Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-354

Az országgyűlés képviselőházának 35 méltóztatott tehát az én módosításomat beál­lítani. En nagyon ötletszerűnek és csakis ; a vá­lasztókerületek szempontjából megállapítottnak tartom ezt a tizennégy kerületre való beosztást. Miért éppen tizennégy 1 ? Hiszen ott van az Er­zsébetváros, a Terézváros, amelyek óriási — a mammutfizetések alapján azt mondhatom — mammutkerületek. (Gáspárdy Elemér: Védel­mezte!) En nem védelmeztem! Ne tessék engem erre a térre vinni! (Gáspárdy Elemér: Védel­mezte!) Én soha nem védelmeztem. (Zaj. — El­nök csenget.) Kikérem magamnak ezt az állítást! Bocsá­natot kérek, én azt mondottam, hogy a ma­gisztrátus kap ilyen fizetéseket. Ezen a ponton védtem. Az igen t. képviselő úr sohasem fog olyat rám sütni, hogv én visszaélést védelme­zek, azt a t. képviselőtársam az életben elérni nem fogja! Nem védelmezek soha semmiféle visszaélést, hanem ha meg tudok valami visz­szaélést, azt orvosolni akarom. Ebben a tekin­tetben egyek lehetünk, ne méltóztassék tehát ne­kem ilyet imputálni. Nem védelmeztem! (Krisz­tián Imre: Bedő Mór elrontotta a szövegezés­sel!) Bedő Mór emlékét méltóztassék a legna­gyobb tiszteletben tartani, mert ő az elvekért küzdött. Kiváló ember volt, soha életében in­korrektséget nem követett el és én megvédem Bedő Móric tiszta emlékét minden támadással szemben. (Usetty Béla előadó: Mindannyian megvédjük! — Krisztián Imre: En nem az egyé­niségét, hanem a munkásságát kritizálom. — Györki Imre: Falu rossza! Csend! — Zaj.) Nem engedem magamat megzavarni ezekben a kér­désekben! Engem Budapest közönsége ismer és nagyon jól tudja, hogy én soha semmiféle visz­szaélésre nem vagyok kapható. Egy élet tanul­sága szól mellettem, nem kell nekem semmiféle bizonyíték. (Gáspáry Elemér: Nem engedett szóhoz jutni a képviselő úr!) Ne méltóztassék a textusomból kizavarni! En magával a törvény­javaslattal óhajtok foglalkozni. (Gáspáry Ele­mér: Engem eléggé megzavart!) Elnök: Figyelmeztetem Gáspárdy képviselő urat, ne méltóztassék személyeskedéssel az ilyen komoly tárgyalást zavarni. Bródy Ernő: T. Képviselőház! Azt mondom, hogy egészen ötletszerű ez a kerületi beosztás, mert hiszen itt vannak éppen a legnagyobb ke­rületek, amelyek egyenesen "hivatottak és alkal­masak volnának arra, hogy széjjel legyenek vá­lasztva, hogy fel legyenek darabolva. A köz­igazgatást nem lehet helyesen ellátni abban az óriási Erzsébetvárosban, abban az óriási Te­rézvárosban, amelyeknek külterületeik vannak. Ahogy a kerületi beosztás jelenleg terveztetik, a külterületek egyrésze össze lesz csapva egy másik kerület külterületével, amint az V. és VI. kerülettel, a VII. és X. kerülettel történik. Nem helyes ez az ötletszerűség. Van rá példa és mód, hogy ezt megkerüljük. Nagyon jól mél­tóztatnak tudni, hogy pénzügyi szempontból a tíz kerületi beosztás már nem volt megfelelő, ezért Budapestet adóügyi kezelés szempontjá­ból beosztották 18 kerületre, amely beosztás nem a választók számát tekinti, hanem a ter­mészetes határokat s a könnyű kezelés lehető­ségét adóügyi szempontból. A magyar királyi pénzügyminiszter 1925. december 22-én rendele­tet adott ki, amely szerint 1926. január 1-től kez­dődőleg Budapest székesfőváros területén az elsőfokú pénzügyi hatóságok tennivalóit 18 ke­rületi adófelügyelőség fogja ellátni. Ez a rendelet körülbelül megfelelően cso­portosítja a központokat az egyes érdekeltségek szempontjából, úgyhogy Budapest már 18 adó­ülése 1930 február 14-én, pénteken. 117 kerületre van beosztva. Eddig volt 10 közigaz­gatási kerület, azután van 18 adókerület, most pedig a törvényjavaslat beszél 14 választókerü­letről. Ez nem az az egységes rendezés, nem az a közigazgatási szempontból és a teendők helyes ellátása szempontjából megalkotott kerületi be­osztás, <amelyre szükség van. En a kerületi széttagoltságot nem azért ké­rem, hogy talán megint új állásokat, új elöljá­róságokat kreáljunk. Nem kell itt nagy appará­tusokat szervezni; a közigazgatási kerületeknek quasi fiókexpositurákat kellene felállítani, hogy a lakosság kényelmesebben és könnyebben juthasson el a maga közigazgatásának elintézé­séhez. Lehet 18, lehet még ennél is több, amennyi szükséges, de ez a 14 kerület semmiesetre sem helyes. Ez a 14 tisztán a választókerületek szem­pontjából van megállapítva s én helytelennek tartom, ha közigazgatási szempontból csináljuk meg azt, ami a választókerületek szempontjából az intenció. Más kérdés a választókerületi be­osztás, más kérdés a közigazgatási beosztás. En ezt a jelenlegi törvényjavaslatban foglalt 14 ke­rületet teljesen ötletszerűnek, teljesen indoko­latlannak és teljesen nem a fővárosi viszo­nyokra szabottaknak találom s azért ajánlom, méltóztassék módosításomat elfogadni. (Helyes­lés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Griger Miklós jegyző: Györki Imre! Györki Imre: T. Képviselőház! Hogy meny­nyire igaz az az állításunk, amelyet az általános vita során hangoztattunk, hogy ez a törvényja­vaslat teljesen megöli a főváros önkormányza­tát, arra ékes bizonyíték az, amit ebben a sza­kaszban akar a belügyminiszter úr kodifikál­tatni. Odáig megy az önkormányzat hatalmá­nak csorbításában, hogy még azt az elemi jogot is, hogy maga a főváros szabályrendeletben alkossa meg azt a kerületi beosztást, amelyet a polgárság érdekéből feltétlenül szükségesnek tart, elveszi a főváros önkormányzatától és ezt is a törvény rendelkezéseibe kívánja bevenni, tehát itt is csorbítani kívánja az önkormányzat hatáskörét. Hogy miért történik ez, erre megkapjuk a feleletet akkor, ha nem csupán a törvényjavas­lat 3. §-ának rendelkezéseit vesszük figyelembe, hanem figyelembevesszük ugyanennek a tör­vényjavaslatnak 16. §-át, amely rendelkezést tartalmaz arra vonatkozólag, hogy az egyes mandátumok mi-kép osztassanak fel a 3. § sze­rint megalkotandó közigazgatási kerületek között. E két szakasznak, a 3. és 16. §-naik szembe­állításából kétségtelenül kitűnik, hogy a belügy­miniszter urat, a törvény kodifikátorát nem az a szempont vezette a 14 közigazgatási kerület megalkotásában, hogy figyelemimei legyen a fő­város lakosságának érdekeire, hogy a mai nagy kerületeket apró ikerületekre felossza és így a közigazgatás ellátását jobbá tegye, a közönség esetleges vexaturáját, az egyes kerületi elöljáró­ságokhoz nagy távolságról való menetelést va­lahogyan kisebb területre korlátozza, hanem igenis, a legszigorúbb pártszempontoikat tartotta szemelőtt, mert a legszigorúbb rendelkezéseket vette fel a tekintetben, hogyan lehetne privilé­giumhoz juttatni azokat a kerületeket, amelyek­ben a keresztény párt vagy pedig a Kozma­Ripka-párt mandátumai kerülnek 'ki nagyobb többségiben és hogyan lehetne háttérbe szorítani azokat a kerületeiket, amelyekben jórészt vagy túlnyomórészt (munkások laknak. Hiszen nem kell egyebet tenni, ^mint figyelembevenni azt, hogy új közigazgatási kerületet kontemplál : a törvényjavaslat 3. §-a a Tabán céljaira. A Tabán

Next

/
Thumbnails
Contents