Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-353

98 Az országgyűlés képviselőházának 35í mélyi járandóságuk 79 millió. Vidéki törvény hatósági városokban 1117, a járandÓ3águk 3 millió pengő. Megyei városokban az üzemek terhére alkalmazottak létszáma 617, járandóságuk 1 millió pengő. Az összes vidéki városoknál tehát 1734 az üzemeknél alkalmazottak száma és: ezeknek költsége 4 millió pengő. Ha most ezt a két létszámot egybeveszem, azt találom, hogy az államnál van Összesen 123.000 alkalmazott 440 millió járandósággal, a székesfővárosnál 39.000 alkalmazott, 131 millió járandósággal és a többi városoknál összesen 13.000 alkalmazott, akiknek járandósága 36 millió pengő. Ezek igen érdekes adatokat nyújtanak, amelyekből igen sok kombinációt lehet levonni. Ezekkel a részletekkel most nem kívánok behatóbban foglalkozni, de felhívom a figyelmet azokra az adatokra, amelyek az indokolásban vannak felsorolva. Ezek a számok mutatják azt, milyen nagy jelentőségű az ország szempontjából a székesfőváros gazdálkodása. Ez nemcsak az állam hitelviszonyai szempontjából, hanem gazdasági, kereskedelmi, ipari és mezőgazdasági szempontból is nagy jelentőséggel és fontossággal bír. Es itt utalok igen sok szónoknak arra a megállapítására, hogy már magábanvéve ez a nagy gazdasági érdekeltség involválja, hogy a kormányzat és a székesfőváros gazdasági politikája csak harmonizálva, nem pedig egvmással szöges ellentétben haladhat. Ennek a gazdasági érdeknek helyes vitele nemcsak a székesfőváros érdeke, hanem érdeke az egész országnak is. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől) De ennek a gazdasági érdeknek vitele nem lehet kizárólagos tulajdona csak magának az autonómiának, mert hiszen akkor fölébe kerekedhetnék az állami érdekekmek, már pedií*" az állami érdekek nem tűrhetik azt, hogy egy, az állam alá rendelt autonómia az ő anyagi és gazdasági érdekeibe olyan ponderabilitással tudjon belenyúlni, amellyel szemben talán maga is tehetetlenné válnék. Ezért kellett a törvényjavaslatnak ebben a részében is gondoskodni olyan rendelkezésekről, amelyek a teljes harmóniát biztosítják az állam és a főváros gazdasági élete között. Különösen utalok arra, hogy a székesfőváros költségvetése több, mint egyharmadát teszi ki az állam költségvetésének. Az állam költségvetése ugyanis az üzemekkel együtt kerekszámban -~ ha jól emlékszem — körülbelül egymilliárd, a székesfőváros költségvetése pedig kereken 400 millió pengőt tesz ki. A székesfővárosnál ennek az összegnek körülbelül a fele a háztartási költségekre, másik fele pedig az üzemi költségekre esik. Már maga a székesfővárosnak ez az óriási vagyoni érdekeltsége is indokolttá tette, hogy az elavult 1872 : XXXVI. te. új alapokra fektettessék és olyan eszközt adjunk úgy az állam, mint a székesfőváros kezébe, amely az összes állami anyagi érdekek kellő megóvása mellett biztosítsa magában az autonómiában a székesfőváros gazdasági életének az állammal harmonizáló fejlődését és függetlenségét is. Es ha a trianoni határok kényszerítettek is bennünket erre, ez a kényszerítés nem lehetett közömbös sem az^ államháztartás, sem a székesfőváros háztartása szempontjából sem, hogy olyan törvényt alkossunk, amely mindkettőt rászorítja az együttműködésre. Hiszen testvéries alapon kell ezt a kérdést megoldani, nem lehet a székesfőváros ellensége az államnak, és kijelentem, nem lehet az állam sem ellensége a székesfővárosnak, (Helyeslés.) .hanem ennek a két fontos tényezőnek a legteljesebb szeretetben,^ legteljesebb megértéssel és a legmesszebbmenő kölcsönös támogatással kell . ülése 1930 február 13-án, csütörtökön. a maguk jövő fejlődésének útját biztosítani, mert csak ennek a két fontos tényezőnek energiája, ereje, kulturáltsága és magas kultúrfölénye biztosíthatja azt az utat, amely utat ez a törvényjavaslat egyenget s amelyen ennek a két tényezőnek céljaik elérésére össze kell fognia. (Helyeslés jobbfelől.) Igen t Ház! Most áttérnék a felszólalásoknak egy-két olyan részére, amelyeket szó nélkül nem hagyhatok. Köszönöm az összes felszólalóknak, akik a vitában résztvettek, hogy felszólalásaikkal lehetőséget és módot nyújtottak arra, hogy a részletes vita során esetleg még egy pár módosítást is hajlandó leszek elfogadni. Mert magam is azon az állásponton vagyok, hogy én' nem zárkózhatom el mereven és ridegen semmiféle módosítástól, ha annak célszerűségét, szükségességét, helyességét s az adott helyzetben és körülmények között a lehetőségét látom. Nekem senki szemrehányást nem tehet abban a tekintetben, hogy elzárkózom minden korrekció lehetőségétől. Én nyomatékkal és hangsúlyozottan nem egyszer mondottam, de ismétlem most is, az általános vita befejezése során, hogy én az összes pártokat felkértem es felszólítottam, hogy üljenek le velem a zöld asztalhoz és tárgyalják le velem ezt a törvényjavaslatot. Az ellenzék többszörös kérelmére tettem ezt és kosarat — nem büszkélkedem vele — éppen az ellenzék részéről kaptam. Volt párt, amely még az ismertetéshez sem jött el; volt oárt, amely az ismertetéshez eljött, ellenben a részleteikbe nem ment bele, azzal a szójátékkal élve, — és itt volt a tévedése — hogy szerecsengyereket fehérre mosni nem lehet. En annak a megállapítását kértem csak, hogy helyes volt-e az, hogy szerecsengyereknek nevezték el ezt a törvényjavaslatot. En merem állítani, hogy fehér gyerek volt, ha voltak is rajta foltok. Hiszen a napon is vannak foltok, de azok nem tüntethetők el, de itt ezekből a foltokból igen sok eltüntethető volt és el is lett tüntetve.^Ha ebben az irányban az ellenzék nem vett részt, úgy természetesen, az ő felfogása kevésbbé érvényesülhetett. En a magam részéről minden szélsőséget igyekezetem kikapcsolni és tárgyaltam, amint az szokásos, fontos és súlyos természetű javaslatoknál. Meghallgattam a kritikát, ahol azt a köz érdekében lévőnek és helyesnek tartottam, mert úgy véltem, hogyha valakinek politikai kérdésekben objektívnek kell lennie, akkor elsősorban magát a törvényjavaslatot benyújtó miniszternek kell annak lennie, mert annak magasabb szempontból kell azokat a törvényjavaslatokat megalkotni és az egyes rendelkezéseket azokba felvennie. Voltak a jobboldalon is kívánságok, amelyek szélsőségbe mentek, azokat természetesen nem tudtam honorálni és nem is honoráltam. Es lehettek volna nem szélsőséges kívánságai a baloldalnak is, amelyeket készséggel tudtam volna honorálni. így állván a helyzet, méltóztassanak megengedni, hogy elsősorban is gróf Hunyady Ferenc képviselőtársam felszólalásával foglalkozzam. Képviselőtársam egy igen érdekes beszédet mondott, amelyben ' kizárólag csak az autonómia szempontjából kívánta ezt a kérdést bírálat tárgyává tenni. Szóval kiemelte a székesfővárost az életből, egy üvegszekrénybe tette, az autonómia üvegszekréiivébe, és ebből a szempontból bírálta a kérdéseket. ö talán úgy járt, mint az, aki a tengert akarta volna a hajókhoz igazítani és nem a hajók szerkezetét a tengerhez; vagy talán mint az a hajóépítő, akinek egy hajótípusa van t és azt szintén hermetice elzárva kívánja megépíteni, és óriási csalódás éri, mikor azt a ten-