Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-337

63 Az országgyűlés képviselőházának környéki, a vidéki munkások helyzete egyaránt megromlott és megítélésem szerint elérkeztünk ahhoz a pillanathoz, amikor a törvényhozásnak ezt az állapotát tétlenül szemlélni nem szabad. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Téved a kormány, ha azt hiszi, hogy a munkanélküliek tervbevett gyűlésének betiltásával a munkanélküliség problémájától megszabadult. Ez a probléma újra és újra feltör és mindaddig nem fog eltűnni a törvényhozás színteréről, amíg kellő intézkedés nem történik. Mélyen elszomorító és eléggé nem kárhoztatható, hogy a kormány a nyomort hallgatásra ítéli. Az az indok, amellyel a hétfői napra tervbevett munkanélküli gyűlést betiltották, teljesen tarthatatlan és a nagy nyomorúságban szinte mulatságos, hogy szélsőséges emberektől félti a kormány a munkanélkülieket. Az e gyűlést betiltó határozat méltó a kormányzat egész tevékenységéhez, mert ebben a betiltó végzésben benne van az az érzéketlenség, az a nemtörődömség, amellyel állandóan a munkanélküliséget kezelte^ és kezeli a kormányzat. De méltóztatnak látni, hogy hiába volt az erőlködés, a probléma itt van előttünk és annak megoldása elől a törvényhozás nem térhet ki, mert ezzel tartozik a nyomorban álló tömegeknek. Ezt a súlyos gazdasági válságot a legnagyobb mértékben a kormány termelte ki, hiábavaló mindennemű hivatkozás arra, hogy európai jelenség a munkanélküliség. Nem elég magára a munkanélküliségre hivatkozni, hanem hivatkozni kellene ezzel kapcsolatosan azokra az európai jelenségekre és intézkedésekre, amelyek .• megtörténtek a munkanélküliség ellensúlyozására, csökkentésére. Hangsúlyozottan állítom, hogy a kormány helytelen gazdasági politikája nagymértékben hozzájárult a mai állapot kialakulásához. Az a rossz beruházási politika, amely éveken át folyt, számadatokat mutatott ugyan, azonban a beruházások legnagyobb része esztendőről esztendőre improdktív módon folyt le és a tényleges munkaalkalmakat jelentő beruházásokra csak elenyészően csekély összeg jutott. (Propper Sándor: Tyúk-kölcsÖn.) A Speyer-kölcsÖnök rossz fejhasználása a közmunkák tervszerű, éveken át tartó folytonos hiánya a gazdasági életet károsította meg; ez termelte ki azt a kétségbeejtő állapotot, amely ma már az ország legnagyobb problémájává alakult. Az állam szertelen költekezése és az egyes vállalatok kellő módon nem indokolható támogatása súlyos összegeket vont el a termeléstől, ami nagymértékben járult hozzá a jelenlegi állapot kialakulásához. Miként kell a helyzeten enyhíteni, a munkanélküliséget csökkenteni? Erről is kívánok szólani, habár ez nem az én feladatom volna. Látva azonban a kormány magatartását, szükségét érzem annak, hogy egyes intézkedéseket megjelöljek. Mint ahogyan felszólalásom gerince a munkanélküliségi biztosításra vonatkozik, elsősorban ennek sürgős megvalósítását tartom mindenekfelett álló intézkedésnek. Miután azonban a munkanélküliség nyomorúsága itt van és a törvény máról-holnapra nem alkotható meg, a törvény megalkotásáig átmeneti intézkedésekre van szükség, mégpedig a munkanélküli tömegek gyors segéllyel való ellátására. Nem fogadhatok el semmiféle ellenérvet, amely azt iparkodik bizonyítani, hogy erre a célra nincs pénz. Az ország legnagyobb problémájának ' megoldására, a kétségbeejtő nyomor enyhítésére kell lennie pénznek, minden körülmények között. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.), mert ha akadt kétmillió . ülése 1929 december 10-én, kedden. j pengő a kormány félhivatalos lapjainak támogatására, amit a miniszterelnök úr el is ismer, akkor egész társadalmi életünket fenyegető probléma megoldására is kell pénzt előteremteni. Ha lehetséges, hogy a kormány lényegesen a költségvetésben előirányzott összegeken felül költekezik, akkor lehetségesnek tartom, hogy erre a célra is póthitelt vegyen igénybe a kormány, hogy ilyen módon enyhítse azt a kétségbeejtő nyomort, amely itt van ebben iaz országban. Ezekután pedig sürgősen törvénybe kell iktatni a 48 órás munkahetet (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Ez a legfontosabb!) és minden iparágra kiterjeszteni. A túlórázást meg kell tiltani, mert^ egy ilyen rendelkezés végrehajtása is a munkanélküliség enyhülését idézi elő. Az állami, megyei, városi, községi költségvetésekben felvetett közmunkák végrehajtását sürgősen el kell rendelni. Az Államvasutak régen vajúdó beruházási munkálatait haladéktalanul ki kell adni, mert ez is a munkanélküliséget enyhíti, minthogy munkaalkalmat jelent. Az építőipari tevékenységet elő kell mozdítani és erre a célra ia Társadalombiztosító Intézet öregségi biztosítási ágán összegyűjtött tartalékot kell az építtetők rendelkezésére bocsátani, A hitelpolitikát meg kell változtatni, mert tűrhetetlen, hogy a Nemzeti Bank 12 millió pengő I nyereséget számoljon el, amikor az ipar, kereskedelem, mezőgazdaság egyaránt nem tud olyan hitel birtokába jutni, amellyel vállalkozásait végrehajthatná. Szigorú és törvényes eljárást kell lefolytatni mindazokkal szemben, akik a törvényben megengedettnél magasabb kamatot szednek. Az anyagárusító és anyaggyártó kartelleket meg kell rendszabályozni, illetőleg meg kell akadályozni abban, hogy indokolatlan anyagáraikat. továbbra is fenntarthassák. A fővárost is szorítani kell arra, hogy szabályrendeletileg kötelezze a háztulajdonosokat házaik tatarozására. Minden házban, minden lakásban légszesz, villany, vízvezeték bevezetésére. (Peyer Károly: Elég házbért kapnak!) mosókonyhák, külön illemhelyek, ;közös fürdőszobák építésére kell a háztulajdonosdkat szorítani, (Egy hang a jobboldalon: Más pénzéből! —• Peyer Károly: Nem más pénzéből, a lakók pénzéből, amit belőlük jogtalanul kipréselnek -azok a piócák, akik papírpénzzel fizették fei a kölcsönöket. — Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóz

1 tassanak csendben (maradni. (Peyer Károly: Magasabb népjóléti politika!) Kérem, hagyják beszélni a képviselő urat! Kabók Lajos: Törvényhozási úton kell gondoskodni arról, hogy az érdekképviseleteknek is beleszólásuk legyen az ipari üzemek koncentrációjába és ugyancsak törvényhozási úton keli gondoskodni arróL ihogy az egyes iparágakban a racionalizálás következtében feleslegessé vált munkások, tisztviselők és mérnökök hosszabb ideig tartó segélyben részesüljenek, amelynek költségeit a racionalizáló vállalat viseli. Súlyos gazdasági helyzetünk szoros összefüggésben van a jóvátétel kérdésével is. Ennek a kérdésnek elintézetlensége súlyosan nehezedik pénzügyi és gazdasági viszonyainkra. A jóvátételi tárgyalások eddigi menetéből kitűnik, hogy ez a kormány nem tudott bizalmat szerezni. Korányi meghatalmazott miniszter kijelentette, hogy ia jóvátételi konferencián jelen volt 11 állam közül mind a 11 ellenünk foglalt állást. (Propper Sándor: Még az olasz barát is: Mussolini! — Jánossy Gábor: Mellettünk volt! — Zaj.)