Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-354

106 Az országgyűlés képviselőházának í követelni, hogy kormánybiztos állíttassák a fő­város élére. Ezek a felszólalások tehát kivált­hatták volna a jobboldalról azt, hogy itt igenis erélyesebb intézkedésekre van szükség, hogy itt mélyebben meg kell nézni a főváros tényke­déseit, meg kell nézni a főváros közigazgatási részében is, de meg kell nézni különösen az üzemi részben. En abban a meggyőződésben vagyok, hogy az, ami a székesfővárosnál tíz esztendő óta tör­tént, egyes kisebb hibáktól eltekintve, jól tör­tént. Nem vitatható az, hogy a fővárost a ro­mokból kellett felépíteni és az az építő munka becsületére válik annak a két nagy pártnak, de én továbbmegyek:^ annak . a négy pártnak, amely a székesfőváros törvényhatósági bizott­ságában helyet foglal. En azt mondom: nem sa­játítunk ki semmit, mert csak együttes munká­val lehetett elérni azt az eredményt, amelyet a városházán elértünk. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) En nem helyezkedhetem arra az ál­láspontra, amelyet a szociáldemokratapárti bi­zottsági tag urak, illetve képviselő urak han­goztattak, hogy az ő érdemük az, hogy gyer­meknyaraltatási akció volt, az ő érdemük az, hogy építkezések voltak, az ő érdemük, hogy a szociális intézkedések terén óriási lépésekkel haladt előbbre a főváros. Ez mind^ a négy párt­nak a közös érdeme, mert ha bármelyik párt megkötötte volna magát, ha csak egyik párt is nem látta volna be ezeknek az intézkedéseknek helyes és jogos voltát, akkor nem tudtunk volna alkotni, és akkor megakadt volna a városházán az adminisztráció. Éppen azért nem tudom he­lyeselni azt, amit a ma reggeli lapokban olvas­tam, hogy azokat az úgynevezett pártközi kon­ferenciákat most meg akarja szüntetni a bal­oldal. (Fábián Béla: Azok minden bajnak az okai! — Zaj.) Azt hiszem, hogy ez nem helyes intézkedés, s hogyha erre az álláspontra méltóztatnak he­lyezkedni, akkor nem méltóztatnak szolgálatot tenni azoknak a pártérdekeknek, amelyeket a képviselő urak a városházán képviselnek. Mert ezek a pártkonferenciák voltak azok, amelyek előbbre tudták vinni az ügyeket, s igaza volt Kozma Jenő képviselő úrnak, amikor azt mon­dotta, hogy a zöldasztalnál egészen szépen meg­értették egymást az urak és meg tudták állapí­tani azt, hogy mi helyes, mi jó és mi célszerű a főváros érdekében. En nem hinném azt, hogy rendkívüli közgyűlésekkel meg lehetne oldani a kérdéseket, mert rendkívüli közgyűlésen el le­het mondani a hibákat, el lehet mondani a ki­fogásokat, nem lehet azonban ligy orvosolni, mint hogyha négyen vagy öten összeülnek és megbeszélik a dolgokat. Szóvá tétetett Itt az is, hogy az autonómiára vonatkozólag én olyan definíciót adtam volna elő, amely nem helyes és amely nem fedi azt az álláspontot, amelyet a többség vall. Tartozom kijelenteni, hogy én az autonómiára vonatkozó­lag definíciót nem adtam, (Györki Imre: De igen!) az autonómiára vonatkozólag én csak azt mondottam, hogy az autonómia nem állhat el­lentétben a nemzetnek összérdekével, nem állhat ellentétben a nemzet összességének felfogásával s az autonómiának ténykedései és cselekvései nem állhatnak ellentétben az államnak, a nem­zetnek ténykedéseivel és cselekedeteivel. S ezt minden egyes képviselő úr, aki felszólalt, ha nem is ezekkel a szavakkal, de ugyanígy mon­dotta el. Azért tartottam szükségesnek itt ezt elmon­dani, nehogy tévedésben méltóztassék lenni abban a tekintetben, hogy én az autonómiának '5.4. ülése 1930 február lh-én, pénteken. definícióját adtam volna. Az autonómiát én ma is fontosnak tartom, az autonómia megvédése mindenkinek kötelessége, de nem lehet túlmenni azon a határon, amelyen túl már a nemzet ér­dekével, a nemzet összességének felfogásával ellentétbe kerülünk. Ami mármost az egyes részleteket illeti, méltóztassanak megengedni, hogy azokra nézve a következőket adjam elő. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) A legélesebb támadásban volt része a kerü­leti beosztásnak. A szónok urak legnagyobb része kifogásolta azt, hogy ez teljesen arány­talan, hogy egyes érdekeknek kedvez. En a ma­gam részéről is el kell, hogy ismerjem, hogy nem teljesen arányos ez a kerületi beosztás. Nem akarok hivatkozni azokra az adatokra, amelyeket Petrovácz Gyula képviselő úr sta­tisztikával is igazolt, hogy ez a múltban is így volt, és sohasem lehetett méltányos és igazsá­gos kerületi beosztást csinálni, mert hiszen mindig voltak olyan kerületi érdekek, amelyek megkívánták azt, hogy egyes kerületek határai itt vagy ott legyenek megszabva. S ez ma is így van. Viszont a kerületi beosztásra szükség van, mert mindegyik kerület jellege egészen más. Egészen más jellege van a Ferencváros­nak, az Erzsébetvárosnak és a Terézvárosnak. (Györki Imre: Miért más?) Ott a felfogás is más, az érdekek is mások. (Györki Imre: Miért?) Egészen más érdeke van a Ferenc­városnak... (Györki Imre: Az ottlakó ügyvéd­nek, vagy munkásnak nincs más érdeke, mint a Belvárosban lakónak!) Méltóztassék meghall­gatni. Egészen más érdeke van a Ferencváros­nak, mint a Belvárosnak. Méltóztatik tudni, hogy a városi politika megköveteli azt, hogy az egyes kerületek érde­kei ki legyenek elégítve (Györki Imre: Na!) az utak tekintetében, közegészségügyi szempont­ból és egyéb szempontokból. Igaz, hogy a nagy általánosságnak is érdeke ez, de hozzám köze­lebb van a Gubacsi-út kérdése, és egy külső Ferencvárosi-út rendezése, mint egy belvárosi út rendezése. Ezt hiába méltóztatik vitatni. (Györki Imre: Helytelen!) En tudom, hogy a szociáldemokratapárt állásDOntja szerint az volna helyes, ha egész Budapest egy választó­kerületet alkotna. (Györki Imre: Ügy van! Ez az igazság!) Ez azonban sohasem volt és soha­sem lesz, mert a kerületi érdekek mindig meg fogják követelni azt, (Zaj a szélsőbaloldalon.) hogy a fővárosnak legyenek elhatárolt részei, amelyeken belül az érdekeket sokkal jobban össze lehet egyeztetni, mint a nagy összességben. (Farkas István: Ez a klikkek érdeke! — Györki Imre: Ez lárifári! — Zaj.) Ez így van! Hiába méltóztatnak ellentmondani. Ez így volt mindig. Éles támadásokban részesítették a Képvi­selőház egyes tagjai a törvényhatósági közgyű­lés összeállítását és itt számítások tétettek arra­vonatkozólag, hogyan lehet a kisebbségből több­séget csinálni. Azt hiszem, ezek mind csak fel­tevések. Nem lehet elhinni azt, hogy 32 örökös­tag mindig a kormányüárt felé fog bólogatni és hogy 32 örököstag sohasem fog mást csi­nálni, mint amit ráparancsolnak. En éppen eb­ben a 32 örököstagban látok egy igen független elemet, (Ellenmondás ok a szélsőbaloldalon.) mert ez a 32 örököstag igenis, mindig azt fogja csinálni, amit a főváros érdeke megkövetel. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Nem lehet feltételezni azt, hogy 32 úr, aki teljesen független a válasz­tók akaratától, aki nem függ attól, hogy egy következő cikluson be fog-e kerülni, vagy nem fog bekerülni, attól fogja függővé tenni cselek­véseit és elhatározásait, hogy mit kíván tőle

Next

/
Thumbnails
Contents