Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-337

84 Az országgyűlés képviselőházának 337. ülése 1929 december 10-én

} kedden. ellenzék vezére, semmiseim könnyebb, mint a vegyes döntőbíróságok iktató hivatalában megállapítani azon sokezer pères ügy lajstromát, amely ügyek e vegyes döntőbíróságok előtt függőben vannak. (Egy hang a baloldalon: 10 százalékot sem teszi ki az optánsügyeknek.) Akkor látni, fogja, t. képviselőtársam, hogy sokezer magyarnak, sok ezer magyar tisztviselőnek nyugdíj- és fizetési igényéről van szó, (Friedrich István: Tárgyaljuk! — Farkas István: Tűzzük napirendre.) amelyek szociális 'természetűek. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Tűzzük napirendre. — Nagy zaj-) r Elnök: Csendet kérek, a baloldalon. (Rassay Károly: Ismertessék a párizsi tárgyalás anyagát.) Rassay iképviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Malasits Géza: Halljuk, Mussolini hogyan állt mellénk!) Lakatos Gyula: Szóval olyan szociális természetű igények vannak függőben a vegyes döntőbíróságok előtt, amelyek feláldozását éppen a szociáldemokrata párt nehezményei legjobban. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Senki sem nehezményezi! — Friedrich István: Tűzzük napirendre] — Esztergályos János: Tessék nyíltabban, világosabban beszélni!) Sajnos azonban, ismeretes az a világgazdasági helyzet, amely ezt a problémát nem izoláltan magyar problémává teszi, hanem a legáltalánosabb európai problémává, mert ha megméltóztatik figyelni az utolsó ősz folyamán Genfben folyó tárgyalások anyagát, abból méltóztatnak látni, hogy a nagy nyugati államférfiak, Briand, Loucheur, Stresemann vetették fel egy olyan európai gazdasági kooperáció tervét, amelynek

1 oka nem egy platóni kus szerelem ez országok között, hanem amelynek úgyszólván kizárólagos oka, ugyanezeknek a gazdasági bajoknak azonossága egész Európában. (Friedrich István: Száz százalékban igaza van a képviselő úrnak! — Zaj.) Ezek azonban sokkal fontosabb kérdések, semhogy ezeken akár napirendi felszólalások keretében, akár a Ház nlénumában segíteni lehetne. (Peyer Károly: Pedig többét érnek, mint a mentelmi ügyek. — Gál Jenő: Olvassa fel Stresemann beszédét. — Zaj.) T. Képviselőház| Kétségtelen, hogy egyrészt a Young-terv által és ezzel kapcsolatban az ahhoz csatlakozó keleti jóvátétel rendezése által a vesztes államok végre a maguk pénzügyi önállóságát visszaszerzik. Mert nem helyes az, amit a Talbot-szerződés érdekében mondani méltóztatott. (Felkiáltások a balközépen: Szószerint igaz. — Malasits Géza: Ilyen szerződéseket csak Libériában szoktak kötni. Románia sem csinál ilyen szerződéseket. — Peyer Károly: Mindent fenntartok, amit mondottam. Szószerint igaz. — Friedrich István: Hagyjon minket is beszélni. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Rassay Károly: Ön ismeri az optánsügyet, de ini nem ismerünk semmit sem. Ön mindent ismer, a Blumenstein-ügyet is!) Rassay Károly képviselő urat folytonos közbeszólásai miatt rendreutasítom. Peyer képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Lakatos Gyula: Rassay Károly t. képviselőtársamnak a Talbot-ügyet sokkal jobban kellene ismernie, mint nekem, (Rassay Károly: Miért?) Merít a Képviselőház tagja volt már akkor, mikor ezt a kérdést tárgyalták, amikor ez a vonatkozó szerződés a Képviselőház előtt feküdt. (Rassay Károly: Néze meg a naplót, ezt a szerződést sohasem tárgyalták!) A trianoni békeszerződés mégsem titkos államügy! Azt mindenki láthatja. Sajnos, az állami jövedelmek lekötését nem kell a Talbot«zerződésben keresnie, mert tudni kell azt, hogy mint első zálog, minden állami jövedelem le van kötve a jóvátételre. (Rassay Károly: Kivéve az Államvasút jövedelmét! — Zaj. — Elnök csönget.) T. Képviselőház! Nekem egyrészt meggyőződésem az, hogy a jóvátételi kérdés rendezése pénzügyi szuverenitásunk visszaszerzésével kapcsolatosan lehetséges. De méginkább meggyőződésem az, hogy a közeli hónapok olyan enyhüléseket fognak nemzetközi viszonylatban a pénzpiacon hozni, amelyek meg fogják indítani a tőkeimportnak azt a folyamatát, amely azután a munkanélküliség enyhülésére és a munkaalkalmak szaporodására fog vezetni. Ez a párt nem zárja el magát attól, hogy a közvéleményt érdeklő országos fontosságú kérdések bármikor is tárgyaltassanak a Képviselőház színe előtt, mégis az adott esetben államszükségletről lévén szó, az elnöki napirendi indítványát fogadom el. (Helyeslés a jobbaldalon.) Elnök: Szólásjoga többé senkinek nincs. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e hozzájárulni napirendi javaslatomhoz, szemben Peyer Károly képviselő úr napirendi indítványával, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik az elnöki napirendet méltóztatnak elfogadni, méltóztassanak felállani! (Megtörténik.) Többség. Ilyen értelemben mondom ki a határozatot. (Kabók Lajos: Nem kíváncsiak itt semmire, menjen minden tovább!) Peyer Károly képviselő úr félreértett szavainak helyreigazítása címén kért szót. A szót a képviselő úrnak megadom. (Zaj.) Csendet kérek! Peyer Károly: T. Ház! Lakatos Gyula képviselő úr félreértette a szavaimat, valószínűleg a nagy zajban nem tudta helyesen megérteni, hogy én mit mondottam a Talbot-centrálé ügyében. En azt mondottam, hogy az úgynevezett Talbot-kölcsön — különben pedig a Talbotcentrálét Dunántúli Elektromos Müvek címen jegyezték be — kamatainak garantálását az Államvasutak bevételééből fedezik, illetve a Máv. összes bevételeivel garanciát vállalt a kölcsön kamatainak biztosítására. (Rassay Károly: így van-e, vagy nem így van? — Kabók Lajos: A miniszter úr elődje így csinálta ezt! — Zaj. Simon András: Nem így van!) Engem nem nyugtat nieg az, hogy Simon András képviselő úr azt mondja, hogy nem így van, azt szeretném hallani, ha a miniszter úr azt mondaná, hogy ez nem így van. En fenntartom azt, hogy ez így van. így van pedig azért, mert a Máv. annál kevésbbé vonathatott bele a jóvátételi, illetve a népszövetségi kölcsön kamatainak törlesztésénél, mint garantáló, mert a Máv. közben önálló üzleti vállalattá alakíttatott át, önálló részvénytársaság lett, (Ellenmondások a jobbközépen.) éppen ebből a célból a szanálási törvényben világosan ki van mondva, hogy: a népszövetségi kölcsön kamatainak garantálására szolgálnak elsősorban a vám, a cukor, a só és a dohányjöVedék bevételei. Nem kell ezt nekem felfedeznem, méltóztassanak elővenni a pénzügyminiszter úrnak minden hónapban kiadott jelentését, és abból méltóztatnak látni, hogy ezeknek az üzletágaknak bevételei külön vannak csoportosítva és- minden évben nontosan ki van mutatva, hogy ezekből 'A,

r bevételekből mennyi a felesleg, még azon kívül, hogy a -kamat fizetése megtörténik. Bocsánatot kérek;' teljes egészében így mondottam