Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-354

118 Az országgyűlés képviselőházának 35%. ülése 1930 február 14-én, pénteken. új közigazgatási kerület lesz a jövőben, holott köztudomású tény, hogy a Tabán teljesen elnéptelenedett, üres terület, amelynek beépítése és lakossággal való megtöltése még a távoli jövő zenéje. Egyelőre egyikünk isem látja azt az időt, különösen a mai gazdasági körülményekéi véve figyelembe, hogy mikor kerül sor arra, hogy a Tabán benépesüljön, hogy a Tabánt újból házakkal teleépítsék és így megint olyan választókerületet alkossanak, amely legalább is arányban áll a többi választókerülettel. Ezzel szemben azt látjuk, hogy például Budapest 'székesfőváros V. kerületében, különösen a Lipót körútnak hátsó részén egészen új városrész keletkezik, amelynek lakossága az új építkezések folytán állandóan szaporodik. Tulajdonképpen ott történik a városfejlesztés manapság és idevonatkozólag a belügyminiszter úr most egy erőszakos új kerületi beosztást csinált a nélkül, hogy figyelembe venné az építkezések folytán erősen népesedő kerületet. Ugyanígy vagyunk a főváros X. kerületével. Ez a kerület is erősen fejlődik s különösen erős fejlődés fog megindulni akikor, ha valóra válik annak a törvényjavaslatnak rendelkezése, amelyet éppen ma osztottak szét s amely a f

kormányzó úr megválasztása 10-ik évfordulójának megörökítését tartalmazza s amely törvényjavaslat rendelkezése szerint a főváros X. kerületében, az úgynevezett Ö-hegyen az állam tulajdonában levő területen 1000 házzal kertes családi telepet létesítenek tisztviselők és munkások részére. Ha ez az 1000 ház felépül és ezeket benépesítik, megint egy egészséges városrész fejlődik ,ki, de ennok népesedése megint háttérbe fog szorulni azokkal a kerületekkel szemben, amelyek ma lakatlanok, vagy nem túlságosan lakottak és az egyenlőtlenség még kirívóbb lesz ezeknek a törvényes rendelkezéseknek alapján. Ha a t. miniszter urat az a szempont vezetné, hogy az igazságos kerületi beosztást törvényben állapítsa meg azért hogy elejétvegye a főváros önkormányzatában ebben a kérdésben esetleg kifejlődő hosszadalmas vitának, akkor meg tudnám érteni, azonban maga az a rendelkezés, amely a 3. § 6. bekezdésében van, amely azt mondja, hogy azt az időpontot, amelytől kezdve az előző bekezdés értelmében megállapított közigazgatási kerületi beosztás érvényes lesz, a belügyminiszter a székesfőváros meghallgatásával rendelettel állapítja meg, megint azt jelenti, hogy az új kerületi beosztás papirosrendelkezés marad, a tényleges közigazgatási beosztás nem fog úgy fejlődni, még ebben a 14 választókerületben sem, amint az a 3. §-ban foglaltatik, hanem tisztán azt a célt szolgálja és arra tendál, hogy a választójog gyakorlása szempontjából, a mandátumszerzés szempontjából csinál a miniszter úr azonnal életbeléptetendő ilyen erőszakolt kerületi beosztást. A közigazgatás decentralizációja azonban, amelyen segíteni kellene, sokkal később fog megtörténni, egyáltalán jiem is tudjuk, mikor fog bekövetkezni, mert a főváros pénzügyi helyzete alig engedi meg, hogy az új építkezések folytán végrehajtandó intézkedéseket megvalósítsa. Nézzük számszerű adatokkal, hogy mit jelent a belügyminiszter úr által tervezett kerületi beosztás a választópolgárok számára? Ha az lenne a cél, hogy az új helyzetben igazságos kerületi beosztást csináljon a mai igazságtalan kerületi beosztással szemben, akkor meg tudnám a dolgot érteni. Az új kerületi beosztással szemben azonban azt látjuk, — ha a képviselőválasztók számát vesszük figyelembe, nem pedig a törvényhatósági választók számát, r amely tudvalevően a helybenlakás differenciáltsága folytán még kisebb lesz — hogy a tervezett I. közigazgatási kerületben lesz 9889 választó, a II. kerületben 18.000, a III. kerületben 17,000, a IV. kerületben 10.000, az V. kerületben 25.000, a VI. kerületben 34.000, a VII. kerületben 44.000, a VIII. kerületben 45.000 és így tovább végig az új közigazgatási kerületekben pedig: így a XI-ben lesz 15.000, a Xll-ben 13.000, a XIH-ban 17.000 és a XI V-ben 17.000. Amikor tehát a^belügyminiszter úr egy új közigazgatási beosztást akar keresztülvinni, ez olyképpen fog jelentkezni, hogy lesznek olyan kerületek, amelyekben — ismétlem —a képviselőválasztók száma, nem pedig a törvényhatósági választók száma 10.000, vagy 10.000-en aluli lesz; az új kerületek Dedig, amelyeket e törvényjavaslat rendelkezései szerint konstruálnak meg, e szerint is körülbelül 15.000, 13.000 és 17.000 lesz a választók létszáma. Ezzel szemben azonban lesz a ;mai VI. közigazgatási kerületben, amely megmarad, 34.000, a Vll-ben 44.000, a VHI-ikban pedig 45.976. A többi kerületben csak ezresszámokat mondottam s a százasokat elhagytam, hogy így kerekszámmal demonstráljam azt a nagy igazságtalanságot, amely meirmarad ezen kerületi beosztás alapján. Ez azt Jelenti, t. Képviselőház, hogy amíg Budán egy kerületben 10.000 vagy 10.000-en alul lesz a választók száma, addig a főváros VI., VII. és VIII. kerületében 34.000, 44.000, illetőleg 45.000 választó lesz, vagy ha teljesen kerekszámban akarok beszélni, akkor a VIII. kerületre 46.000 választó jut. Erre a miniszter úrnak legfeljebb csak az a megoldása, hogy a ma, illetve közreadott módosítások szerint hajlandó 150-re felemelni a választott tagok számát s ezt olyképpen kívánja keresztülvinni, hogy a VIII. kerület részére az" eddigi 10 helyett engedélyez 14-et. De ha az arányszámot figyelembevesszük, akkor nem 14 mandátum jutna a VIII. kerületre, hanem számításom szerint körülbelül 21. Míg számításom szerint a VIII. kerületnek 21 mandátumot kellene kapnia, a mostani módosítás szerint 14-et juttatnának neki, ellenben az I. közigazgatási kerületnek a belügyminiszter úr, aki most már úgy látszik, igazság szerint akarja beosztani, vagy legalább azt hangoztatja mindig, hogy arányosítani akarj a a kerületeket, juttat 10 mandátumot, holott számításom szerint nem is egészen öt mandátum jutna neki, hanem csak 4*6, még ha tehát jobb helyzetbe akarom is juttatni, akkor is-csak 5 .mandátumot kaphatna. Már pedig ikap 10 mandátumot, szemben a VIII választókerülettel, amely kap 14-et, holott az arányos megosztás szerint 21-et kellene kapnia. Ugyanígy vagyunk az újonnan alakított IV. kerülettel, amelyben a választók száma — és hangsúlyozom, nem is a törvényihatóságii, hanem a képviselőválasztók száma — nem is egészen 10.000, már pedig ebből körülbelül még 10—15% leesik, vagyis marad alig 9000, s ennek szintén csak 5 mandátum jutna, szemben Budapest VII. választókerületével, amelynek számarányánál fogva 21 mandátum jutna, és a VI. kerülettel, amelyet • 17 mandátum illetne meg igazságos megosztás szerint és nem annyi, amennyit a belügyminiszter úr nagykegyesen engedélyez, — ha jól emlékszem — tizenkettő. Ez a rendelkezés a legsúlyosabb aránytalanságot és a^ legsúlyosabb igazságtalanságot jelenti. Nyilvánvaló ebből a kerületi megosztásból az a tendencia, amelyet hangoztatott a miniszter úr és amely kiérezhető volt a miniszter úr tegnapi felszólalásából, hogy osztály szempontok vezették e törvény megalkotásánál, hogy tisztán csak az a szempont vezette, hogyan tudja háttérbe szorítani a munkásosztályhoz tartozó választókat és hogy tudja privilegizált helyzethez