Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-337

Az országgyűlés képviselőházának 337. el és a képviselő úr csak félreértette ezt. (Kabók Lajos: Mit szól ehhez Lakatos képviselő úr?) En ezt teljes egészében fenntartom. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek ! Peyer Károly: Információm jó helyről származnak. Méltóztassanak így tudomásul venni, hogy amennyiben a Dunántúli Elektromos Mű nem tudná teljesíteni a kamatszelvények beváltását, akkor az Államvasutak vállalják ezért a garanciát. Az angol hitelezők nem olyan könynyen adnak ide pénzt; az angol hitelezők csak azzal a feltétellel adták ide Magyarországra a pénzt, (Friedrich István: A gépeket!) illetőleg nem a pénzt, hanem a gépeket, hogy nekik nem elég, ha egy részvénytársaság itt bármilyen alaptőkével vállal garanciát e kamatkötelezettségek teljesítésére, hanem nekik ezenkívül még kellett egy nagyobb tényező, egy megfogható valami, mert azt mondották a tárgyalásoknál, hogy ez a Dunántúli Elektromos Mű esetleg csődbe megy, fizetésképtelen lesz, mi lesz akkor a pénzükkel, amelyet ideadtak; tehát nekik kellett egy garancia, hogy ebben az esetben, ha a Dunántúli Elektromos Mű nem tudja a kamatokat fizetni, akkor van még egy másik, aki vállalja ezért a felelősséget, és ez az Államvasutak. Miután pedig az Államvasutak a bevételeiket már egy kölcsönért lekötötték, amely kölcsön az én számításom szerint körülbelül 100 millió pengő lehet, ezért nem akad külföldi hitelező, aki hajlandó második helyre menni, legalább is előkelő intézet nem hajlandó erre. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez így van teljes egészében és én nem hiszem, hogy a képviselő úr más információ birtokában volna, mint amilyen információt nekem volt alkalmam igen megbízhatóhelyről beszerezni, olyan helyről, ahol ennek a szerződésnek a rendelkezéseit is ismerik. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Halljuk a miniszter urat! Tessék nyilatkozni!) Elnök: A kereskedelemügyi miniszter úr óhajt nyilatkozni! (Peyer Károly: Tegye le a miniszter úr a szerződést a Ház asztalára, majd akkor meglátjuk, hogy kinek van igaza. Nekem jogom van kételkedni, mert én nem tartozom a kormánypárthoz, én a szerződést akarom látni!) Bud János kereskedelemügyi miniszter: T. Ház! En ma csak egy pár szóval válaszolok Peyer Károly t. képviselőtársamnak, mégpedig azért, mert a szerződést részleteiben nem ismerem és nem akarnék valami olyan nyilatkozatot tenni, amely nem mindenben felel meg a tényállásnak. Azt hiszem, hogy ehhez jogom van és helyesebben járok el, ha így cselekszem. Egy van, amit én tudok és amit azokra a tárgyalásokra nézve hallottam. (Kabók Lajos: Hát nem volt ez a minisztertanács előtt? — Jánossy Gábor: Hadd mondja el!) Engedje meg a t. képviselő úr, végeredményben tartozom a t. Háznak is azzal, hogyha valamit mondok, az minden tekintetben helytálló legyen. (Peyer Károly: Kérem, én holnap is elfogadom a választ!) Éppen ezért azt mondom, hogy tudomásom szerint itt semmi egyébről nincs szó, mint arról, hogy az Államvasutak bizonyos mennyiségű áram átvételére kötelezték magukat és a másik oldalon a főváros is át kell, hogy vegyen bizonyos mennyiségű áramot. (Peyer Károly: Nem ikell! Csak ha akar! — Zaj. — Elnök csenget.) Ez a kérdés ma még tárgyalás alatt áll, de én csak felvetem azt a problémát, (Halljuk! jobbfelol.) hogy el tudja-e valaki hinni azt, hogy amikor egy országban létesül egy ilyen erős és nagy centrale, akkor legyen egy közület, amelynek más politikája legyen, mint az országos politika? (Peyer Károly: Nem arról van szó!) Igenis, kijelentem, hogy a fővárosnak át kell KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXIV. ülése 1929 december 10-én, kedden. 85 vennie ezt az árammennyiséget. (Friedrich István: Nem veszi át! Ki van zárva! Drága! - Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Méltóztassanak a miniszter urat meghallgatni. (Friedrich István: Majd megcsinálhatja az új többség, melyeket maguk beküldenek!) Bud János kereskedelemügyi miniszter: T. Ház! Peyer t. képviselőtársam téved; téved az összegekben, téved az összes feltételekben. (Peyer Károly: Összeget nem is mondtam!) Száz millióról méltóztatott beszélni a centráléval kapcsolatban. Az igen messze van a 100 milliótól^ mert alig valamivel több, mint 50 millió. Másrészt pedig kijelentem azt, hogy igenis, az Államvasút jövedelmei lekötve nincsenek. (Jánossy Gábor: Nahát!) Ezt méltóztassék tudomásul venni. (Esztergályos János: De vállalt-e garanciát?) Nem áll meg tehát az, hogy ez akadályozza az Államvasutak beruházását. Egészen más oka van ennek, nem pedig az, mit az igen t. képviselő úr állított. (Peyer Károly: Tessék a szerződést a Ház asztalára letenni! — Esztergályos János: Vállalt-e az Államvasút garanciát, igen, vagy nem? — Friedrich István: Herrmann Miksa itt a Házban mondotta, hogv vállalt! — Rothenstein Mór: Erre nem tud válaszolni!) Elnök: Lakatos Gyula képviselő úr a házszabályok 143. §-ának b) pontja alapján kért szót. A szó a képviselő urat megilleti. Lakatos Gyula: T. Ház! Bár azt hiszem, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr nyilatkozata teljesen megnyugtathatta a Házat azon tényállás tekintetében (Esztergályos János: Ellenkezőleg: megerősítette a feltevést!), hogy a Máv. vagyona és jövedelme nincsen e szerződés szolgálatára lekötve, mégis méltóztassanak megengedni, hogy közgazdasági szempontból próbáljam ezt a kérdést nézni. Én valami nagy különbséget nem látnék akkor sem, ha le is lenne kötve, mert — amint közbeszólás formájában bátorkodtam már mondani, — a Máv. vagyona államvagyon, egészen mindegy tehát az állam szempontjából, hogy az állam közvetlen garanciát vállal-e vagy vállalja a garanciát egy olyan üzeme révén, amely lényegileg vele gazdaságilag és jogilag tökéletesen azonos. (Rassay Károly: De reánk nézve nem mindegy, hogy mi történik az állam vagyonával! — Zaj. — Elnök csenget.) T. Ház! Még csak egy percre kérnék csendet, mert Peyer képviselőtársamnak meg kell mondanom, hogy más: malomban őröltünk ő meg én. ö nekem a trianoni szerződésről (Rassay Károly: És a népszövetségi kölcsönről! — Egy hang a középen: Tartott kioktató előadást!) tartván kioktató előadást, — ezek nem az én szavaim — azt mondotta, hogy csak a só, a dohány és a cukor van lekötve, nem más. (Peyer Károly: Népszövetségi kölcsönre!) Kérem más a népszövetségi kölcsön és más a trianoni békeszerződésnek általános lekötése. (Peyer Károly; Azt én nagyon jól tudom!) Bölcsen méltóztatik tudni, hogy a trianoni szerződésnek jóvátételi. szakaszában minden állami jövedelem le van kötve (Peyer Károly: Tudom! Ez külön dolog!), f tehát fennáll azon tételem, hogy csak a reparációs kérdés gyökeres elintézése juttathatja Magyarországot abba a helyzetbe, hogy kölcsönt vehessem fel és így azt a problémát, amelyet arról az oldalról méltóztatott felvetni. a munkátlanság problémáját, amely szoros kauzális kapcsolatban van a tőkeimport problémájával, kellően megoldhassa. Csak ezt akartam előadni. {Helyeslés a jobb13