Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-353

Az országgyűlés képviselőházának 353. Ezer ajánló volt ott is, itt is s azonkívül a szelvényrendszer is érvényesült 1924-ben, mint ahogy itt is érvényesül, csak azzal a különbséggel, hogy igen szigorú és súlyos szankciók vannak azokra, akik a szelvényrendszerrel visszaélnek. Ennek be kell menni a köztudatba és be kell vinni a pártokba, hogy igenis, a szelvényrendszerrel való visszaélés a legsúlyosabb büntetőjogi következményekkel jár. 'Helyeslés a baloldalon.) Az ajánlásoknak minden lecsökkentése oda juttatna, ahova juttatta a pártokat az 1920-iki országgyűlési választás. Nem lehet közérdek és állami érdek, hogy amikor az erők tömörítésére és egységesítésére van szükség, akkor a törvény megadja a lehetőséget arra, hogy egyéni pártok, egyéni listák széjjeltörjék és elvonják az erőket az egységesítés lehetőségétől. Ezt nem célozhatja nálunk egy törvény ' sem. Meg kell adni a lehetőségét és biztosítását annak, hogy igenis, nagy pártok szervezkedjenek és ennek ellenszeréül majdnem lehetetlenné kell tenni, hogy olyan pártok alakuljanak, amelyeknek a választóközönségben alig van visszhangjuk. Ezt a lehetőséget avval akarjuk elérni, hogy igenis, az ajánlásokat az ajánlók egy bizonyos számához, — nálunk ezerhez — kötjük. Külföldön is van erre példa, ha nem is ilyen magas arányszámmal, de — ha jól tudom — Csehországban, Prágában 500 ajánlás kell az ajánlottak elfogadhatásához. Az 1922-iki választás eredménye is azt mutatja, hogy tíz párt vette fel a küzdelmet, de ezek közül csak négy párt jutott mandátumhoz. Teljesen felesleges tehát az erőket szétforgácsolni, inkább az ecvéni ambiciókat kell letompítani s inkább pártokban kell az elveket érvényre juttatni igyekezni, mert csak így^ lehet világnézetek küzdelmét és harcát megvívni nemcsak országos választásokon, hanem á székesfőváros törvényhatóságának megválasztásánál is, hiszen ezek a világnézetek a törvényhatóság küszöbét is átlépték. Itt is meg kell adni ennek lehetőségét, de ezt egyúttal biztosítani is kell. Itt a törvényjavaslatnak csak azokkal a kérdéseivel kívánok foglalkozni, amelyek a kritika központjában voltak, egészen röviden, hogy ne túlsokáig vegyem igénybe az igen t. Ház türelmét. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Elsősorban is a főpolgármester hatáskörét kritizálták és azt mondották, hogy miért nincs csak annyi hatásköre, mint a mennyi a főispánnak van. Akik ezt hangoztatták, azok nem voltak tisztában az ebben a törvényben lefektetett főpolgármesteri hatáskörrel és nem voltak tisztában a főispáni hatáskörrel. En közbeszólás alakjában nem egyszer mondottam azt, hogy természetszerűleg a törvény koncepciója és a székesfőváros főpolgármesterének választás útján való állásbahelyezése egészen más hatáskört kíván, mint amilyen a főispánoknak van. öszszeállítottam egy összefoglalást. Ez az összeállítás a főispánok javára szól és a főpolgármester hatáskörének kisebbségét igazolja: kevesebb a hatásköre a főpolgármesternek, mint a főispánoké. Ezzel nem kívánom fárasztani az igen t. Házat, de aki kíváncsi és érdekelt, készséggel adom ezt az összeállítást rendelkezésére. Az első kifogás az volt, hogy a törvényhatósági bizottság összetétele nem megfelelő. Elsősorban itt is politikai argumentumokkal jöttek, hogy a hatáskör csorbíttatván, lecsökkentetvén, a törvényhatósági bizottságra nézve irrevelans az, hogy hány taggal bír. Ne méltóztassék elfeKÉPVISELÖHÁZI NAPJA XXV, ülése 1930 február 13-án, csütörtökön. 101 lejteni, hogy ebben a tekintetben lehet leginkább összehasonlításokat tenni a külfölddel szemben, mert a külföldön is mindenütt van ilyen nagyobb grémium, nagyobb testület és van a mi koncepciónikniaík, a törvényhatósági tanácsnak megfelelő kisebb testület, amely konkrét ügyeket intéz. Ha összehasonlítjuk a külföld errevonatkozólag érvénybenlévő jogszabályait, akkor azt látjuk, hogy Berlinben 225 tag van, Bécsben 165 tag, Prágában 100 tag, Párizsban 80 tag, Brüsszelben 58 tag, akik között érdekeltségiek is vannak, Kopenhágában 55 tag, Londonban 144 tag, New-Yorkban 70 tag es Washingtonban, az Eszakamerikai EgyesültÁllamok székesfővárosában egyáltalán nincs ilyen testület, mert a legdemokratikusabb állam székesfővárosának autonómiája nincs. Érdekes az, hogy hogyan jutott el Washington idáig. Egy hármas biztosság, három kinevezett biztos vezeti Washingtont, akik között az egyik katona. Ismétlem, igen érdekes: a legdemokratikus ország székesfővárosában a városnak autonómiája nincs. Egy három biztosból álló biztosság vezeti a várost, akik közül az egyik katona. Ha visszapillantunk ennek históriájára, akkor arra jövünk rá, hogy azért vonták meg az autonómiáját, mert a város olyan lehetetlenül gazdálkodott, hog^ autonómiáját felfüggesztették, azután jöttek különböző politikai okok, így az, hogy ott, ahol az egész kormányzat helyben van, ott nem szükséges, hogv autonómia legyen, mert úgyis minden ügyet maga a kormányzat lát el. Ez volt utóbb az indokolása az autonómia vissza nem állításának. Nálunk ezzel szemben az 1872-es törvény 430 bizottsági tagot ismert, az 1920 : IX. te. 295 tagot, az 1924 : XXVI. te. 304 tagot és ez a törvényjavaslatunk is kontemplál átmenetileg 231-et. Itt vagyok bátor kijelenteni azt, hogy a részletes vita során hajlandó vagyok még egykét kerület arányosítása szempontjából az egyes kerületek taglétszámát emelni, • (Elénk helyeslés a Ház minden oldalán.) azokét, amelyek 30,000-en felül vannak, úgyhogy a Józsefváros kapna 14-et, a Ferencváros, Erzsébetváros és Terézváros 12—12-t, vagyis a választottak száma 140-ről 150-re emelkednék. (Bródy Ernő: Ez is kevés!) Ezzel annak a kritikának akartam — ha nem is teljes mértékben — eleget tenni, amely azt a szándékunkat — bár részben — honorálta, hogy arányosítani igyekeztünk. Ezzel a lépéssel az arányosítást előbbrevisszük. Kijelentem, hogy teljes arányosság nincs, mindenesetre azonban az eddiginél arányosabb lesz a választók és választandó képviselők között az arány és remélem, hogy ez megnyugvást fog kelteni. Hogy sokkal kisebb létszámból indultam ki és mégis honoráltam a magasabb létszámot, ezt bizonyos ^ártszempontokra való tekintettel voltam kénytelen tenni. Eltérően a külföld példájától, ebből a szempontból az is vezetett engem, hogy nálunk politikával is foglalkozik az autonómia, tehát ebből a szempontból nem annyira ártalmas, sőt talán kívánatosabb is, ha nagyobb a testületek száma. Ugyanez szolgált argumentumul az 1929. évi XXX. tc.-nél is, hogy detailkérdésekkel nem foglalkozik, hanem elsősorban politikai jogait kívánja e testület útján érvényesíteni. Így tehát közömbös, irreleváns, hogy, kisebb-e, vagy nagyobb-e a számuk. Csak arra ügyeltem, hogy túlzásba itt se menjünk, hanem a középúton állapodjunk meg, olyan taglétszámban, amely mindkét célt megfelelően honorálja és egyik célt sem veszélyezteti. • Az érdekké*» vi seiet kérdésénél már az előb15