Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-354

110 Az országgyűlés képviselőházának 35 U. ülése 1930 február 14-én, pénteken. hosszabbítás megadása mellett szavazó képviselőket, — Zaj.) Csendet kérek, (Viczián István: "Beszéljen Deutsch vezérigazgatóról! — Györki Imre: A moziról beszélien Viczián! Kis mozikommunista! — Krisztián Imre: Politikai kútmérgezők! — Györki Imre: Csendesen, falurossza! — Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! A többség megadta a kén viselő úrnak az öt percnyi meghosszabbítást. Méltóztassék beszédét folytatni. A képviselő urakat pedig arra kérem, hogy öt percig méltóztassanak nyugalomban és csendben maradni! (Derültség. — Halljuk! Halljuk!) Fábián Béla: Nagvon kérem t. képviselőtársaimat, hogyha az öt percet meg méltóztattak szavazni, azt tényleg méltóztassanak^ is nekem ajándékozni, mert az én meggyőződésem az, hogy ennek a kérdésnek télies feltárása nemcsak nekem és nemcsak az én pártomnak érdeke, hanem az egész országnak érdeke. (Zaj jobbfelől. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Kénytelen vagyok csak egy közheszólásra válaszolni, Szinyei-Merso képviselő úrnak, aki — úgy tudom — titkár vagy osztálytanácsos volt a kultuszminisztériumban. Gondoljon a képviselő úr arra, hogy a kultuszminisztériumban derék államtitkárok, havi 700 pengőért kínlódnak, (Ügy van! a jobboldalon.) és itt egy embernek 137.000 pengőt adtak egy esztendőre. Hát engedje a képviselő úr, hogy elmondjam ezt az ügyet. (Br. Podmaniezky Endre: A városházán nem lehet ezt tisztázni? Ott kell tisztázni! — Zaj.) T. Képviselőház ! Ne velem méltóztassanak a városházi többségi párt t. vezetői vitatkozni, hanem igenis, azokkal, akiknek kezében van a városházi hatalom, mert az egész városházához nekünk, a városházi ellenzéknek csak annyi közünk van, mint amennyi közünk volt a Képviselőházban a botbüntetés megszavazásához, tudniillik, hogy mi is jelen voltunk ott, ahol a botbüntetést megszavazták, (Zaj a jobboldalon.) de mi ellene szavaztunk. Ne mi velünk méltóztassanak vitatkozni, hanem méltóztassanak vitatkozni a tényekkel, és méltóztassanak tenni az ellen, hogy ne legyen a városházi rettenetes mammutfizetések és az államnál adott jelentéktelen fizetések között olyan diszpári.tás, (Zaj. — Kozma Jenő: Hallotta a tegnapi beszédemet?) amilyen diszparitás ebben a mai szerencsétlen gazdasági helyzetben megbocsáthatatlan. Igenis, vádolni kell azokat, akik itt 137.000 és 50.000 pengős fizetéseket adnak. Es ez nemcsak a Beszkárt.-nál van így; ez csak egy csekély kis csokor, amit most idehoztam. (Viczián István: Ki szavazta meg Deutsch vezérigazgató fizetését? — Zaj.) Itt van az autóbuszüzem és a többi üzem, amelyeknek ügyét — akár tetszik, akár nem — ide fogjuk hozni a Képviselőház elé, azért, mert nekünk az az álláspontunk, (Viczián István: Ki az a Deutsch? Arról nem beszél?) hogy alkosson ez a Képviselőház törvényt, amelyben megtiltja, hogy Magyarországon más közpénztárból fizetett közhivatalnokok legyenek, akik több fizetést kapnak, mint egy magyar királyi államminiszter. T. Képviselőház! Idehoztam ezt az ügyet és meg vagyok győződve róla, hogy az egész kérdés idehozatalának, a Beszkárt.-ügynek és a taxiügyenek olyan hatása lesz, mint a tisztítótűznek, (Viczián István: Es Deutsch is, Reich is le fog mondani?) el fogja pusztítani a városházi visszaéléseket. (Rubinek István: Ki az a Deutsch? Annyit hallunk róla! — Zaj.) Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Farkas István! Farkas István: T. Képviselőház! Ennek a törvényjavaslatnak a címe nem fedi a törvény szerkezetében lefektetett elveket, de főleg nem fedi azt a magyarázatot, amelyet a belügyminiszter úr tegnapi felszólalásában ennek a törvénynek adott. A tegnapi nap folyamán... (Folytonos zaj a jobb- és a, baloldalon.) így nem tudok beszélni. Tessék rendet teremteni! így a rendelkezésemre álló 15 perc eltelik azzal, hogy várnom kell a csend helyreálltára. Elnök: Csendet kérek! Farkas István: A tegnapi nap folyamán Wolff Károly és Kozma Jenő képviselő urak és Scitovszky Béla belügyminiszter úr egyetemlegesen megállapították azt, hogy ennek a törvényjavaslatnak semmi más célja és rendeltetése nincs, mint az, hogy a szociáldemokrata világnézeten alapuló törekvéseket kizárják a A^árosházáról és megakadályozzák annak ottani érvényesülését (Scitovszky Béla belügyminiszter: Ellenkezőleg mondottam!) Világosan kifejtette a belügyminiszter úr azt, hogy azok a korrektívumok, amelyeket bevettek ebbe a törvényjavaslatba, egyedül és kizárólag azért történtek, hogy a szociáldemokrata világnézet hívei a fővárosban többségbe ne juthassanak. (Ellenmondások a, jobboldalon ) Ma igazolt^ engem ez a Ház. Ma itt az önök szemeláttára és fülehallatára megtörtént az én igazolásom abban a tekintetben, hogy miért akarnak bennünket kizárni a városházáról. Előbb állapították mes:, hogy Folkusházy magas fizetése ellen egyedül a szociáldemokrata bizottsági tag, Biró Dezső tiltakozott, így tehát a Wolffpártnak, a Kozma-pártnak, az egységespártnak és a belügyminiszternek kedves dolog lesz az, ha a jövőben nem lesznek ott szociáldemokraták, akik a panamák és a túlfizetések ellen tiltakoznak. Ezért kell megcsinálni a törvényjavaslatot. (Folytonos zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek. A képviselő urat pedig figyelmeztetem, méltóztassék a nyugalmát megőrizni. Farkas István: En megőrzöm nyugalmamat és csendesen beszélnék, ha meghallgatnának az urak, így azonban kénytelen vagyok túlkiabálni őket. Egy tényt akartam megállapítani, s ez a tény beszédesebb minden beszédnél. Itt a tény áll szemben a beszéddel. Ez a tény az, hogy a szociáldemokraták voltak azok, akik a yároshá• 74\}\ küzdöttek a panama ellen, a Eolknsházy-fizetések~>llen (Gáspárdy Elemér: Ez sem igaz! — Zaj.) és mOSÍ-ö-^sze akarják őket törni, mert fáj önöknek, hogy a""fts'Z&ességet és a 6ecsjjleí§lsé- —* g;et képviselték ottan. (jSá^áiáy'Elemér : Önök védték a fizetéseket, engem pedig lehurrogtak!) Eltekintve azonban ettől, retrográdabb gondolkodást és mentalitást, mint amilyent ennél a törvényjavaslatnál önök megtestesítenek, törvénybe sehol a világon az utóbbi évtizedben nem iktattak. Az a magyarázat, amelyet kaptunk, nem azt jelenti, hogy önök a. szociáldemokrata világnézetet el is fogják tudni fojtani. Emlékeztetem az urakat arra, hogy vagy 20 évvel ezelőtt adta ki a német császár a «Vaterlandslose Gesellen» jelszót, és azt sehol sem vették át másutt, csak itt Magyarországon, itt mondták a munkásokat hazátlan bitangoknak. S Magyarország munkássága büszkén tette magáévá ezt a jelszót, A tegnapi beszédek után most is azzal az érzéssel van eltelve a munkásság, hogy egy újabb «hazátlan» jelszót adnak ki ellenük, s a törvényesség kereteiből egy újabb kirekesztés éri őket, és