Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-353

Az országgyűlés képviselőházának 353. hatósági bizottságában, tehát azt is fel lehetne hozni, hogy itt is vannak már tagok. Azt hiszem, Bródy t. képviselőtársam is az ügyvédi kamarának jelentős tagja, de ő nem mint kamarai tag, hanem egyénileg került be választás útján a törvényhatóságba. Ez az érv tehát nem áll •meg azzal az érvvel szemben, amelyet hangsúlyoztam, hogy igenis az érdekképviseletek révén kellett volna a két legnagyobb szakszervezet tagját behívni a törvényhatóságba. A 44. § lehetőséget ad a főpolgármesternek arra, hogy hat tagot nevezzen ki a törvényhatósági tanácsjba. Ezt a hat tagot azonban nem nevezheti ki az érdekképviseleti tagok közül, vagy a tisztviselők közül, de kinevezheti az örököstagok közül. Meg kell állapítanom azt, hogy az örököstagságokra általában azok fognak meghivatni és megválasztatni, akik a most uralkodó kormányzati rendszer hívei. Ebben nincs semmi dehonesztáló, mert ha a szociáldemokraták vagy a liberálisok uralkodnának, ugyanezt tennék, viszont az a rendelkezése a törvényjavaslatnak, hogy a főpolgármesternek nem lehet kinevezni a törvényhatósági tanácsba sem az érdekképviseleti tagok közül, sem a hivatalnokok közül, azt a látszatot iparkodik kelteni, hogy ezáltal a választók, tehát a nép által beküldött tagok érvényesülését akarják lehetővé tenni a törvényhatósági tanácsba. De akkor tessék ezt az elvet az egész vonalon keresztülvinni és akkor tessék szankcionálni a törvényjavaslatnak azt, hogv nemcsak az érdekképviseleti tagok közül, s nemcsak a szavazattal rendelkező tisztviselő tagok közül, hanem az Örökös tagok közül sincs joga a főpolgármesternek a törvényhatósági tanácsba tagokat kinevezni, hanem egyedül azok közül a tagok közül, akiket a nép választás útján küld a törvényhatósági tanácsba. Ez nem lesz különösebb hatással a törvényjavaslat lényegére, mert hiszen az az egy-két tag, aki ezen az úton kerülne be a nem örököstagok közül, igazán nem fog olyan súlylyal bírni a választásnál vagy a szavazatoknál, hogy döntő befolyással lenne az ügyek menetére. Kérem tehát az igen t. belügyminiszter urat, hogy ha már keresztülvitte ezt az elvet az érdekképviseleti tagoknál és a hivatalnokszavazóknál, iparkodjék ezt az örököstagoknál is keresztülvinni, hop'^ a főpolgármesternek egyedül csak a választott képviselőkből legyen joga kinevezni azt a hat tagot a törvényhatósági tanácsba. Beszédem elején említettem, hogy nem látom jószemmel azt, hogy egyik évről a másikra bizonyos intézményekkel kapcsolatban törvényjavaslatok látnak napvilágot. Éppen ezért szerettem volna, ha a törvényjavaslatnak az a paragrafusa, amelyben az van kimondva, hogy az elölj árok jogairól és kötelességeiről a miniszternek három éven belül kell törvényjavaslatot terjesztenie a Ház elé, az elöljárók kérdését szántén rendezte volna. Végre-valahára kell egy olyan törvényjavaslatot hozni, mely mindenesetre és minden szempontra tekintettel van, ami a székesfőváros adminisztrációjával és vezetésével kapcsolatos. Kérdem, miért várjunk erre három évig? Hiszen a székesfőváros intézménye nem új intézmény. Évszázados adminisztrációra tekinthetünk itt vissza, itt kialakulhattak tehát bizonyos szempontok, amelyek szerint történnie kell az elöljárók működésének, fontosnak tartottam volna tehát, ha e törvényjavaslat keretében történt volna rendezés az elöljárókra vonatkozólag, és pedig momentán, nem pedig három év múlva. A demokrácia szempontjából ezeket óhajtottam megjegyezni. Ami mármost a közmorált ilülése 1930 február 13-án, csütörtökön. 91 leti, (kijelentem hogy ezzel. a kijelentésemmel nem akaróim érinteni azoknak az embereknek az erkölcsi intaktsásrát, akik a fővárost vezették a múltban, vagy vezetik most. Közmorál alatt értem a főváros adminisztrációját olyan értelemben, hogy az a köznek a megelégedésére történjék és közbotrányt az adminisztrációnak semmiféle ága a [közvéleményből ki ne váltson. Hogy nevén nevezzem a gyereket, azt akarom ezzel kifejezésre juttatni, hogy nem helyeslem azt a felfogást, amelyet itt az előbb már többször hangoztattak az előttem szólók, hogy a fővárosi üzemekben annyi igazgató van, hogy sok vezető ember a törvényhatósági biztotságban sem tudná megmondani, hogy az egyik, vagy másik üzemben mennyi van. Még kevésíbbé helyeslem azt, hogy a mai leromlott gazdasági viszonyok között egyes vezetők olyan fizetést kapjanak, mint amilyent Folkusházy Lajos, akinek évi fizetése 136 vagy 137.000 pengőre rúg. (Felkiáltások a baloldalon: Több isi) Már csak azt mondom, amit Polkusházynál ki lehet mutatni. (Derültség. — Gaal Gaston: Hol van még a többi?) Ez azzal a demokratikus felfogással, amelyet az egész vonalon meg kell valósítani, homlokegyenest ellenkezik, sőt többet mondok, vérlázító a mai lerongyolódott gazdasági helyzetben. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Amikor ennek az országnak közel 350.000 munkanélkülije van, mert több, mint 250.000 munkanélküli van a mezőgazdaságban és közel 100.000 munkanélküli van az iparban, — az a kimutatás ugyanis, amely a statisztikai szemlében hivatalosan megjelent, korántsem fedi a valóságot — tehát ismétlem, amikor közel 350.000 munkanélkülije van az országnak, akkor vérlázító jelenség, hogy ebben az országban, ha jól tudom, még hozzá családtalan embernek, (Petrovácz Gyula: Mellékes!) — ez különben mindegy — egy embernek 137.000 pengő legális jövedelme legyen. Egy kimutatást olvastam az egyik lapban, amely szerint 12 vagy 14 igazgatónak több mint félmillió pengő évi legális jövedelme van. E mellett nem lehet közömbösen elmenni. Amikor olyan kiáltó a nyomor, amikor az emberek hétről-hétre százával lesznek öngyilkosok, amikor a munkanélküliek száma —• hogy csak egy precíz adatot mondjak -*• Újpesten például 8000, akkor nem lehet ebben a szegény, nyomorult^ országban 14 igazgatónak félmillió pengő legális jövedelmet juttatni. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hiszen közmondásszerű ebben az országban, hogyha a városházán megbukik egy poi, gármester, az tulajdonképpen nem bukott meg, hanem egy anyagilag sokkal jobban dotált állásba kerül. Hiszen a polgármesternek egyej dűli ambíciója volt ebben a városban évtizedek óta, hogy megbukjanak, mert akkor kezdődött azután el anyagi megerősödésük és gyarapodásuk Ezt a rendszert megvalósítani nem lehet, | (Zaj.) és ha ez megvolt, akkor ez ellen mindent el kel 1 követnünk. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Méltóztassanak elhinni, hogy én az ország ! közvéleményének adok kifejezést, amikor e felett megbotránkozásomat jelentem ki. A főváros vezéreinek feladatuk, hogy ezeket ne 1 évek múlva kutassák ki, mint ahogyan Kozma ! t. képviselőtársam mondotta, aki olyan dolognak tüntette ezt fel, mint egy gordiusi csomót, amelyhez talán egy Salvatoruak, egy világmegváltónak kell jönnie, aki kardját előveszi és a csomót kettévágja, hogy kilábaljunk abból a bajból, hogy itt egyes fizetések 100.000 pengőn felül vannak. Nem hiszem, hogy olyan bonyolult lenne ennek a kérdésnek kivizsgálása