Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-353

100 Az országgyűlés képviselőházának 35 Mór: Ezt érdekes volna megtudni! — Zaj.) Erről azonban nem tudok. Ezért bocsátkozott igen t. képviselőtársam olyan jóslásokba, amilyenekbe bocsátkozott az 1918-as forradalmak kitörését illetően. E forradalmak kitörését olyan oknak tulajdonította, amely abszolúte nem esett latba annak idején a forradalmak kitörésekor, mert hiszen nem az okozta a forradalom kitörését, hogy a Károly-keresztesek vagy a vitézségi 'keresztesek kaptak-e szavazati jogot, hanem ezt a forradalmat egészen más döntötte el. T. képviselőtársamnak ez a jóslása, amelyet annak idején tett, nem abban a mértékben és nem azon az alapon ütött ki, mint ahogy azt képviselőtársam megjósolta. Képviselőtársam most is jósol, hogy mivel nem követjük az ő tanácsát, fiaskó lesz ebiből a törvényjavaslatból. Én nem vindikálok magamnak jóslási, próféciái képességet, de legyen megnyugodva és meggyőződve, t. képviselőtársam, hogy evvel a törvényjavaslattal nagyobb biztonságot teremtünk. mint teremtettünk volna azokkal a propozíciókkal, amelyeket képviselőtársam tett. Mert ha azokban megtaláltuk volna a garanciákat, legyen meggyőződve képviselőtársam, hogy azt az utat követtük volna; de mivel nem láttunk benne garanciákat, olyan útra kellett térnünk, ahol a garanciákat megkapjuk. Ebben a törvényjavaslatban e téren a garanciákat megkapjuk annál is inkább, mert azok a garanciák, amelyeket e törvényen kívül kívánt biztosítani képviselőtársam, teljes mértékben biztosíthatók e törvényjavaslat alapján is. (Szilágyi Lajos; Ha a vége jó, minden jó! — Farkas István: Es Kozma mit súgott? ö is súgott? — Usetty Béla előadó: Ö nyíltan mondta!) Nem (kívánok foglalkozni Buday Dezső és Petrovácz Gyula t. képviselőtársiaim felszólalásával, akik csak alátámasztották — különösen Buday t. képviselőtársam — felszólalásaikkal a székesfőváros vagyonkezelése kérdésének fontosságát. Petrovácz Gyula t. képviselőtársam már egy részletkérdéssel, a kerületi beosztásokkal is foglalkozott. Jókai-Ihász Miklós igen t. képviselőtársam az egész törvényjavaslatra vonatkozólag fejtette ki észrevételeit és kifogásolta, 'hogy a mezőgazdasági érdekeltség nincs megfelelően kidomborítva. Ez ki van bizonyos vonatkozásokban domborítva az érdekképviselet révén, de mivel maga a székesfőváros nem mezőgazdasági terület, ennélfogva azt a képviseletet, amellyel a mezőgazdasági érdekeltség itt a többivel kapcsolatban bír, feltétlenül elegendőnek találom ezen a téren. Igen nagy élvezettel hallgattam Csák Károly igen t. képviselőtársamnak felszólalását, mint aki úgy elméleti, mint praktikus szempontokból világította meg a törvényjavaslatnak jó oldalait. Nem zárkózott el a kritikától sem. Mert hiszen köztünk is vannak nézeteltérések és felfogásbeli eltérések. Lehetetlen, hogy egy nagy pártban minden detail-kérdésre vonatkozólag megegyezzenek a felfogások. Foglalkoznom kell azonban Kállay Tibor képviselőtársam felszólalásával is. Kállay Tibor igen t. képviselőtársam felszólalásában, mint majdnem minden felszólalásában egy bizonyos magyar melancholia domborodik ki, nyilvánul meg, amely az ő lelkületének, belső elgondolásának és felfogásának, úgy látszik, külső megnyilvánulása. Igen sok érdekes témát fejtegetett inkább elméleti alapon, de a közigazgatás iránt és a főváros egyéb kérdései iránt nem árult el sok praktikus érzéket. Ezt én nagv sajnálattal vettem tudomásul. Felszólalásában bizonyos ellenmondásba is keveredett. Azt mon. ülése 1930 február 13-án, csütörtökön. dotta, hogy mivel a törvényjavaslat iránt nincsen meg a bizalom^ azért tehát rövidéletű lesz, míg az 1872-es törvény bizalmon alapult. Ha igen t. képviselőtársam az 1872-iki törvényjavaslat vitáját elolvassa, akkor azt mondhatnám, hogy ugyanolyan kevés bizalom nyilvánult meg az iránt a törvényjavaslat iránt, mint amilyen kevés bizalom nyilvánult meg az ellenzék részéről ezzel a törvényjavaslattal szemben, és mégis 58 évig élt az a törvényjavaslat: 1872től a mai napig. (Farkas István: Ez a törvényjavaslat nem fog olyan sokáig élni!) En tehát azt hiszem, hogy nem annyira objektív felfogását, mint inkább r szubjektív felfogását hozta igen t. képviselőtársaim itt kifejezésre. Amikor a bizalmat prédikálta, maga vetette fel éppen a törvényhatósági tanáccsal szemben, hogy ott nem lehet ő sem bizalommal ennek a kérdésnek ilyenfajta megoldásával szemben, holott éppen ez a törvényhatósági tanács a teljes bizalom alapján épült és létesült. Hasonló intézkedéseket az 1872-iki törvény is tartalmazott, ugyan más vonatkozásokban, de azokat a bizalom alapján felépítetteknek véli, míg ellenben itt a törvényhatósági tanácsot nem tartja a bizalom alapján felépültnek. Friedrich István igen t. képviselőtársam, — amint már röviden alludáltam reá — azzal a kijelentéssel lepett meg, hogy a törvényjavaslat nem akar mást, mint kormányhegemóniát és többségi pártot kreálni. Már kijelentettem, hogy ebben a tekintetben felfogásom sokkal objektívabb, semhogy ilyen tendenciákkal akarnék dolgozni. En utalok a közigazgatási bizottságban Szilágyi Lajos igen t. képviselőtársam beszédére mondott válaszomra, amelyben a leghatározottabban kijelentettem, — úgy, amint a törvényhatósági törvényjavaslat tárgyalásánál is kijelenettem — hogy sem a városnál, sem a törvényhatóságnál, sem a székesfővárosnál — ezt ma Kozma Jenő t. képviselőtársam is helyesen fejtette ki — nem kormánypártokra és kormánypárti többségre, hanem városi politikát inaugurálni akaró és városi politikát folytató pártokra van szükség. Arra van szükség, hogy ezek a pártok a kormánnyal a harmóniát, az együttműködést megtalálják, mert akkor minden esetre úgy az állam, mint a székesfőváros érdekei is teljes mértékben, százszázalékig meg lesznek óva. Az ellenzék felszólalásai már inkább a részletekre vonatkoztak. Igen érdekesek és tanulságosak voltak a szociáldemokratapárti képviselőtársaink részéről elhangzott beszédek, amelyek természetesen a maguk világfelfogását juttatták érvényre és kritizálták, kifogásolták azokat az intézkedéseket, amelyek részükre nem tették lehetetlenné, csak megnehezítették bizonyos tekinteetben a többségi érvényesülést. Nem lehetetlen, nincs kizárva, de bizonyos korrektivumok, — magam sem tagadom — ezt részükre talán megnehezítik. Általában az összes szónokok kifogásolták azt, ami ebben nem nóvum. Éppen azok a képviselőtársaim, akik nem találnak elhelyezkedést a nagy pártokban, így különösen Szilágyi Lajos képviselőtársam, Kállay Tibor képviselőtársam, azután Rassay Károly képviselőtársam, és azok, akik vagy bent vannak vagy nincsenek bent, de szeretnének bejutni (Derültség jobbfelől.) és azzal argumentálnak, hogy részükre ez lehetetlenné van téve. (Szilágyi Lajos: Hova szeretnék én bejutni?) A törvényhatósági bizottságba. (Szilágyi Lajos: Az más. Azt gondoltam, hogy valamelyik pártba!) Ebben a tekintetben pedig nóvum nincs; a választójog ugyanaz, mint az 1924-es törvényben, az ajánlás is ugyanaz, mint az 1924-es törvényben.