Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-353

90 Az országgyűlés képviselőházának 353. ülése 1930 február 13~án, csütörtökön. ennek a demokratikus felfogásnak át kellene vonulnia. Tudnunk kell azonban, hogy ez a törvényjavaslat kompromisszum következménye, a kompromisszum pedig bizonyos engedményeket tételez fel, amelyeket ú^v az egyik, mint a másik oldalról meg kell tenni. Inkább helyeslein ezt a törvényjavaslatot, amely kompromisszum alapján létesült, mint egy olyan törvényjavaslatot, amely a maga merevségében állana a Ház előtt, amelyen tehát bizonyos oldalról a demokrácia szempontjából engedmények nem történtek volna. Ez a szempont vezet engem akkor, amikor a törvényjavaslatot pártolom és el fogom fogadni. Ez azonban nem akadályoz meg engem abban, hogy a törvényjavaslat egyes felfogásait kritika tárgyává tegyem. Üdvözlöm a törvényjavaslatban azt a felfogást, amely a virilizniust eltörli. A virilizmus a mai kor élet- és szociális felfogásának nem felel meg. Ma már kinőttünk abból a korból, amikor vagyon vagy születés szerint értékelik az embereket s elértük azt az időt, hogy végre az emberek egyéni értéke adja meg a lehetőséget arra, hogy valaki a közügyekbe beleszólhasson vagy ott vezető szerepet vihessen. (Gaal Gaston: Vagy a pártérdek!) Sajnos, ez is szerepet játszik, de szerepet játszott mindig és bármilyen törvényjavaslatot hoznak a Ház elé, ez a szempont mindig szerepet fog játszani. Felhívom azonban a miniszter úr figyelmét arra, hogy a virilizmus eltörlését iparkodjék az egész vonalon keresztülvinni. A megyei városoknál még mindig grasszál ez a régi időkből fennmaradt konzervatív gondolat. Ott is helyezkedjék a miniszter úr arra az álláspontra, hogy szüntesse meg s iparkodjék inkább ott is az örököstagság intézményét megvalósítani. Örülök tehát annak, hogy a virilizmus gondolata ebben a törvényjavaslatban nem valósul meg. (Viczián István: Ön is virilista!) Bocsánatot kérek, nem vagyok virilista. Vannak bizonyos városokban olyan jelentéktelen emberek, akik virilisták, akik igazán alig tudnak hozzászólni a város vezetéséhez. Éppen azért idejétmúlt intézmény ez a virilizmus és el kell törölni nemcsak a székesfővárosban, hanem az egész országban. (Gaal Gaston: Vagyonkezelőtestületeknél joga van beleszólnia annak, aki nagyobb mértékben van érdekelve!) Itt van az örököstagság intézménye. Az örököstagság intézményének feladata részben az, hogy a jogfolytonosságot megőrizze, részben pedig az, hogy egyes embereket az örököstagsággal megtiszteljen. Bizonyos szempontból tehát az örököstagság intézménye helyettesítheti a virilizmust, még olyan értelemben is, mint amilyen értelemben Gaal Gaston t. képviselőtársam az előbb megjegyzést tett. Az örököstagság intézménye valamiképpen haladást jelent a virilizmussal szemben, mert olyan embereket ültet be e^ves törvényhatóságokba, akik egyéni érték szempontjából igenis előbbrevalók, mint egyik-másik virilis'megbízott, aki egyedül csak a vagyona alapján kerül be abba a törvényhatóságba. (Wolff Károly: Nem a vagyon, hanem az érdem alapján! — Gaal Gaston: A hivatalos lista kerül be!) Szerettem volna azonban, ha az örököstagok nem olyan nagy percentben kerültek volna be, mint amilyen százalékban . belekerültek. Ez a 32-es szám több, mint 20 százalék. Azt hiszem, hogy a jogfolytonosságot lehetett volna biztosítani 10 százalékkal is. Ezt a magam részéről, ismétlem, nagyon fontosnak tartom, de valahogy demokratikus szempontból kifogást kell emelnem az ellen hogy az örököstagok számát 32-re emelték, tehát olyan számra, amely a különböző pártviszonyokat tekintve, esetleg mindig döntő befolyással lehet az ügyek elintézésére. Ez a cél pedig nem lehet irányadó, mert hiszen a választók felfogásának is döntő szerepet kell adni az egyes ügyek elintézésénél. A 17. § az érdekképviseletek csoportjára vonatkozólag intézkedik. Ezt az intézkedést is nagyon helyesnek és üdvösnek tartom, mert végre azok az emberek, akik a maguk tudásánál fogva vezérszerepet játszanak bizonyos csoportokban, bizonyos mozgalmaknál, belekerülnek a székesfőváros törvényhatósági bizottságába is és ott a maguk tudásával iparkodnak az egyes ügyeket döntően befolyásolni. Szomorúan látom azonban azt, hogy amikor a 17. § szerint itt szerepelnek a közjegyzői kamara kiküldöttei, az ügyvédi kamara választmányának tagjai közül kiküldött három tag, a mérnöki kamarának kiküldöttei, az orvosi kamara kiküldöttei, a Gyáriparosok Országos Szövetségének kiküldöttei, a Kereskedelmi és Iparkamara kiküldöttei és a Mezőgazdasági Kamara kiküldöttei, akkor nem látom ott semmiféle ipari munkástestületnek kiküldötteit. A Mezőgazdasági Kamara által lehetséges lesz oda legalább egy mezőgazdasági munkást kiküldeni, aki képviseli ott a mezőgazdasági munkásság érdekeit, ipari munkás azonban nem juthat be az érdekképviseletek útján a székesfőváros törvényhatóságába. (Jánossy Gábor: Bejuthat választás útján!) Amikor a szociális gondolat uralkodik ma az egész világon, nem szabad szanktifikálni egy törvényjavaslatot, amely a munkásságra nincs tekintettel. (Bródy Ernő: Ügy van!) Lehetővé kell tennie a miniszter úrnak azt, hogy a munkásság is külön érdekképviseletek útján jogot kapjon a törvényhatóságba való bejutásra. Tudom, hogy ilyen hivatalos testülete a munkásságnak nincs, bár célszerű lett volna nálunk is megvalósítani — mint ahogy azt külföldön látjuk — a különböző munkáskamarákat. De a munkásoknak vannak szakszervezetei, amelyeket lehet helyteleníteni vagy helyeselni, — én, mint gazdasági szervezkedést helyeslem — és ezekkel a szakszervezetekkel ma már a kormányzati tényezőknek is mint nagyon fontos tényezőkkel kell számolniok. Ezek a szakszervezetek igenis, lehetőséget adhatnának, hogy ezek révén legalább két tag kerüljön be a székesfőváros törvényhatósági bizottságába. (Mozgás a báloldalon.) Nem szakma szerint. (Zaj. — Bródy Ernő: A szakszervezeti tanács .például ilyen testület.) Általában két irányban szakszer veződott a munkásság Magyarországon: szociáldemokrata és keresztény szakszervezeti irányban. Mind a kettőnek meg van a maga vezetősége és intéző tanácsa. Mind a kettő van annyira alaposan kiépítve, mint bármilyen szervezet ebben az országban, úgyhogy lehetőséget lehetett volna adni ennek a két szakszervezetnek, hogy a maga kiküldötteit éppen úgy kiküldhesse a törvényhatósági bizottságba, mint ahogy a kormány utasítása és jóváhagyása folytán kiküldheti Genfbe, a Nemzetközi Munkaügyi Hivatalhoz, amely mindenesetre van olyan testület, amilyen a székesfőváros törvényhatósági bizottsága. (Gaal Gaston: De nem a munkások, hanem a munkásvezérek!) Ez mindenesetre jobban fogja képviselni a munkásság ügyeit, mint sok azok közül a törvényhatósági bizottsági tagok közül, akiknek nem volt módjában a mai szociális életnek egyes problémáival foglalkozniuk. T. Ház! Itt elvről van szó. Hiszen a mérnöki kamarából, vagy az ügyvédi kamara tagjai közül is vannak benn a főváros törvény-