Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-354

Az országgyűlés képviselőházának 35 Esztergályos János jegyző: Buday Dezső! Buday Dezső: T. Képviselőház! A főpolgármesteri állás betöltéséről rendelkezik a 7. § és előírja azt, hogy a belügyminiszter javaslatára az államfő nevezi ki, illetve jelöli ki a főpolgármestert. Hármas jelölést ír elő, amely hármas jelölésből a törvényhatóság közgyűlése választja meg a főpolgármestert. Ebből a tényből deriválódik, hogy a főpolgármester tulajdonképpen kettős bizalom alapján foglalja el helyét. Az egyik bizalom a kinevezés tényében nyilvánul meg, a másik bizalom pedig a törvényhatósági bizottság által megejtett választásnak tényéből, úgyhogy konzekvensen a bizalom megszűnése két oldalról is felvethető. A bizalom megszünhetik a kormány részéről, illetve az államfő részéről, aki a kínevezés tényét gyakorolta, de a bizalmatlanság megnyilvánulhat a törvényhatósági bizottság részéről is. Az én felfogásom szerint tehát az állás betöltése tekinteteben megszüntető hatálya van a törvényhatósági bizottság bizalmatlanságának is. Mert ha akceptáljuk, mint ahogy a törvényben le is van fektetve, hogy az államfő bizalmatlanságánál fogva a főpolgármester állása megszűnik, akkor akceptálni kell ia másik bizalmatlanság kérdésében ugyanezt az álláspontot, hogy t. i. a törvényhatósági bizottság bizalmatlansága esetén a főpolgármester állása megszűnik. Azt hiszem, ha akceptáltuk azt, hogy a főpolgármester nem a főispánokhoz hasonló módon, egyszerűen az államfő ténye által neveztetik ki, hanem itt a törvényhatóságnak biztosíttatik a választás joga, akkor ebből a bizalomból deriválódik az ellenkező is: amennyiben a törvényhatóság a főpolgármester személyével szemben nem viseltetnék bizalommal, módjában legyen neki egy bizalmatlansági indítvány során ezt a bizalmatlanságot kifejezni és ennek konzekvenciái legyenek, mert különben igazán nem volna semmi értelme egyszerűen olyan bizalmatlansági nyilatkozatot kimondani, melynek konzekvenciája nincs. Azt hiszem, logikus az, amit én itt előadni bátor voltam s a magam részéről kérem a következő indítványomnak elfogadását. A 7. § 1. és 2. bekezdése megmarad, 3. bekezdésként azonban indítványozom a következőt (olvassa): «A minisztériumnak vagy törvényhatósági bizottság közgyűlésének a bizalom megvonása iránt történt megnyilvánulása esetén állása megszűnik.» Kérem indítványom elfogadását. Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Gróf Hunyady Ferenc! Gr. Hunyady Ferenc: T. Ház! A főpolgármester kinevezéséből,, illetőleg megválasztásából, illetve mindkettőnek kombinációjából előálló jogállapottal és ennek következményeivel az általános vita alkalmával részletesen foglalkoztam; az akkor elmondott indokokra támaszkodva, bátorkodom javasolni, hgy a 7. § 2. bekezdése a törvényjavaslat szövegéből ' töröltessék. Amennyiben azonban ezen indítványomhoz a t. Ház hozzájárulását nem nyerném meg, javaslom, hogy a 2. bekezdés helyett a következő szavak iktattassanak be^a törvényjavaslat szövegébe (olvassa): «A főpolgármesterre az állami tisztviselők -tekintetében érvényben lévő fegyelmi jogszabályok irányadók.» Ezt azért tartottam szükségesnek, hogy a főpolgármester, akinek^ hatásköre a végrehajtó hatalom és a törvényhatóság közötti közvetítésből is áll, a két faktor egyikének önkényétől se függjön, annál kevésbbé, minthogy e törvényjavaslat egyes diszpbzitív jogokat igen nagy terjedelemben ruház a főpolgármester úrra. ^PVISELÖHAZI NAPLÓ. XXV. £. ülése 1930 február 14-én, pénteken. 129 I t- Amennyiben azonban e javaslatomhoz sem járul hozzá a Ház, akkor azt javaslom, méltóztassanak tiszta bort önteni a pohárba és méltóztassanak a valóságos helyzet álláspontjára helyezkedni és a törvényjavaslat szövegében azt mondani, hogy a főpolgármester tulajdonképpen azonos a főispánnal, a kormánynak rendelkezésére áll, a kormány által bármikor felmenthető, tehát kizárólag a kormány, rendelkezésére álló hatalmi tényező. Ebben az esetben olyan szövegezését javasolom a 6. §-nak, amelynek 1. pontja kimondja, hogy a főpolgármestert a belügyminiszter előterjesztésére az államfő nevezi ki, hogy a másik bekezdésben mondja ki, hogy az államfő a főpolgármestert, a belügyminiszter előterjesztésére hármakor felmentheti. Ez igen világos szövegezés, amelyből kitűnik a kinevezés és a felmentés körülményeiből is, hogy a főpolgármester a kormány megbízottja, de ennek következményeképpen a diszpozitív jogoknak azt a terjedelmét, amelyet ráruház a törvényjavaslat, nem lehet neki megadni, mert elesik az a látszólagos indokolás, amely a törvényhatósági bizottság látszólagos rákényszerített bizalmából származik. (ügy van! Ügy van! a baloldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Györki Imre! Györki Imre: T. Ház! Valahányszor a főpolgármester hatáskörének megszüntetéséről, vagy akárcsak csökkentéséről is beszéltünk, akár a bizottsági tárgyalás alkalmával, akár az általános vita alkalmával a belügyminiszter úr vagy azok, akik védik a törvényjavaslat idevonatkozó intézkedését és a főpolgármesteri intézmény további fenntartását, azzal igyekeznek álláspontjukat megvédeni, hogy tulajdonképpen a főpolgármester hatáskörét azért kell nagyobb mértékben megállapítani szemben a főispán hatáskörével, mert tulajdonképpen a főpolgármester kettős szerepet tölt be, kettős megbízás alapján foglalja el a helyét. Az egyik megbízás az a kijelölés, amelynek alapján választása megtörténik, a másik megbízás, a bizalom megnyilatkozása pedig a választás alkalmával történik meg. Ezzel szemben az a helyzet, hogy a törvényjavaslat 6. §-a, amelyet az imént fogadtunk el, expressis verbis kimondja, hogy a székesfőváros élén a főpolgármester áll, hogy közvetlenül a kormánynak van alárendelve. Ebből a rendelkezésből pedig kétségtelenül kitetszik az, hogy tulajdonképpen az a megnyilatkozás, hogy a választók akarata folytán^ egy kényszerhelyzet folytán a választók is kénytelenek szavazatukat leadni és ennek alapján ül ott a főpolgármester, teljesen eh törpül amellett a rendelkezés mellett, amely a 6. §-ban bennfoglaltatok, hogy a főpolgármester közvetlenül és kizárólag a kormánynak van elárendelye. Már ez azegy ok is elég arra, hogy a főpolgármesteri állás, mint intézmény megszűnése mellett foglaljunk állást; de teljesen a demokrácia követelményeivel ellentétes az a rendelkezés is, amely a 7. § első bekezdésében foglaltatik, amely rendelkezés szerint a főpolgármestert az államfő által a belügyminiszter előterjesztésére kijelölt három egyén közül kell a fővárosnak megválasztani. Itt kétségtelenül egy bizonyos kényszerhelyzet előtt áll a székesfőváros törvényhatósága. Mást megválasztani, mint akit a belügyminiszter előterjesztésére kijelölés alapján odahoznak, egyáltalában nem lehet, akár akarjuk, akár nem akarjuk, akár akar a főváros törvényhatósága választani, akár nem, kényszerhelyzet elé van állítva, mást kiválasztani egyáltalában nem tud, mint akit 19