Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-353

94 Az országgyűlés képviselőházának 353. ülése 1930 február 13-án, csütörtökön. amelyek erős aláfestéséül szolgálhatnak ama elmondandó indokolásaimnak, amelyek a szükségesség szempontját támasztják majd alá. Nem lesznek ezek érdektelenek, • mert bepillantást fognak engedni olyan terrénumra, akár összehasonlítás folytán, akár pedis" a fővárosra vonatkozó adataikban, ami a politikumot, az autonómiát, a felügyeleti jogot illeti, talán a többi államokba is, amennyiben azokkal parallel húzható. Azután pedig a felszólalásokkal kívánok foglalkozni, részben azokkal, amelyek felfogásommal nem egyeznek, részben azokkal is^ amelyek felfogásommal megegyeznek. A végén általános összefoglalást kívánnék adni a jövőt illetőleg, hogy mit várok ennek a törvényjavaslatnak tető alá jutása után, hogy miképpen látom a jövőt e törvényjavaslat törvényerőre emelkedése után. Igyekezni fogok nem túlterjengősen és hosszasan elmondani mondanivalóimat, de mégis mindent, amit szükségesnek tartok, hogy a t. Ház tisztán láthasson, mielőtt szavazatát ebben a kérdésben leadja. (Halljuk! Halljuk!) Szükségessé tette ennek a törvényjavaslatnak benyújtását a politika és a székesfőváros háztartási és vagyonkezelési rendjének a jövőre való biztosítása. Elhangzott a viták során, hogy elég lett volna a politikai rész mellőzésével, kizárólag a háztartás és üzemi rész kérdésével, vagyis az adminisztrácionális rész kérdésével foglalkozni. Az előttem felszélalt képviselőtársam is azt mondotta, hogy a törvénytisztelet és hatályosság szempontjából nem helyes dolog a törvényhozásnak rövid időközökben ugyanazzal a témával foglalkozni. Téved igen t. képviselőtársam, mert a témák nem azonosak s evvel a témával 1872 óta nem foglalkozott a törvényhozás, kisebb részletkérdésektől eltekintve, mert magát a székesfőváros autonómiáját, közigazgatását és politikumát átölelő és átfogó törvénynek, csak az 1872-ben megalkotott törvény tekinthető. A felfordulások után bekövetkezett zűrzavaros idők tették szükségessé, hogyha nem is maga az egész szerkezet, de legalább a gépezetnek a politikai része hozassék olyan állapotba, amely a megindulás és a továbbfejlesztés lehetőségét hordja magában és biztosítja. így volt ez, a legutóbb, 1924-ben megalkotott törvénnyel, amely csak a politikummal, a választójoggal és a törvényhatósági bizottság szervezetével és összetételével foglalkozott. Ha tehát szükséges volt, mint ahogy szükséges volt, az egész főváros adminisztrációjának rendezése, akkor mellőzhetetlen volt természetesen ennek a két résznek összhangbahozása is. Harmonizáltatni kell a politikai részt az adminisztrácionális résszel. Annak idején is kijelentettem, hogy lehetet*len olyan animust belevinni egy nagy gépezetbe, amelynek fogaskerekei nem passzolnak, nem alkalmazkodnak teljesen egymásba, amelyek nem biztosítják a gép sima működését, mert éppen az áttételeinél nincsenek meg azok a szükségességek, amelyek a csendes, biztos és pontos munkát biztosítani tudnák. Maguknál a vármegyéknél ugyanez volt a helyzet, mert hiszen 1886 óta a törvényhatóságok különösen az utóbbi tíz év alatt ex-lex állapotban voltak és az idők haladásával és tapasztalatok gyűjtésével szükségessé vált az egész törvényhatósági adminisztráció revíziója. Ez volt az előfutárja az autonómiák revíziójának és így természetesen el kellett következnie annak, hogy a székesfőváros adminisztrációjának kérdéseit is megoldjuk. Nem könnyű feladat, különösen a mai nehéz időkben, a politikai részt olyan harmóniába hozni az egész adminisztrációs résszel, hogy az minden tekintetben kielégítő legyen és minden óhajt, minden kívánságot 100%4g ki tudjon elégíteni. En tisztában voltam azzal, hogy az adminisztratív résznél a konszenzus megalkotása sokkal könnyebb lesz, minthogy a vitából is^ méltóztattak látni, hogy ez, ha kritika tárgyává is tétetett, teljes mértékben objektív kritikában részesült, amelyeket én köszönettel és hálával is vettem tudomásul. Olyan férfiak közben jötté vei alkottatott meg ez a rész, akiknek hosszú, egész emberöltőt eltöltő praxisuk volt a székesfővárosnál betöltött magas állásokban. Igénybe vettem azoknak tapasztalatait, akik úgy a múltban, mint jelenben a fővárosnál magasabb állásokat betöltöttek volt. Igénybe vettem saját főfelügyeleti és ellenőrzési tapasztalataimat is és nem mondom, hogy a külföldi példák iránt is nem érdeklődtünk ezekben a (kérdésekben. Sokkal nehezebb objektív talajon maradni, amikor a politikum kérdéséről és tárgyalásáról van szó. Nem annyira pártkérdés, mint inkább hatalmi kérdés az, ami ezeknél a szempontoknál döntő szokott lenni. Szilágyi Lajos t. képviselőtársam részéről nem egy ízben aposztrofáltattam, mint ezt kritikájában hangoztatta és elmondotta, hogy igenis, a kormány arra törekszik, hogy az állami omnipotenciát bevigye a városházára. Ugyanilyen hangon adott kifejezést ennek a véleménynek, azt hiszem, Friedrich István igen t. képviselőtársam, hogy nem akarok mást^mint a kormánypártiság melegágyát, fészkét megalkotni a fővárosnál. Nagyon méltóztatnak az intenciókban tévedni, én kijelentettem eleve is, de a tárgyalások során is, hogy a törvényjavaslat azt intendálja és erre meg is van a lehetőség, hogy ebben a formában legyen virulens a törvényhatósági bizottság. Nem az önkormányzati politika szempontjából kívánom és óhajtom a pártalakulásokat, hanem kizárólag egy szempontból, a székesfőváros szempontjából és érdekéből, amely érdek azonban nem lehet ellentétben az államérdekkel, a két érdeknek harmonizálnia kell. (Ügy van! jobb felől.) Ebből a szempontból indultam ki a politikai rész megalkotásánál is. Természetesen itt az állami szempontokat is figyelembe kellett venni, figyelembe kellett vennem a polgári társadalom megerősítését és a lehetőségig való biztosítását a nélkül, hogy kizárassanak a másfelfogásúak. A más világfelfogásúaknak is teljes mértékben megvan az a lehetőségük, hogy maguk is többségre juthassanak a székesfőváros törvényhatósági bizottságában, ha megnehezítettük is bizonyos korrektívumokkal ezt, ez magától értetődik, mert a polgári társadalom alapján áll a kormányzat, áll ma ebben az országban a többség, nemcsak a parlamentben, de az országban is. Szükséges tehát, — nyíltan kimondom — hogy korrektívumokat vettünk igénybe ennek az álláspontnak megerősítésére, ennek a felfogásnak és az ezzel kapcsolatos célkitűzéseknek biztosítására. (Helyeslés a jobbés a baloldalon és a középen.) Mint mondottam, tehát biztosítottuk a polgári társadalmat korrektívumokkal, de nem zártuk ki a más világfelfogás^ lehetőségét, hogy, többségbe jutván, a maga részéről is ugvanazokat a biztosítékokat élvezhesse és gyakorolhassa, amelyek ebben a törvényben le vannak fektetve. Hogy miért kell a székesfővárosnál is, mint az autonómiáknál általában, az aUiamhatalomnaik és az állam célkitűzéseinek biztosítása okából biztosítékokat szerezni, azt, — úgy hiszem — nem szükséges bővebben magyaráznom. Különösen fontos ez ebben a lecsonkított országban, ahol a székesfőváros a lecsonkítás folytán is megmaradt a