Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-354

108 Az országgyűlés képviselőházának 35£. ülése 1930 február lk-én

} pénteken. hogy teoretikus fejtegetések gyümölcsét hoztam a t. Ház elé. A t. miniszter úr talán túl is becsüli az én teoretikus tudásomat, amely nem lett volna elegendő ahhoz, hogy egészen új törvényjavaslatot konstruáljak és indokoljak meg. En az én 53 módosításomban igyekeztem rugalmasan alkalmazkodni a törvényjavaslat szövegéhez és a magam legjobb megítélése szerint igyekeztem teoretikus és gyakorlati szempontból is azokat a hibákat eliminálni, amelyek szerintem a törvényjavaslat szövegében vannak. Elismerem, hogy e fölött lehet vitatkozni, a fölött, hogy helyesek-e az én indokolásaim, vagy nem, de ki akarom emelni azt, hogy a gyakorlati szempontot is mindig figyelembe^ vettem akkor, amikor a főváros adminisztrációjáról szóló törvényjavaslatot az autonómia szempontjából bíráltam. De nem hibának, hanem érdemnek tekintem azt, hogy a t. miniszter úr azt mondja, hogy főleg a teóriát vettem tekintetbe, mert, hogy magának a miniszter úrnak a beszédéből vett hasonlattal éljek, óva intek mindenkit attól, hogy a tengerre olyan hajóval szálljon, amelyet a teoretikus szempontok figyelembe vétele nélkül konstruáltak meg; a teória mellőzésével lehetne talán egy nagyon szép hajót konstruálni, egy gyönyörű felépítményt, amely a laikusok tetszését elnyeri és az ilyen hajóval talán lehet is csendes vizeken hajókázni, de ha az ilyen hajót utoléri a vihar, akkor a hullámok fel fogják ezt a hajót borítani és nemcsak a hajó fog tönkremenni, hanem mindazok is, akik életüket erre a hajóra bízták. A világháborúban ebben a hasonlati körben jobb példát láttunk, hogy például a Dardanellák ostrománál a francia csatahajók milyen hátrányos helyzetben voltak az ansrol csatahajókkal szemben éppen túldimenzionált felépítményük következtében, amely őket az ellenséges tüzérségi tűznek különösen hatékonyan tette ki. Teoretikus kifogásaim megfogalmazásánál azonban, őszintén beismerem, nem kizárólag a saját tudásomra támaszkodtam, hanem azokat jogász- és szakemberek egész sorával beszéltem meg, ennek következtében ezeket a módosításokat sokkal nyugodtabban tudom a Ház bölcs mérlegelésé alá bocsátani, mint ha kizárólag a saját tudásomra támaszkodva fogalmaztam volna meg azokat. A belügyminiszter úr különben igen finoman a nagyobb tapasztalatra való hivatkozás formájában, a koromra való célzás által kívánta a kritika gyakorlásához való jogomat bizonyos fokig kétségbevonni. Amikor én ma, sajnos, már a 35-ik életévemet taposom, (Éljenzés a baloldalon. — Scitovszky Béla belügyminiszter: Nincs olyan nagy korkülönbség! — Derültség!) akkor talán még sem lehet kifogásolni azt, hogy az ország kérdéseihez hozzászólok. De más szempontból az a 10—15 év, amellyel én nemcsak a miniszter úrnál, de a képviselők nagy többségénél is fiatalabb vagyok, egyenesen kötelességemmé teszi,hogy intenzíven foglalkozzam ezzel a törvényjavaslattal. En a miniszter úrnak és különben a Ház minden egyes tagjának minden j,ót kívánok emberileg, azt kívánom, hogy az Úristen éltesse őket az emberi kor legvégső határáig jó egészségben! (Derültség és éljenzés. — Erdélyi Aladár: Viszont kívánjuk!) De ezt kívánom saját magamnak i és egyszersmind megállapítom azt is, hoTv ezért a törvényjavaslatért én még felelni fogok •• akkor, amikor a Ház tagjainak egy része már nem fog tudni érte felelni. (Taps a bal- és a szélsőbaloldalon. — Felkiállások a szélsőbaloldalon: Igaza van!) En pedig nem olyan módon akarok a felelősségrevonás elől kitérni, amint az a modern neokorrekt értelemében némelykor gyakoroltatik (Derültség.) azáltal, hogy arra hivatkoznak, hogy: kimentem a folyosóra és ott a Kasszandra-jóslatokat hallgattam, hanem hivatkozni akarok Cl I lel» hogy itt a Ház plénumában objektív kritikával illettem a törvényjavaslatot. (Helyeslés a baloldalon.) Egyben azonban teljesen egyetértek a miniszter úrral, abban, hogy meggyőzhető vagyok, az érvek előtt hajlandó vagyok meghajolni, s őszintén mondom: kívánom, hogy a miniszter úr a részletes vita alkalmával meg tudjon engem győzni arról, hogy a törvényjavaslat rendelkezései helyesebbek, mint az én módosításaim. Őszintén kívánom pedig azért, mert meg vagyok győződve arról, hogyha még nekem volna is igazam, akkor is a miniszter úr intenciói fognak a törvényjavaslatba felvétetni s éppen ezért a nemzet szempontjából kívánom, hogy a miniszter úrnak igaza is legyen. Egyelőre azonban a magam módosításait teljes terjedelmükben kénytelen vaírvok fenntartani. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Fábián Béla! Fábián Béla: T. Képviselőház! (Szabó Sándor: Halljuk a jókívánatokat!) A Képviselőház tegnapi ülésén... (Zaj a szélsőbaloldalon. — Ko then stein Mór: Hány éves vagy? — Derültség. — Györki Imre: Halljuk az önvallomásokat! Felkiáltások a jobboldalon: A címhez!) A képviselő urak fel vannak bujtva arra, hogy Folkusházy fizetését megvédjék? (Zaj. — Ellenmondások a jobboldalon. — Elnök csenget.) Akkor méltóztassanak engem nyugodtan meghallgatni. (Br. Podmaniczky Endre: Ezt még sem lehet itt elintézni! A városházán tessék elintézni!) A Képviselőház tegnapi ülésén Wolff Károly és Kozma Jenő képviselő urak, miként a mitológiai Castor és Pollux felállottak azért, hogy megvédjek azt a városházi rezsimet, amelyet én tegnapelőtti beszédemben megtámadtam. Wolff Károly t. képviselőtársam beszédében, amidőn az autótaxi-rendszámok kiosztásáról volt szó, azt mondotta, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon!) hogy a Blanquart és Somali cég, helyesebben a Baross Gábor cég nemzeti érdekből kapta meg a 250 taxi-engedélyt. Nagyon csodálkozom, hogy Wolff Károly képviselő úr a Képviselőház tagjaival el akarja hitetni azt, hogy van egy nemzeti érdek, amelyet a magyar Képviselőház tagjai előtt el kell titkolni, ellenben a Blanquart és Somali svájci cégnek el lehetett mondani, és azt a nemzeti célt, amelyet a Képviselőház tagjaival közölni nem lehetett, nemcsak közölni lehetett a Blanquart és Somali céggel, hanem ezt a céget reá is lehetett venni arra, bogy pénzeket adjon erre a célra. (Bródy Ernő: Es a magyar kisiparosságot kijátszották!) Minthogy én abban a helyzetben vagyok, hogy ezt az ügyet ismerem, és minthogy ennek a taxi-ügynek tanúi nem haltak meg és nem kell őket a temetőből tetemre hívni, mint szegény Bedő Móricot, méltóztassék megengedni, hogy én a taxi-ügyet a maga egészében a nemzeti érdekkel egyetemben, amelyről itt Wolff Károly képviselő úr beszélt, (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Ez nem tartozik a címhez! Ez nem általános vita!) elmondjam a t. Képviselőháznak. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon. — Zaj a jobboldalon. — F. Szabó Géza: A címhez!) Háromféle álláspont volt akkor, amikor a vagyont jelentő taxi-engedélyeket ki kellett adnia a városnak. Az egyik álláspont az volt,