Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-353

96 Az országgyűlés képviselőházának 31 zött mozognak jelenleg. A legszélsőségesebb autonómia azonban Magyarországon van. (Ügy van! jobbfelől.) Ez történelmi fejlődésnek az eredménye és különösen azzal tágul a hatásköre, — amilyen hatásköre különben egy autonómiának sincs az egész világon — hogy politikai befolyása és jellege is van. Ez teszi részünkre az autonómiai kérdéssel kapcsolatban magának az adminisztráció kérdésének megoldását is sokkal nehezebbé, mint ahogyan ez a külföldi államokban van. A külföldi államokban az autonómia kizárólag a közigazgatást foglalja magában, politikamentesen. Már maga ez a nagy különbség majdnem lehetetlenné teszi, hogy a külföldi autonómiákat a mi autonómiánkkal összehasonlítsuk. Ügy érzem, — amit, ha jól emlékszem, szintén egy francia mondott volt — hogy a tradíciók megtartására bennünket a halottak köteleznek, ez a halottak parancsszava. En f úgy érzem a székesfővárosi törvényjavaslatnál is, mint ahogyan éreztem a vidéki törvényhatóságok törvényjavaslatánál is, hogy bennünket a múlt kötelez, azok köteleznek, akik már a föld alatt vannak, de egy ezeréven át küzdöttek az ország érdekében a maguk autonómiájával, (Ügy van! jobbfelől.) amely Magyarországon politikai keretekben is adva volt arra, hogy ezekkel a politikai keretekkel küzdjenek és védjék meg ennek az országnak függetlenségét. Autonómiájuk ebben merült ki. De az idők kereke forog és az idők változnak. Ma már nem annyira a törvényhatóságoknak ezt a jogát kell védenünk, hanem az idők változása folytán inkább az autonómiának a külföldön szereplő témájával, az autonómiának gazdasági és közigazgatási kérdéseivel kell, hogy behatóbban foglalkozzunk. Nem szakadunk el tehát — és nem is kívánjuk s nem is engedjük, hogy elszakadjunk — azoktól a gyökerektől, amelyek ezer év óta ágaznak szét az anyaföldben, amely gyökerek nemcsak ebbe a csonkaországba hatoltak le, hanem amelyek elnyúlnak a föld alatt a régi anyaföldbe is es onnan szívják magukba a tradíciók alapján mindazt az erőt, ami erő volt a múltban és ami* nek erőnek kell lennie a jövőben is. (Ügy van! a jobboldalon.) T. Ház! Most bizonyos összehasonlítást akarok tenni abban a tekintetben, hogy miért van ma speciális helyzetben a székesfőváros ebben az országban és miért kell speciális törvénnyel gondoskodnunk a székesfőváros adminisztrációjáról. (Farkas István: Ki vagyunk lökve a polgári társadalomból, bevallotta a miniszter úr! — Strausz István: Kik vannak kilökve?! — Farkas István: Akik nem mondják magukat keresztény-nemzetinek vagy kormnáypártinak! — Ellenmondások a jobboldalon.) Elnök: Farkas István képviselő urat kérem, maradjon csendben! Scitovszky Béla belügyminiszter: En, t. képviselőtársam, beszédemben, sem a kormánypártiságot nem említettem, sem a «nemzeti» szót sem használtam. (Jánossy Gábor: Aludni és álmodni méltóztatott!) Azt említettem csak, hogy az állam szempontjából és a polgári társadalom biztosítása szempontjából vannak korrektivumai és erősségei a törvényjavaslatnak, de kijelentettem, hogy nincs kizárva, hogy más világfelfogás is érvényesülhessen. Ha nem is könnyíttetik meg, de kizárva sincs az érvényesülés lehetősége. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Farkas István közbeszól.) Elnök: Farkas István képviselő urat rendreutasítom, ne méltóztassék folyton közbeszólani! (Fai kas István ismét közbeszól.) Farkas '. ülése 1930 február 13-án, csütörtökön. István képviselő urat ismételten rendreutasítom s ha közbeszólásait folytatja, kénytelen leszek még erélyesebben eljárni. Méltóztassék az elnök intelmét figyelembe venni! Scitovszky Béla belügyminiszter: Azokat, amiket elmondottam, egy-két adattal kívánom illusztrálni. Budapest székesfőváros lakossága 1869 ben — kerekszámokban beszélek —• 280.000 lélek volt, 1925-ben pedig 960.000. A fejlődés 1869-től 1925-ig 242' S%-ot tett ki. Ezt ebben a mértékben egy világváros sem- tudja felmutatni. Ha vannak is olyan városok, amelyek népszámlálási adataik szerint megközelítőleg ilyen erős szaporodást mutatnak, az nem tisztán és kizárólag a természetes népszaporodásból ered, hanem abból, hogy megnagyobbították székesfővárosuk magvát és külvárosokat csatoltak hozzá. EbbŐL jöttek létre a nagy világvárosok. Budapest 1872-ben a legnagyobb területű város volt. Ma már a többiekhez viszonyítva csökkent területe, bár abszolút számban változatlan marad. Erre is fogok néhány példával szolgálni. Budapesttel szemben nagy arányszámokat mutat Berlin fejlődése, de mellékvárosok hozzácsatolásával, úgyhogy ott a népesedés fejlődése 1870-től 1925-ig 331%. Ezenkívül München ugyanebben az < időszakban 301%-os fejlődést mutat ki. Ha a városok területét vizsgáljuk az 1870-es évektől egészen 1925-ig, akkor igen érdekes számadatokat kapunk. (Halljuk! Halljuk!) 1870-ben — mint említettem — Budapest volt a legnagyobb város 19.444 hektár területtel, Bécs területe volt 5540, Berliné 5920, Hamburgé 952, Kölné 1006, Münchené pedig 3538 hektár. Az 1925-ös adatok szerint Budapest területe változatlan maradt. Bécsnek területe kerek számban 27.000 hektár, Berliné 87.000 hektár, Hamburgé 13.000, Kölné 25.000 és Münchené 12.000. Ez természetesen a külvárosok bekapcsolásával adódott. Ebből méltóztatnak látni, hogy milyen óriási mértékben fejlődött ebben a tekintetben Berlin, Ezzel kapcsolatosan csak röviden kívánom érinteni a közelmúltban Berlinben lejátszódott eseményeket. A magyar lapok csak a polgármesternek valami szőrmeüzleteivel foglalkoztak s ezzel akarták a közvéleményt foglalkoztatni, Berlinben azonban sokkal mélyebb bajok voltak és megtörtént az, hogy a legnagyobb közigazgatási emberők egyikének, Freiherr von Stein-nek székesfővárosában, — akinek, mint egyik legnagyobb közigazgatási szakemh érnek, koncepciója alapján 'rendezkedett be majdnem egész Németország közigazgatása és igen sokat vet tünk át mi is az ő tantételeiből — az általános, egyenlő és tikos választójog alapján bekerült tanácstagok, — ebben a tekintetben mellékes, akár kommunistákról, akár horogkeresztesekről van szó —- gazdálkodása miatt éppen karácsonykor fel kellett függeszteni Berlin város autonómiáját. Ez is indító példa lehetne arra, hogy mi is megtegyük intézkedéseinket, bár nálunk a gazdálkodást nem lehet összehasonlítani az ottani gazdálkodással. Mindamellett meg kell adni az eszközt úgy magának az autonómiának, mint a felügyeleti hatóságnak arra, hogy ilyen példák be ne következhessenek. Mikor a berlini tanácsot figyelmeztették, hogy a város összes kasszái üresek, mégis horribilis nagy tételeket szavaztak meg a munkanélküliek részére. Erre jött — amikor már üresek voltak a kasszák — a polgármesterhez az Oberpraesiidenttől egy pár soros levél, tamely igen röviden közölte, hogy felfüggeszti a város autonómiáját, és kapott egv mellékletet, amelyben fel volt sorolva, hogy mi-