Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-354

Az országgyűlés képviselőházának 354- ülése 1930 február lh-én, pénteken. 109 hogy oda kell adni ezeket^ az engedélyeket a magyar kisiparosoknak azért, hogy egyrészt önálló, új polgári exisztenciákat teremtsünk, másrészt pedig, hogy a régi fuvarosokat ne engedjük elproletárizálódni, hanem megtartsuk őket a polgári gondolat részére. Ezt az álláspontot képviseltük a városházán mi. Ezzel szemben volt két ajánlat. Az egyik ajánlat Baross Gábor volt postatalkarékpénzítári vezérigazgató úr ajánlata volt, (Györki Imre: Nem ezen a címen ismert ő!) aki a maga részére 250 taxit kért és a maga pénzügyi fedezete és hátvédjeként egy svájci céget (Györki Imre: Nem a hamis frankokat?) jelölt meg, a Blanquart és Somali céget. Elnök: Kérőm képviselő úr, egy új általános vitát nem engedélyezhetek a képviselő úrnak. Méltóztassék felszólalásában a címbe belekapcsolódni. Fábián Béla: T. Képviselőház! Mi most a székesfőváros autonómiájáról szóló törvényjavaslatot tárgyaljuk, és ennek a javaslatnak címéről van szó. En szeretném, ha ennek a törvényjavaslatnak a címe az volna, hogy a székesfővárosban a tisztesség uralmát biztosítsuk. Ennélfogva mindnyájunknak az a kötelessége, hogy abban az esetben, ha van valami olyan kérdés, amelyről az egész országot informálni kell, akkor legelsősorban beszélni kell arról, hogy mi történt tulajdonképpen az autótaxi-ügyben és mi történt a Beszlkárt-nál. Meg vagyok győződve arról, hogy a miniszter úr is és a t. Képviselőház többsége is ímeg fogja nekem engedni, hogy ennek az ügynek a megvilágítása végett a tárgytól eltérhessek. Elnök: A tárgytól való eltérésnek helye nincs. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Fábián Béla: T. Képviselőház! Erre az történt, hogy a Blanquart és Somali cég képviselője, Baross Gábor igazgató úr felállott és azt mondotta, hogy ő konkurrenciát fog csinálni a nagy hatalmas Marta autótaxi-vállalatnak. (Petrovácz Gyula: Szó sem volt róla! — Zaj.) Folkushazy nem beszélt erről! (Petrovácz Gyula: Soha sem volt róla szó!) Akkor miért adták oda az autótaxikat'! (Petrovácz Gyula: Hogy ne csupa kisember kezében legyen, hanem tőkeerős nagy vállalatok kezében is! — Bródy Ernő: A kisembernek csalk a szavazata kell, de amikor jogról van szó, azt nem adnak neki! — Gál Jenő: Önöknek nem kell a kisember! Ezt megjegyezzük! — Györki Imre: Ez a keresztény kisiparosok védelme! Csak a szavazatuk kell! — Petrovácz Gyula: Felében a nagyipar, felében a kisipar! — Östör József: Beszéljen a ^örvény^ javaslat címéről! — Elnök csen^^-.yATképviselő "TíySr^ISA-é^A Folkusházy' fizetése? (Zaj.) A nemzeti éríeíTíenát Petrovácz Gyula képviselő iir szavaiból kitetszőleg az, hogy kapjon nagyvállalat is taxiengedélyeket, necsak szegény kisiparosak. Ez az a nagy nemzeti érdek, amelyet Wolff Károly képviselő úr itt a Ház előtt el akart titkolni. Nem ez a nemzeti érdek. A. nemzeti érdek az volt, hogy Baross Gábor kapjon 1,500.000 pengőt. Mert az a 250 taxi, amelyet Baross Gábornak adtak, igenis 1,500.000 pengő értéket képvisel, amely érték a helyett, hogy azt odaadták volna kisembereknek, akik odaültek volna a volán mellé, odaadták Baross Gábornak. A másik kérdés, amelyről itt a Házban szólanom kell, a Beszkárt. ügye. Bedő Mór a teme tőben fekszik, Bedő Mórt tehát koronatanuként tetemre hívni a temetőből ma nagyon könnyű. (Mozgás a balközépen.) Nagyon könnyű azérfc, mert Bedő Mór nem élt itt közöttünk és nem válaszolhat sem Wolff Károlynak, sem Kozma Jenőnek. (Wolff Károly: Igaz-e az, hogy benn volt a bizottságban, vagy nem?) Igaz! (Wolff Károly: Nahát, kérem!) A bizottságban mit állapítottak meg? (Wolff Károly: A szövegezőbizottságban benn volt!) Ismételten kérdem: a bizottságban mit állapítottak meg? (Wolff Károly: Ezt a szerződést!) A szerződés él, nem úgy, mint Bedő, aki meghalt. A szerződésben 60.000 pengő fizetés van Folkusházy részére megállapítva, tehát nem 137.000 pengő. (Wolff Károly: Benne van az is. hogy ; adót fizetnek, s hogy megszavazhatnak tanti émeket! — Zaj.) Bedő Mór már nem élt akkor, képviselő úr, amikor az igazgatóság 20.000 pengőt külön megszavazott Folkusházynak. (Wolff Károly: Egyhangúlag!) Nem egyhangúlag! (Wolff Károly: Egy szavazat ellenében!) Mégis volt hát egy szavazat ez ellen. (Wolff Károly: De nem az önök részéről!) Akkor a mi képviselőnk volt benn az igazgatóságban. (Za]j A mi képviselőnk, a mi bizottsági tagunk felállott, amikor Folkusházynak további 30.000 pengőt akartak végrehajtóbizottsági díjképpen megállapítani, és azt mondotta, hogy a királyi Kúria határozata következtében az igazgatóságnak nincs joga arra, hogy Folkusházynak további 30.000 pengőt megállapítson. Erre az igazgatóság felszólította Perczel igazgató urat arra, hogy adjon erről a kérdésről jogi szakvéleményt. Erre Perczel igazgató úr azt mondotta, hogy ebben a kérdésben a Kúria túllőtt a célon. (Wolff Károly: En nem szavaztam volna meg a 20.000 pengőt!) Most a 30.000 pengő végrehaj tóbizottsági díjról beszéltem. (Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urat, tessék a javaslat címéről beszélni. Fábián Béla: T. Ház! Azért hoztam ide a a városházi kérdéseket, hogy az egész ország előtt számokkal igazoljam azt, hogy azt a rezsi met, amely a városházán 136.000, 70.000, 50.000. 40.000 pengőket ad fizetésképpen egyes tisztviselőknek, tovább fenntartani nem lehet. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Zaj.) Nem értem meg a városházi többségi párt urainak azt a kijelentését, hogy ebben a kérdésben engem óhajtanak felelőssé tenni. (Wolff Károly: Nem önt, csak a pártot! Önök bent voltak! — Zaj. — Elnök csenget. — Wolff Károly: Egyhangúlag megszavazták és most vádolnak! —Bródy Ernő: Nem egyhangúlag! — Wolff Károly: Ezt letagadják!..-^ Bródy Ernő: Nem tagadtam le! Semmit sem szoktam letagadni ! — Wolff Károly: Azt hiszi, megijedek? — Bródy Ernő: En sem ijedtek meg! — Wolff Károly: Nahát! — Krisztián Imre: Tökéletes városházi közgyűlés! - Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Amennyiben a képviselő urak a tanácskozást nem teszik lehetővé és^ folyton zajonganak, kénytelen leszek az ülést felfüggeszteni. A szónok képviselő urat pedig kénytelen vagyok figyelmeztetni, hogy beszédideje lejárt, méltóztassék tehát beszédét befejezni. Fábián Béla: Öt percnyi meghosszabbítást kérek. Elnök: A képviselő úr a házszabályok alapján kérte beszédidejének öt perccel való meghosszabbítását. Kérem, méltóztatnak-e ezt megadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik megadják, álljanak fel. (Megtörténik.) Méltóztassanak azok a képviselő urak állva maradni, akik megadják a meghosszabbítást, mert nem tudom eldönteni, hogy többség van-e vagy kisebbség? (Györki Imre: Többség!) Kérem a jegyző urakat, méltóztassanak megszámlálni azokat a képviselő urakat, akik a meghosszabbítást megadják. (Griffer Miklós és Gubicza Ferenc jegyzők megszámlálják a meg-