Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.
Ülésnapok - 1927-337
72 Az országgyűlés képviselőházának S 37. ülése 1929 december 10-én, kedden. munkálatokkal a koratavasszal, és a jövő nyáron olyan mértékben, hogy az építőiparral kapcsolatos iparágak alimentálhatók volnának. Nekem van erre reménységem, azonban nem minden kételkedés nélkül van ez a reménységem, ezt is megmondom őszintén és pedig azért, — ezt is megmondom őszintén — mert valami kis mértékét az elgyávulásnak látom önmagunkban. (Zaj a szélsőbaloldalon.) . Megmondom őszintén, t. Ház, valami kis mértékét látom az elgyávulásnak, nem merünk eléggé! (Egy hang a szélsőbaloldalon: Bizalmi krízis!) Lehet, hogy bizalmi krízis, de ez a bizalmi krízis többféle. Lehet bizalmi krízis olyan, amely a polgárság lelkéből ered és áramlik a kormány felé, lehet olyan is, amely fordítva van, amikor tudniillik a kormány érez némi bizalmatlanságot azon a címen, mert jogos és jogtalan, indokolt és indokolatlan kritikák áradata köti alá a munkára serkentő kezét. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Van ebben, t. Ház valami elgyavulás. (Peyer Károly: Ha a kormány elvesztette a bizalmát, meg kell mondania! Ha nem érzi magát elég erősnek, le kell mondania!) Elnök: Csendet kérek! (Rassay Károly: Inkább a lelkiismeret az, amely a legjobban kritizál!) Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter: T. képviselőtársam, méltóztassék arról meggyőződve lenni, hogy engem csak a, kötelességem tart a helyemen, (Ügy van! jobbfelől.) és ha ennek a t. Háznak nem is többsége, hanem csak egy jelentékeny része azt kívánná tőlem, hogy hagyjam el a helyemet, nagyon szívesen hátraülök a másik padba, méltóztassék elhinni! (Friedrich István: Azért mondja, mert tudja, hogy nem akad senki, aki ezt kívánná! Van azonban olyan, aki tudja, hogy az egész Ház kívánja, mégis itt marad! Ez a baj! Más mondja ezt, ne a miniszter úr!) , Például a múlt esztendőben meglehetősen égetően hangoztattatott az építőiparbán a munka csökkenése, ennek következtében keresztülhajszoltam — igaz, hogy nem rendes, lassú forenzis tempókat és különböző fórumokat megvárva és igénybevéve — az albertfalvai építkezéseket. Annyi panaszt kaptam olyan tényezők részéről is, amelyek, ha a rendes háromszor és ötször hathetes terminusok betartattak volna, akkor sem jöhettek volna figyelembe, sem a hitelkérdés megoldásában, sem a munkában való részesedésnél, hogy valósággal elgyávít a rosszindulatú kritikák és támadások ilyen tömege és arra vezetett, hogy ezentúl a legkínosabb pontossággal meg fogom tartani a közszállítási szabályzatnak, az autonómiának és minden néven nevezendő ilyen munkálatok kiadására vonatkozó törvénynek, szabálynak, uzusnak minden egyes reguláját, kínos pontossággal', hogy semmiféle nehézség azután e miatt ne támadhasson. (Peidl Gyula: Ezt a fenyegetést talán elbírjuk!) En meg vagyok erről győződve, mert t. képviselőtársaimat olyan erős férfiaknak tartom, hogy azt hiszem, ennél sokkal erősebb fenyegetéseket is elméltóztatnak bírni. (Peidl Gyula: Ha a szabályokat be méltóztatik tartani, elbírjuk!) Elnök: Csendet kérek! Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter: Ellenben van egy más kérdés és ez az utolsó, amely engem szociális szempontból érint, nevezetesen a maximális ipari munkaidő meghatározása. Erre vonatkozólag nyilatkoztam már itt a Házban is, küldöttségek előtt is és kijelentettem, hogy a magam részéről helyesnek tartom azt a konvenciót, amelynek egyébként is megigértük törvénybeiktatását. En nem hiszem azt, hogy a maximális, tehát a 8 órás ipari munka; nap 'törvénybeiktatása jelentékenyen enyhítené a munkahiányt, (Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) ellenben hiszem azt, hogy bizonyos mértékben mégis csak enyhítené, mert hiszen ha ugyanazzal a munkaerővel nem lehet és nem szabad többet dolgoztatni, mint 8 órát egy napon, abban az esetben, ha még két vagy négy órát dolgoztatni kell abban az üzemben, természetesen új munkaerőt alkalmaznak, ez azonban kevesebbet fog keresni, (Ügy van! jobbfelől.) és így kikerülhetetlennek tartom a 8 órás . ipari munkanap törvénybeiktatása nyomán a bérharcok feltűnését. (Peyer Károly: Ott a legritkább a bérharc, ahol 8 órás a munkaidő és ott a legkevesebb a munkabér, ahol nem 8 óra a munkaidő ! Ez a helyzet ! A legalacsonyabb bérek a textiliparban vannak, ahol a leghosszabb a munkaidő.) Elnök Csendet kérek! (Peyer Károly: Éppen az ellenkezője van a gyakorlatban!) Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter: Majd mindjárt igazat ad nekem t. képviselőtársam, mert 8 órás munkanappal a mostani munkabérek mellett az a munkás nem tudja megkeresni... (Peyer Károly: Nem a mostani, hanem rendes munkabérek mellett!) Itt vagyunk! Tehát 8 órás munkanappal a mostani alacsony munkabérek mellett nem tudja megkeresni... (Farkas István: Nem tudtam, hogy ilyen jó kapitalista a miniszter úr, hogy erre az álláspontra helyezkedik! —Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter: Ismétlem tehát, kizárólagosan 8 órás munkaidő mellett a mostani munkabéreket figyelembe véve a munkásság nem tudja megkeresni az életfenntartáshoz szükséges átlagot. (Kabók Lajos: Ez az a csukott kapu!) Ebből következik tehát annak^ az állításomnak igazsága, hogy Magyarországon a 8 órás munkanap kényszerítő törvénybeiktatása kétségkívül munkabérmozgalmat von maga után. Ügy gondolom, hogy ebben igazat fog adni Peyer t. (képviselőtársam. (Peidl Gyula: Ha a mai bérek megmaradnak, tönkremegy az ország, miniszter úr. — Peyer Károly: A miniszter úr iktassa törvénybe a 8 órás munkaidőt, a többit bízza az érdekeltekre ! — Ma la sít s Géza: Azok imajd elbánnak egymással!) Elnök: Csendet kérek! Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter: Azt hiszem, hogy a kormányban sikerülni fog nekem hozzájárulást találnom ahhoz a gondolathoz, hogy a 8 órás ipari munkanapnak törvényjavaslatát az érdekeltekkel, tehát a munkássággal és a munkaadókkal való tárgyalás alá bocsássam. (FarkasIstván: A Gyosz. ellenezni fogja természetesen!) és alkalmas időben, abban a formában, amely a magyar gazdasági élet jogos... (Peyer Károly: Kivételek nélkül! Miért tetszik kivételeket kreálni 1 ? — Kabók Lajos: Feltételek nélkül, miniszter úr!) Méltóztassék megvárni, míg a (mondatomat befejezem! EÍnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak folytonos közbeszólásaikkal zavarni a miniszter urat. (Egy hang jobbfelől: Ilyen vastag udvariatlanságot még nem láttam! — Peyer Károly: A képviselő úr többet szól közbe, pedig ön kormánypárti és illenék hallgatnia!) Kérem, Peyer képviselő úr, (méltóztassék csendben maradni! Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter: Kénytelen vagyok, t. Ház, a mondataimra egy kissé vigyázni, nemcsak azért, mert a gyorsírókat sajnálom, (Derültség.) hanem azért is, mert Kabók Lajos t. képviselőtársam évek
