Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-353

Az országgyűlés képviselőházának 353. lyen alapon engedi meg a város háztartásának továbbvitelét. Egy olyan városban is^ amely egyik legnagyobb városa a világnak és a mellett a világ igen gazdag városai közé tartozik, olyan elemek kerülhettek be a főváros adminisztrációjába, hogy az nem harmonizált az ország érdekével, nem harmonizált a főváros érdekével és nem harmonizált az adófizető polgárok érdekével, mert elherdálták azt a vagyont, amely építésre adatott, nem pedig arra, hogy eltékozolják. Nagyság sorrendjében a népszámlálás alapján 1870-ben Budapest a 17-ik helyet foglalta el a városok között, ma pedig az 1925-ik évi adatok alapján a kilencedik helyet foglalja el Európában. Nem kívánom fárasztani a t. Házat az adatok felsorolásával, (Halljuk! Halljuk!) de nagyon érdekes a haladás a vasúti és hajózási anyagforgalom összehasonlítása terén is. Ha nézem vasúti és hajózási anyagforgalmat és összehasonlítom azt 1874-től 1928-ig, akkor azt látom, hogy a vasúti és hajózási anyagforgalom négy és félszeresére emelkedett. Ha veszem a személyforgalmat a vasúti és hajózási forgalomban, akkor azt látom, hogy az 1875-től 1928-ig 835.000-ről 20 millióra emelkedett. Még érdekesebb az emelkedés 1873-tól 1928-ig a helyi- személyforgalomban. 1873-ban 8,800.000 volt a személyforgalom, 1928-ban pedig 332,611.000. Ebből is méltóztatnak látni, hogy milyen óriási lendülettel emelkedett és emelkedik székesfővárosunk forgalma, vagyona és ennek során a jelentősége is. Ha az adóztatást veszem figyelembe, akkor azt látom, hogy az egyenes állami adóknál földadó ki van vetve az országban 41 millióban, a székesfővárosra 126.0000 esik. A házadó az országban kerek számokban 73 millió, ebből Budapest székesfőváros 38 milliót fizet. Társulati adó az országban 23 millió, ebből a székesfőváros 14 milliót fizet. A jövedelmiadó 48 milliót tesz ki az országban, ebből a székesfővárosra esik 24 millió. Vasryonadó az országban 13 millió, ebből Budapestre esik 4 millió. Vagyis 200 millióból 81 millió esik a fővárosra. Ebből ' az adatból is méltóztatnak látni, hogy milyen a vagyoneloszlás ebben az országban az ország és a székesfőváros relációjában. Ez 40'5 százalékot tesz ki, tehát majdnem a fele az ország vagyonának adózás szempontjából a székesfővárosban van. T. Ház! Azokból a felszólalásokból, amelyek itt elhangzottak és amelyeknek, természetesen, az egyes felszólalók pártállása szerint különböző aláfestésük volt, érdekes volt megfigyelnem a vitának azt a szimptomáját, hogy egy bizonyos harmonizálás volt az összes pártok között, — különösen azon pártok között, amelyeknek képviselői benne vannak a székesfőváros törvényhatóságában is — abban a tekintetben, hogy: a fővárosnál minden rendben van. Erről az oldalról és arról az oldalról is igen hangoztatták, hogy teljes barátságban, összeölelkező szeretetben megy ott minden. Ellenben epv idő után kialakultak bizonyos ellentétek és bizonyos ujjal-rámutatások, hogy: ez ebből az időből származik, — az ujj visszamutatott: az pedig abból az időből származik. Úgyhogy ez a kép mutatta meg tulajdonkétmen a mai főváros helyzetének igazi képét. Ezért én nagyon hálás vagyok, mert tudtam, hogy az a színleges nagy barátság, szimpátia és összeölelkezés, amely itt egyik-másik felszólalásban megnyilvánult, bizonyos tekintetben majd a vita során más formát fog ölteni. Tudtam, hogy az ölelő karok le fognak esni és ilyen ujjllése 1930 február 13-án, csütörtökön. 97 mutató szerepet fognak majd betölteni. Nem is lehetett ez másképpen, hiszen a felügyeleti hatóságok előtt ezek nem újságok és nem is lehetnek újságok. Nekünk is megvannak a magunk tapasztalatai. De el kell ismernünk, hogy a székesfőváros intézőkörei az alatt a tíz év alatt a romokból emelték ki a fővárost (Ügn van! Ügy van! a jobboldalon és a közéven.) és vitték egy olyan magaslatra, amelyről a szép jövő reménye csillámlik felénk. Nagy nehézségekkel, az tagadhatatlan, nagy küzdelmekkel és lehet, hogv nem mindenben a legszerencsésebben oldották meg a kérdést, de nem ők voltak ennek az okai, hanem az idők nehézsége, az idők súlya. A lehetőséget kellett választaniuk, nem pedig azt, amit óhajtottak és akartak mindig: a legjobbat. Én a magam részéről teljes elismeréssel kell, hogy adózzam mind a többségben lévő pártoknak, mind az egész tisztviselői karnak, mind a kisebbségen lévő pártoknak, hogy átsegítették székesfővárosunkat azokon a nehézségeken, amely nehézségekkel meg kellett neki, a többszörös forradalmak után küzdenie, (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) és a székesfőváros egész politikai és gazdasági életét új alapokra fektetve megadták a további fejlesztésnek lehetőségét és megadták annak lehetőségét, hogy egy oly bázist teremtsenek, amely megnyugvást kelt az egész országban, amely 'megnyugvást kelt magában a székesfővárosban is. (Platthy György: A tanácsot is dicséret illeti! A tanácsnak is nagy része volt ebben!) A tisztviselő kart már megemlítettem. Már egy-két összehasonlítást tettem ebből a szempontból, most még személyzeti téren szeretnék egy összehasonlítást tenni, amely igen érdekes. A 'székesfővárosnak közel egymillió lakosa van. Most összehasonlítást akarnék tenni a többi — törvényhatósági és megyei — várossal a személyzet és az adminisztrációs költségek dolgában, a háztartás keretében és az üzemek keretében. A törvényhatósági jogú városok lakossága kereken 630.000, a megyei városoké 1,160.000, összesen tehát kereken 1,800.000. A vidéki városok összlakossága tehát majdnem még egyszer annyi, illetőleg nem teljes matematikai pontossággal azt 'mondhatjuk, hogy még egyszer annyi, mint a székesfőváros lakossága. (Bródy Ernő: Az összes vidéki városoké) Igen, a törvényhatósági városok és a megyei városok együtt. Most egy összehasonlítást teszek a háztartás keretében a személyzeti létszámot illetőleg, ezeknek a járandóságát illetőleg és összehasonlítást teszek az üzemeknél ugyanezekben a vonatkozásokban. (Halljuk! Halljuk!) Az államháztartás terhére alkalmazottak létszáma —csak ezreket mondok — 78.000, és ez kerül 299 millióba. Budapesten ez a létszám 14.000, és ez kerül 51 millióba. (Strausz István: Tisztviselő?) A háztartás keretén belül alkalmazottak: tisztviselők, altisztek stb. létszáma. (Jánossy Gábor: Közalkalmazottak!) A vidéki törvényihatosági városoknál ezek száma 5000, s ez kerül 15 millióba. A megyei városoknál ez a létszám 6000, ami 16 millióba kerül. Szóval az összes vidéki városokban ezeknek a létszáma 11.000, és ez 31 millióba kerül. Ha tehát az arányokat méltóztatnak venni, mindenesetre kitűnik a/., hogy Budapest adminisztrációja ezek között az adminisztrációk között a legdrágább, de mindenesetre a legmagasabb fokú és a legkultúráltabb. (Kabók Lajos: Ügy van! Ez fontos! ' — Gaal Gaszton: Az nem egészen bizonyos!) Az üzemek terhére alkalmazottak létszáma az államnál 45.000, személyi járandóságuk pen gőben 141 millió; a székesfővárosnál 24.000, sze-