Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.
Ülésnapok - 1927-353
102 Az országgyűlés képviselőházának 3b beni törvény tárgyalásakor is kifejtettem a magam álláspontját A 1 miniszterelnök úr is kifejtette a kormány álláspontját az érdekképviselet kérdésénél és ez az, hogy az érdekképviselőket az érdekképviselők válasszák, ne pedig maga a törvényhatósági közgyűlés. Maga az egész elgondolás elvi elgondolás, előnyt ad annak és természetesen abban gyökerezvén, kell, hogy ezeket az érdekképviseleti kiküldötteket maguk az illető korporációk küldjék ki, mert ha maga a közgyűlés küldi ki, akkor nem az érdekképviseletek érdekei érvényesülnek, hanem egy olyan érdek érvényesül, mely ellentétes lehet magával az érdekképviseleti érdekeltséggel; e helyett ( érvényesül egy belső közgyűlési vagy mondjuk, egy pártérdekeltség is. Részemről tehát a kormány álláspontján állván, a törvényjavaslat eredeti szövegét kívánom képviselni. Kiterjeszteni kívánom az általános választótörvénynek a pártgyűlésekre vonatkozó rendelkezését erre a törvényjavaslatra is és pedig annál a szakasznál, ahol a hirdetményekről van szó. Ott fel kívánom venni azt a rendelkezést, amely szerint a pártgyűlések ugyanolyan feltételek mellett és ugyanúgy tarthatók, mintahogy az az országgyűlési képviselőválasztásnál meg van engedve. Nehogy ebben a tekintetben félreértés legyen, kérdést intéztek hozzám, hogy hajlandó vagyok-e ebben a tekintetben ezt megtenni, természetesen készseggel járultam hozzá, hogy ez a törvénybe felvétessék. (Helyeslés half elöl.) Rátérek az Örököstagság kérdésére. (Halljuk! Halljuk!) Ez volt az a pont, amelyet az ellenzék részéről a legerősebben támadtak s amelyet legerősebben védtek a polgári pártok, illetve a kormánytámogató pártok. (Bródy Ernő: Kormánypárti érdek!) Ez nem kormánypárti érdek. (Bródy Ernő: Számszerint harminckettő! Az kormánypárti!) Ennél az az elgondolás vezetett, hogy a székesfőváros a maga mammut-adminisztrációjában annyira komplikált, hogy az új választások során az új elemek bevonása, amely eventuálisan jelentkezik, veszélyezteti az önkormányzati igazgatás menetének kontinuitását és így zökkenések állhatnak elő. Az örököstagok intézménye olyan elemet bocsát be, amely a kontinuitást képviseli a közgyűlésben. A 32 tag nem olyan sok. (Bródy Ernő: Nagyon sok!) Ennyi szükséges arra, hogy ezt a kontinuitást biztosítsuk, úgyhogy az e tekintetben felvetett módosításhoz nem tudnék hozzájárulni. Az örököstagokat a legfüggetlenebbeknek tekintem az egész testületben, mert azok közvetlenül a választóktól sem függnek, hanem egyetlen választással kapják meg a bizalmat életfogytiglan. Nekik kötelességük a teljes objektivitás és, mindenkor a pártérdekek fölé emelkedve, kizárólag a város érdekeinek szem előtt tartása. Mert ha az örököstagság minduntalan választások alá volna vetve, és kis számokban jelentkeznék, akkor vagy elveszítené jelentőségét, vagy pedig játéklabdája lenne a politikai pártharcoknak. Ezt akartuk mi lehetetlenné tenni s azért ezt a formát választottuk ennek bizosítására, hogy nem túlnagy, de viszont nem túl kis számban, azonban mégis olyan számban válasszák az örököstagokat, hogy az magot képezhessen, amely a maga erjedésével csiráját is meg tudja hozni, és működhet abban a szervezetben és testületben, amelyben nagyon szép és elsőrendű objektív hivatás vár rá. Kritika tárgyává tétetett az intézőtanács kérdése is, de nem elvi szempontból. Mert abban az összes kritikák megegyeztek, hogy igen helyes elgondolás, hogy azok a konkrét ügyek . ülése 1930 február 13-án, csütörtökön. amelyeket eddig a közgyűlésben kellett intézni és^ amelyeket zárt ajtók mellett a tanácsülések elé vittek, magának az autonómiának adassanak^ át. így konstruálódott a törvényhatósági tanács gondolata, hasonlóan a kisgyűlések gondolatához. Teljes meggyőződésem, hogy a törvénynek ez az alkotása igen sikeres lesz és igen jól be fog válni, mert maga az autonómia, a teljes autonómiát itt tudja kiélvezni és a közgyűlésnek ebben a grémiumában tudja az egész autonómiának hatalmát, az egész autonómiának jó oldalait kihasználni az autonómia és a székesfőváros érdekében. Arról most nem beszélek, hogy zárt vagy nyilt ülések lesznek. A törvényhatósági tanács ülésének nyilt ülés jellege megvan azzal, hogy az összes pártok résztvesznek benne, mert arányosan történik a választott tagok bejövetele, tehát az ellenzék is képviselve van, mégpedig nem eventualiter, hanem ténylegesen. Ez biztosítva van a törvényjavaslat útján, a közérdek és az objektivitás meg van óva. Kifogásolták az aránytalanságot a válasz tottak és a kinevezettek között. (Halljuk! Halljuk!) Megengedem, — és itt kénytelen vagyok a kritika jogosságát elismerni — hogy nagy diszparitás van az 1929-iki törvénycikk és az 1930-iki törvényjavaslat rendelkezései között, a törvényhatósági városokat figyelamb evévé. Itt haj land'» vagyok bizonyos korrekciókra és pedig olyan értelemiben, hogy hajlandó vagyok fölemelni a választott tagok számát 14-ről 20-ra. (Elénk helyeslés a baloldalon és a középen.) Azt hiszem, így az arány megfelelőbb, mint a réginél volt. Nem tudom elejteni a kinevezettek csoportját. Ezt is meg kívánom röviden indokolni és példákra is fogok hivatkozni. Nem bizalmi alapon jutnak a főpolgármesteri kinevezés révén a törvényhatósági tanácsba azok, akiket oda a főpolgármester kiküld, hanemha realitás bizalma alapján, mert ezek sem fognak megváltozni a főpolgármester személyének megváltoztatásával, lemondásával és 6j főpolgármester jövetelével. Kállay Tibor t. képviselőtársamnak van egy errevonatkozó javaslata, ö félreértette ezt az intézkedést, mert egész más a kérdés a ki jelölő- választmány mái, ott kizárólag bizalmi kérdés a főpolgármester által kijelöltök bejutása abba a választmányba, itt azonban nem bizalmi és nem személyi kérdés. hanem tárgyi realitás alapján bírálandó el a kérdés és az ott 6 évre kinevezettek a kinevezés időtartamáig élhetnek ezzel a jogukkal. Evvel az arányszámot igyekeztem kiegyenlíteni, úgyhogy ne legyen nyilvánvalóan abszolút többség, ha csalk egy-két tag is csatlakozik a választottak közül a kinevezettekhez és a tisztviselőkhöz. Ezzel azt hiszem, olyan koncessziót tettem a jogos kritika alapján, amellyel bizonyságot kívántam szolgáltatni a tekintetben, hogyha meggyőznek, én a legnagyobb készséggel állok az adott körülmények között a koncesszió lehetősége mellé. (Farkas István; Ez nem koncesszió! — Petrovácz Gyula: Nagy koncesszió!) T. Ház! Most át kívánok térni arra a részre, ahol a költségvetéssel szemben a kormányzatnak hatályos felügyeleti és ellenőrzési jogát kívánom biztosítani. Ebben a kérdésben a közigazgatási bizottságban leszavaztak, de ott is kijelentettem volt, hogy ezt illetőleg a plénum többségéhez apellálok. (Farkas István: Rendes miniszter ilyenkor lemond.) Már beszédem folyamán említettem volt azt a kérdést, hogy a költségvetés tételeinek emelését és törlését feltétlenül a kormány hatalmi körébe kívánom
