Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-337

Az országgyűlés képviselőházának 337. múlva majd — s nem tudom, iákkor talán nem is leszek itt — meg fog tisztelni azzal, hogy felolvassa azt, amit ma mondok. (Elénk derültség. — Pey er „Károly: Olyan sokára lesz a 8 órás munkanapból törvény? — Friedrich István: Kabók egy öreg Matuzsálem lesz akkor! — Meskó Zoltán: Kabók egy apóka lesz akkor! — Elnök csenget.) Azt hiszem tehát, hogy a törvényjavaslatot olyan formában, amely a magyar gazdasági élet jogos érdekeit figyelembe veszi, sikerülni fog letárgyaltatni az érdekeltségekkel, megkapni az illetékes alkotmányos r tényezők hozzájárulását és előzetes hozzájárulását és így azután a tisztelt országgyűlés elé terjeszteni. Ismétlem, hogy annak nincs semmi akadálya, hogy ez a törvényjavaslat a közeljövőben letárgyalta«sék az érdekeltséggel és hiszem, hogy sikerülni fog érdemben egy olyan formát is találni majd, amely lehetővé teszi azt, hogy a törvényjavaslat a Ház elé kerüljön. Ha ennyire \ sikerülni fog megérlelni a kérdést, természetesen a legnagyobb készséggel és a legnagyobb örömmel fogom majd a t. Ház jóindulatát kérni erre a javaslatra. Ami mármost az egész nagy kérdést illeti, erre vonatkozólag csak azt kérném az egész Háztól és a közvéleménytől, hogy méltóztassanak azzal a higgadtsággal és tárgyilagossággal kezelni és kezeltetni a kérdést, amely a jelen körülmények között egyáltalán lehetséges. (Mozgás és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ennél higgadtabban nem lehet, mint ahogyan mi tettük! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Az éhes, nyomorgó embertől nem lehet higgadtságot várni!) Nagyon jól tudom, hogy nyomorgó, vagy a nyomor felé zuhanó embereket nagyon nehéz megnyugtatni. Nem is arról van szó, hanem arról, hogy ne engedjük azokat az egyébként is elkeseredésre hajlamos elemeket olyan megnyilvánulásokra jutni, vagy pláne ne izgassuk ilyenekre, amely megnyilvánulások azután egészen más hatóságokat és erőket provokálnának. (Kabók Lajos: Már ijesztgetnek bennünket!) Mindig azt hangsúlyozom, hogy a szociálpolitikai élet és maga a szociálpolitika nem rendészeti dolog, ez nem rendőrségi dolog. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A szociálpolitika és azok a tünetek, amelyek a szociálpolitika mögött vannak, tulajdonképpen nem tartoznak a rendészet körébe, (Peyer Károly: De nálunk igen!) nem szabad tehát engedni, hogy odafejlődjenek, hogy a rendészet kénytelen legyen azután velük foglalkozni. Nem szabad egy államban és egy .nemzetnek a testében, az organizmusában az életjelenségeket, amelyek magával az organizmus egészével vannak vitális összefüggésben, oda degenerálódni engedni, hogy egy főkapitányi kijelentéssel, vagy rendőrségi napiparanccsal legyenek azután — legalább a tüneti kezelésben — elintézendők. Ezt nem szabad. (Esztergályos János: Kár, hogy nincs itt a belügyminiszter úr!) A szociálpolitika sokkal magasabb valami és a szenvedő embernek helyzete sokkal szentebb valami, hogysem bármilyen... (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Malasits Géza: Es holnap majd; Scitovszkynak fognak tapsolni! — Jánossy Gábor: En senkinek sem fogok tapsolni, vegye tudomásul! Már megmondtam magának! Színházba mennék, ha tapsolni akarnék, oda meg nem járok! Hányszor mondjam meg?! — Zaj.) Elnök: Csendetek érek! Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter: ...hogysem bármilyen tényezőnek az lehetne a törekvése, hogy ezeket a tüneteket és ülése 1929 december 10-én, kedden. 73 ezeket a szenvedéseket olyan módon próbálja kavarni, (Ügy van! jobb felől.) vagy pedig kantározatlanul szabadjára engedni, hogy azután már degenerálódjék az előbb emiitett matériává. (Ügy van! jobb.felöl.) • T. Ház! Nekem egyelőre más mondanivalóm ebben a kérdésben nincs. ' (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Elég kevés! — Kabók Lajos: Mi lesz az átmeneti intézkedéssel, mi lesz a gyorssegéllyel, miniszter úr? Hát éhen vesszenek az emberek? — Peyer Károly: A háziurak tatarozási kötelezettsége lesz a válasz! — Elnök csenget.) Az összes többi kérdés, amely felvettetett, t

% Ház, gazdasági és gazdaságpolitikai jelentőségű, ennek következtében nem tartozik az én kompetenciámba. Az iránt megnyugtathatom a t. Házat, hogy amit én a magam részéről, a saját hatáskörömben megtehetek a munkahiány révén előállott nyomor enyhítésére, azt megteszem., sőt meg is tettem már, most van folyamatban, és ebben az évben nem kívánok akadálya lenni annak, hogy bármilyen más tényező pénzsegélyt... (Kabók Lajos: Majd kiosztanak megint száz pár bakancsot!) Kérem, szívesen tudomásul veszem, hogy a t. képviselőtársaim az általuk képviselt munkásság- részéről így lekicsinyelvén azokat a «száz pár bakancs»-okat, ezekről lemondanak. Rendben van, (Peyer Károly: Ne méltóztassék olyat állítani, amit senki sem mondott!), ezt tudomásul veszem és nem adok alkalmat arra, hog-y kigúnyoljanak az urak. Majd el fogom juttatni másfelé. (Farkas István: Nem is azt kell tenni, ez nem szociálpolitika! — Rothenstein Mór: Ne legyen olyan érzékeny a miniszter úr! — Jánossy Gábor: Nem csoda, ha érzékeny! — Farkas István: Az állam pénzéből van ez a nagy könyöradomány! Nagy kegyesség, borzasztó nagy kegyesség, hogy valamit segít!) Elnök: Csendet kérek a baloldalon! Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter: Szinte mosolyognom kell azon a vádon, hogy én érzékeny vagyok. Olyanformán érzem magam, mint Sebestyén római tiszt, akit később szentnek neveztek, s akit arra ítélt a császár, hogy kikössék egy fához és azután agyonnyílazzák. Engem folyton nyilaznak és azt akarják, hogy ne legyek érzékeny. (Farkas István: Azért jó színben van a miniszter úr!) Ebben tökéletesen együtt vagyunk. Nagy örömmel konstatálom tehát, hogy ez kölcsönös. (Farkas István: Azért nem fogják szentté avatni!) Emlékszem arra, hogy t. képviselőtársam már két évvel ezelőtt is ugyanilyen kijelentést tett tartalmában. Nem tudom, hogy vájjon t. képviselőtársamnak van-e kifogása ellenem ilyen szempontból, mert nagyon szívesen állok rendelkezésére. Es t. képviselőtársamnak kötelessége is előállani... (Farkas István: ösak hasonlatosság akar lenni!) Bocsánatot kérek, ezt nem lehet a hasonlatosságra való hivatkozással elintézni. Ha van valami kifogása t. képviselőtársamnak, akkor legyen szíves, álljon elő vele; (Farkas István: Mindig megmondom, ha van! Aki a szegénységet nem segíti és nagy érdemnek tartja, ha segít, azt nem lehet más megjegyzéssel kísérni!) ha pedig nincs kifogása, akkor tartózkodjék olyan kijelentésektől, amelyek a gyanúra alkalmat adnak. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) En mindenkivel szemközt szoktam^ állani, senkitől és semmiféle vádtól nem félek és semmiféle gyanúsítást nem fogadok el. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elég nagy bai a a magyar közéletnek, hogy bujkáló rágalmazásokkal szokták a magyar közéletbe dolgozó embereket érinteni, de férfiasan előállni nagyon kevés embernek van