he­lyezkedni, amely álláspontra igen t. képviselő­társaim ebben a kérdésben helyezkedtek. Ezek után áttérek a másik kérdésre, amely itt felvetődött és pedig ennek a szakasznak Ötödik bekezdésére, amely a főpolgármesternek úgynevezett reprezentacionális hatáskörét ál­lapítja meg. Nemcsak a jelenlegi időkben me­rültek fel súrlódások a főpolgármesteri és pol­gármesteri reprezentációs hatáskör tekinteté­ben. Ha méltóztatnak visszaemlékezni, min­denki láthatja, hogy ezek mindig fennforogtak és ennek oka éppen az volt, hogy ez a kérdés egyáltalában nem volt rendezve, ezért tartom szükségesnek, hogy ez a reprezentális jog ne baráti viszonyom, ne eventualitáson alapuljon, hanem törvényben legyen megállapítva. Hogy jogos-e a javaslatnak az az elgondolása, hogy a főpolgármester képviselje a székesfőváros polgárságát és közönségét, erre a kérdésre én magam csak igennel válaszolhatok. Az, hogy a főpolgármester egyúttal bizalmi embere a kor­mányzatnak, nem zárja ki azt, hogy az auto­nómiának is megfelelően bizalmi embere le­gyen. Sőt, iaz is, mert a kormányzat részéről előterjesztés folytán kijelöltetik és éppen a székesfőváros bizalmának megnyilvánítása folytán választatik meg (Rothenstein Mór: Ez kényszerhelyzet!), tehát két oldalról nyilvánul meg a bizalom és éppen ebben a két oldalról megnyilvánuló bizalomban rejlik a gyökere an­nak az elgondolásnak, amely igenis indokolt, hogy reprezentatív ügyekben, nem pedig jogi természetű ügyekben, —- amelyekben :a székesfő­városnak, mint jogi személynek képviselete megmarad a polgármester hatáskörében — is­métlem, reprezentációs, külső megnyilatkozá­sokban a székesfőváros közönségét, annak köz­gyűlését is, mint reprezentatív szerv, \ annak elnöke, maga a főpolgármester képviselje. Éppen ennek az indokolásnak alapján ké­rem, méltóztassék az eredeti szöveget elfogadni és az összes ehhez a szakaszhoz beadott mó­dosító indítványokat elvetni. Elnök: Szólásjoga többé senkinek sincs, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Követ­kezik a határozathozatal. Ügy mint az előző szakaszoknál, bekezdésenként teszem fel szava­zásra a kérdést. Méltóztatnék ehhez hozzájá­rulni. (Helyeslés.) Az első bekezdés meg nem támadtatván, azt eredeti szövegezésében elfogadottnak jelen­tem ki. A második bekezdésnél az eredeti szöveg­• gel szemben áll gróf Hunyady Ferenc képvi­selő úr indítványa. Kérdem a t. Házat, méltóz­tatik-e a második bekezdést eredeti szövegezé­sében, szemben gróf Hunyady Ferenc indítvá­nyával elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház az eredeti szövegezést fogadta el, gróf Hunyady Ferenc indítványát mellőzte. A harmadik bekezdés meg nem támadtat­ván, azt elfogadottnak jelentem ki. A negyedik bekezdésnél az eredeti szöveg­gel szemben áll gróf Hunyady Ferenc indítvá­nya. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az ere­deti szöveget, szemben gróf Hunyady Ferenc indítványával, elfogadni igen vagy nem? (Igen! Nem!) Akik elfogadják, méltóztassanak fel­állni. (Megtörténik.) Többség. A Ház az ere­deti szöveget fogadta el, gróf Hunyady indít­ványát mellőzte. Következik az Ötödik bekezdés, amelynél az eredeti szöveggel szembén áll gróf Hunyady Ferenc 1. számú, 2. számú, Buday Dezső 1. szá­mú, azonos természetű indítványa, végül Buday Dezsőnek 2., 3., 4., 5., 6. és 7. számú alternatív indítványa. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az eredeti szöveget, szemben az összes indítvá­nyokkal elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem.) Akik elfogadják, méltóztassanak fel­állani. (Megtörténik. — Rothenstein Mór: El­lenpróbát!) Akik nem fogadják el, azok mél­tóztassanak most felállni. (Megtörténik.) A többség az eredeti szöveg mellett van, tehát a Ház az eredeti szöveget fogadta el, s ezzel az Összes indítványokat elvetette. Következik a 7. §. Kérem annak felolvasását. Esztergályos János jegyző (olvassa a 7. §-i). — Szólásra következik Hegymegi-Kiss Pál! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, indít­ványa töröltetik.

Next

/
Thumbnails
Contents