Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-353

Az országgyűlés képviselőházának 353. vonni, úgy, amint az eddig is az átmeneti törvényekben megvolt. En egy ízben gvakoroltam ezt a jogot, s egy tételt felvettem, de nem a magam elhatározásából, hanem a székesfőváros kérelmére. Méltóztatnak tehát látni, hogy ezek a jogok nem egyoldalú jogok gyakorlására provideálnak, hanem adott esetben magának a törvényhatóságnak is joga van kérni, hogy egy tétel utólag, mikor már mód nincs azt megfelelő formákban letárgyaltatni, a kormányzat által, természetesen az összes tényezők egyhangú akaratával, felvétessék. Mondottam volt már röviden egypár szóval, hogy a felügyeleti és ellenőrzési jog teljesen helytelen akkor,^ ha a kormányzatnak magának nincs ingerenciája a költségvetésre. Ha már egy költségvetés 'maga tékozló és csak az a joga van meg a felügyeleti és ellenőrző hatóságnak, hogy örökösen visszaküldi a költségvetést a tételek módosítására, ha ezt óhajtják a székesfővárosnál és ezt óhajtják igen t. képviselőtársaim, akkor időre sohasem lesz költségvetése a székesfővárosnak. Bevált az a szisztéma, amelyet eddig követtünk, hogy elsősorban a tanácscsal a minisztérium megfelelő ügyosztályaival együttesen, karöltve tárgyalják meg a tételeket, úgyhogy parallel megy az ellenőrzés és a felügyelet, s maga a székesfőváros is tájékozva van körülbelül a kormányzat álláspontjáról. Ezek annyira egyszerűsítik az adminisztrációt, hogy merem állítani, hogy ezen az alapon és ilyen formában Összeütközésre sohasem kerül a sor. Ha a kormánynak ez a joga nincs meg, hogy preventive beavatkozzék, ez csak félreértésekre, herce-hurcára, az adminisztráció bonyodalmára, s a költségvetés elhúzására vezet és nem a célt fogja szolgálni, az autonómia nagyobb dicsőségére, mert ez talán (meglesz mentve, de a költségvetés el fog veszni benne. Hát én nem tudom, hogy mi a praktikusabb: reális alapon adni nieg ezt az ellenőrzési és felügyeleti jogot a kormányzatnak is, vagy ideális autonómiát létesíteni, amely az autonómiát nem juttathatja még sem ahhoz, hogy a maga autonómiájával ténylegesen élhessen. Ha így barátságos alapon és a törvényeknek megfelelően történik a költségvetés ellenőrzése, — mint a legutóbbi időkben történt is — úgy ez magának az autonómiának is csak segítségére lehet és az adminisztrációt teljes mértékben egyszerűsíti és ezekben a kérdésekben, a gazdasági kérdésekben kizárja a bürokráciát. Mert fontos az, hogy a székesfőváros költségvetése idejére készüljön el. Eddig, amióta én vagyok a belügyminiszter, tudtommal mindig kellő időre el is készült, kellő időre terjesztődött is fel, tehát megvan ennek a fontos aktusnak a lehetősége is, hogy kellő időben tudja megkapni a székesfőváros a minisztériumtól megerősített költségvetését. Lényeges rendelkezései a törvényjavaslatnak az üzemekre vonatkozó rendelkezések. (Halljuk! Halljuk!) Az üzemek kérdései a viták során talán a legnagyobb hullámokat verték fel. Az indokolásban meg méltóztatnak találni, hogy a kormányzásnak mi az álláspontja az üzemekre vonatkozóan. Mi nem üzleti szempontból kívánjuk fenntartani az üzemeket a székesfővárosnál, csak közszempontból, (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) és pedig a közszolgáltatás szempontjából, és csak olyan üzemeket kívánunk fenntartani, amelyeket közérdekből fenn lehet tartani. Nem nyerészkedési szempontból tartjuk ezt szükségesnek, de természetesen azt is kívánjuk, hogyha erre megvan a lehetőség, maguk az üzemek is jövedelmezővé tétessenek és ezek a jövedelmek a ülése 1930 február 13-án

} Csütörtökön. 103 háztartásba folyjanak be, ne pedig maguknál az üzemeknél tartassanak, ellenőrzés nélkül. Magának a részvénytársasági formának ebből a szempontból mi sem vagyunk barátai, (Zaj.) mert az ellenőrzést és a felügyeletet kivonja azok kezéből, (Szilágyi Lajos: Úgy van!) akiknek a törvény értelmében a felügyelet és az ellenőrzés a joguk. A részvénytársasági formával egy más törvény keretébe megy át a község vagyona, a kereskedelmi törvény rendelkezik felette, s ezzel kijátszódik a belügyi kormányzatnak legfőbb felügyeleti és ellenőrzési joga. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ha nem találjuk meg a felügyeleti és ellenőrzési jog érvényesülésének lehetőségét a részvénytársasági formában, akkor kijelentem, hogy a részvénytársasági formát az egész vonalon be fogjuk szűntetni. (Szilágyi Lajos: Ezzel kell kezdeni!) Ha ellenben a felügyeleti és ellenőrzési jog érvényesülésének lehetőségét a részvény társasági formában megtaláljuk, alkalmazni fogjuk. Alkalmazni fogjuk ott is, ahol megint közszempontokból indokolt, mert hiszen ez sok gazdasági szemponttal is kapcsolatos, ami bizonyos tekintetben más üzemi formákkal szemben hátrányt is jelenthet a székesfővárosra. De ha e kérdésnek latbavetésével azt látjuk, hogy megoldható a probléma, nem zárkózunk el az elől, de ha azt látjuk, hogy a felügyeletet és ellenőrzést lehetetlenné teszi ez, semmi körülmények között sem fogunk a részvénytársasági forma alkalmazásába beleegyezni. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Nagyon örülök, hogy éppen ennek a vitának során pattant ki a Beszkárt-nál lévő azok a tisztviselői fizetések és illetmények, amelyek köztudomásúvá váltak. Az én időmbe esik, — ha jól emlékszem, 1928 derekán történt — hogy kiadtam egy leiratot a fővároshoz, amelyben utasítottam a fővárost, hogy senkinek a fővárosnál, — az üzemeknél sem — a legmagasabb állásban sem lehet több illetménye, mint magának a székesfőváros polgármesterének. A székesfőváros az adminisztrációban rendezte is az illetményeket, ezzel is dokumentálta, hogy igenis, maga is helyesli a kormányzatnak ezt az intézkedését, maga is útját akarja állani annak a túltengésnek, ami a fizetésekben, a tisztviselői illetményekben a székesfővárosnál jelentkezett. Mi azonban ezt az összes üzemekre kiterjesztettük és ez folyamatban is van. Itt egy átmeneti állapot van a Beszkárt.-nál, magamnak sem volt tudomásom arról, hogy ilyen nagymérvűek ezek az illetmények, de mindenesetre maga az autonómia tudomással bírt róla. Én készséggel állok az autonómia rendelkezésére és segítségére, hogy itt is az a törvényes alap állíttass ék helyre, amelyet maga a kormányzat is kíván. De én meg vagyok győződve róla, hogy úgy, ahogyan minden más

; téren meg tudta tenni az autonómia kötelességét, ezen a téren is meg fogja tenni mindazt, amit tőle, az adózó polgárok és mindazok kívánnak, akiknek vagyona az ő kezére van bízva és a legteljesebb megelégedésre fogja ezt a kérdést is elintézni. (Rassay Károly: Nyugdíjas embereket nem kell más állásban alkalmazni! Ez az első tétel! — Strausz István: Vagy maradjanak a helyükön! — Rassay Károly: Ügy van, vagy menjenek nyugdíjba! — Zaj.) En minden ilyen kérdésben a legmesszebbmenőén támogatom ebben az óhajtásában az autonómiát. Az ilyesmit ' senki sean helyesli, és mivel a konszenzus ebben a tekintetben megvan, semmi nehézsége sincs annak, hogy ebben a kérdésben megfelelő rendelkezés történjék. (Rassay Károly: Ez nem a főváros speciális bűne, hanem az állam jár elől 15*