Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-353

Az országgyűlés képviselőházának 353. i. kezéhez nem tapad semmi nemcsak anyagilag, de erkölcsileg sem. Ezt még az ellenfél is megbecsüli mindenkiben. De nemcsak arra kell törekedni, hogy ilyen intakt emberek legyenek a fővárosnál, — bár ez a legfőbb szempont — hanem arra is, hogy az egyes intézményeknél és üzemeknél az olyan visszaélések, amilyenekre rámutattam, elő ne fordulhassanak. A harmadik szempont, amelyből ezt a fővárosi javaslatot bírálni akarom, a főváros jövő fejlődésére vonatkozik. Itt nem akarom azokat a nagy és fontos szempontokat felsorakoztatni, amelyek a város fejlődésében és jövőjében szerepet játszanak; erre én, aki nem lakom itt és annyira intenzíven nem foglalkozom a fővárosi ügyek problémájával, nem érzem magam hivatottnak. Ezzel a megállapítással kapcsolatban csupán egy szempontra akarok kitérni, nevezetesen az idegenforgalom szempontjára. Látjuk azt, hogy ma az egyes fővárosoknak anyagi szempontból legjelentőségteljesebb jövedelmük az idegenforgalomból származik. Ha elmegyünk Párizsba, Berlinbe, Bécsbe vagy bárhova, azt látjuk, hogy az anyagi fejlődés szempontjából az idegenforgalom jaz, amely a legjelentékenyebb szerepet játsza és a város gazdagodását jelentékenyen elősegíti. Ami a természeti kincseket illeti, Budapest ezekben bővelkedik annyira, mint talán egyetlen más világváros sem; mondhatjuk, hogy a mi fővárosunk a természet koronája és aki idegen idejön, az mind megbámulja és mindenki csak a legkellemesebb impressziókkal távozik innen. Mégis valami csodálatos, hogy ezt a gyönyörű várost, amely Európának egyik legszebb városa, olyan elenyésző kis mértékben látogatják az idegenek, mint talán Bukarestet vagy Belgrádot. Mi ennek az oka? A fürdőjavaslat vitájánál, amelyet figyelemmel kísértem, mindig vártam, hogy egy okra majd rámutatnak. Ez az ok véleményem szerint nem más, mint az a^ nem szolid kereskedelem, amely ebben az országban lábrakapott, (Buday Dezső: Igaza van!) amely sainte összeesküszik az irányban, hogy az idegeneket kizsarolja. Nem általánosítok, igenis vannak kereskedők, vannak olyan tényezők, akik az idegenforgalom körül a legnagyobb Önzetlenséggel tevékenykednek. De ha bemegy egy vásárló idegen a Váciutca valamelyik üzletebe és megszólal angolul vagy franciául, akkor kedves szemmel rápislant az a keresikedő és mindjárt 100%-kal felemelkedik annak az árucikknekk az ára, amelyet az az idegen ajándékként haza akar vinni. Ha elmennek egy szállodába, majdnem annyit kell fizetniök, mint például a francia tengerparton Nizzában vagy Cannesiben egy egész napi penzióért. (Usetty Béla előadó: Meg van állapítva hatóságilag az ára! Ilyet nem lehet mondani! — Szilágyi Lajos: Hágában megvágták a magyar delegációt, ahogy csak bírták! — Zaj.) Ha Bethlen Istvánt vágják csak; meg, ez ellen még nem volna kifogásom, mert ő valahogy kibírja, hanem azokat az idegeneket, akiket saját lelkesedésük hoz ide és akik keservesen összegyűjtött pénzükért akarják Budapest székesfővárosát meglátni, semimi esetre nem volna szabad megzsarolni. (Felkiáltások a balközéven: Hágában történt!) Én nem arról beszélek, vannak Spanyolországban még drágább városok is. (Szilágyi Lajos: Nem kell elriasztani az idegeneket! Nem nyúzzák meg itt az idegent! — Wolff Károly: A Gellértben nagyon jutányos árakat kapnalk!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak állandóan közbeszólásokkal a szónokot zavarni. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXV. ülése 1930 február 13-án, csütörtökön. 93 Csik József: % Képviselőház! A jelen esetben saját tapasztalataim alapján beszélek, mert hiszen én Európának, azt mondhatom, minden ; nagyobb városát végigjártam és legalább egy pár napot mindenütt töltöttem, viszont ennek az országnak is alig van olyan zeg-zuga, ahol meg ne fordultam volna. Éppen ennek alapján állítottam azt, hogy ez az «unszolíd» kereskedelem az egyik oka annak, hogy, az idegen némileg elkedvetlenedik. (Rothenstein Mór: Vannak még más okai is!) Vannak más okai is, természetesen, de én arra most nem térek rá. Nyáron is hallottam éppen az Adriai tenger partján, hogy valaki a Balaton mellett nyaralt és majdnem kétszer annyiba került a nyaralása, mint amennyit Abbáziában fizetett. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz közeledni, mert amiket most mond, nincsenek szoros összefüggésben a napirenden levő törvényjavaslattal. Csik József: Ezzel csak azt akartam kifejezésre juttatni, hogy a főváros vezetőségének ez irányban lépéseket kell tennie, hogy azt az unszolíd kereskedelmet, amelyet semmi esetre sem néznek jó szemmel az idegenforgalom szempontjából, minél előbb megszüntesse, hogy a kormánnyal karöltve igyekezzék bizonyos olcsóságot teremteni ebben a városban és ha már ezt a gazdasági viszonyok folytán nem tudja megteremteni, törekedjék arra, hogy itt ne legyen idegen, aki arról legyen kénytelen panaszkodni, hogy illetéktelenül megzsarolták, hanem az idegen azzal az érzéssel távozzék innen, amellyel én távoztam akár Svájcból, akár Ausztriából, akár Franciaországból, hogy nem remélt becsületességet találtam a kereskedőknél és mindazoknál, akik az idegenek ügyével kapcsolatban funkciót végeznek. T. Ház! Ezeket voltam bátor a fővárosi javaslat vitájával kapcsolatban elmondani. Ismétlem, hogy a magam részéről nem akceptálom 100%-ig ezt a fővárosi törvényjavaslatot, mert azoknak a szempontoknak alapján, amelyeket voltam bátor 'megemlíteni, nem helyeselhetem; de mint kompromisszumot igenis elfogadom, mert jobbnak tartom, mint azt, amit a kormány terjesztett volna kompromiszszum nélkül a Ház elé. A törvényjavaslatot elfogadom. Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Feliratkozva nincs : senki. Elnök: Kíván még valaki szólni? Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A belügyminiszter úr kíván szólni. Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Egy pár hetes általános vita után jutok abba a helyzetbe, hogy a 'magam felfogását és véleményéi a Ház asztalán fekvő törvényjavaslatról elmondhassam és_ * egyúttal vitába szállhassak azokkal a kritikákkal, amelyek a törvényjavaslattal szemben a Ház előtt elhangzottak. Elsősorban is általánosságban kívánok foglalkozni a székesfővárosi törvényjavaslattal, hogy általában mi indított arra, hogy a törvényjavaslatot a Ház elé terjesszem, hogy mik voltak ennek okai és mik voltak azok a szükségességek, amelyek erre indítottak. Azután az elmélettel és a praktikummal is foglalkozni kívánok, amelyek ennek r a törvényjavaslatnak a megszerkesztésénél irányítottak és azt az utat is röviden vázolom, amely ezt a javaslatot addig a formáig juttatta, amelyben az az általános és részletes vita alapjául szolgálhat. Ezek után egy-két példát akarok a külföldről is bemutatni, egy-két statisztikai adatot, 14