Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.
Ülésnapok - 1927-337
Az országgyűlés képviselőházának 337. talni lehet azt is, hogy amíg a gyárak, üzemek és műhelyek egész sorában tízezrek és tízezrek munkanélkül maradnak, addig a munkáltatók munkásaikat túlóra végzésére kényszerítik. (Malasits Géza: Elől jár az állam!) Sőt vannak olyan konkrétumok is a birtokunkban, hogy egy és ugyanazon gyárban vagy üzemben a munkáslétszámot csökkentették, a munkaidőt megrövidítették, egyes osztályokban és csoportokban pedig munkaidőhosszabbítást rendeltek, el s 12—14—16 órát dolgoztatnak akkor, amikor ilyen borzalmas katasztrófa sanyargatja az ország népét. Nem állhat meg tehát ennél a proj blérnánál közömbösen senki sem, de legkevésbbé a törvényhozás és éppen azért ennek a kérdésnek rendezése elkerülhetetlenül szükséges. A nyolcórai munkaidő ratifikálása, amely^ kötelessége az államnak, nem utolsó módon járulna a munkanélküliség problémájának enyhítéséhez! Meg kell ezt tenni annál is inkább, mert a munkanélküliek helyzete minden eddigi helyzettel összehasonlíthatatlan. Van egy nagy csoport, a 45 éven felüli munkások csoportja, amely esztendőkön keresztül soha nem tud munkához jutni, mert a munkáltatók a maguk között történt egyetemes megállapodás alapján, no meg azért is, mert elegendő fiatal munkaerőt kapnak, 45 éven felüli munkásokat nem alkalmaznak. A 45—50 éves emberek teljes munkabírásukkal örök munkanélküliségnek vannak kitéve, mert munkában való elhelyezkedésükre egyáltalálban nincs kilátás. A munkanélküliek mai helyzete annyiban is változott az utóbbi években tapasztalt helyzethez képest, hogy a munkanélküliség tartama sokkal hosszabb. Azelőtt minden munkanélküli munkás, vagy legalább a munkanélküliek nagy része rövidebb-hosszabb ideig munkához jutott; napjainkban a munkanélküliség éveken keresztül tart. Eveken keresztül nem jutnak a munkanélküliek munkához, minden pénzforrásból kifogytak, a legkétségbeejtőbb nyomorban vannak s az öngyilkosságok ijesztő statisztikája mutatja, hogy a nyomorba jutott munkanélküliek igen nagy számban menekültek az öngyilkosságba. Szembetűnő, hogy bizonyos szakmában, bizonyos foglalkozási ágakban szinte állandó jellegű munkanélküliség mutatkozik. A munkanélküliségből eredő bajok nagyságát mutatja az a körülmény is, hogy a munkanélküliek mindenféle munkát hajlandók vállalni és eme készségük ellenére foglalkoztatást kapni nem tudnak. A szakszervezetek anyagi segélyezése is csaknem teljesen kimerült. Ebben a legjobb példát a nyomdászok szervezete mutatja, mert '3 év alatt több, niint 900.000 pengőt fordítottak a munkanélküliek segélyezésére és e mellett 700.000 pengőt költöttek a rokkantak segélyezésére. A nyomdászok folyó év október hó 7-én tartoti gyűlésén jelentették, hogy 1928-ban 318.699 pengőt fordítottak a munkanélküliek segélyezésére, Köztudomású, hogy az idén hasonlíthatatlanul nagyobb a nyomdaiparban a munkanélküliség amiért is a munkanélküliek segélyezésére fordított összeg is hihetetlenül magasra fog emelkedni. A szakszervezetek 1926-ban 724.238 pengőt, 1927-ben 751.076 pengőt, 1928-ban pedig 879.502 pengőt fordítottak a munkanélküliek segítésére. Összesen tehát 2,354.816 pengőt fordítottak a munkanélküliek segítésére, támogatására. A nyomdászok számadataiból arra lehet kö vetkeztetni, hogy a folyó évben ez a szám ijesztően megnövekedik; félő, hogy a szakszervezetek teljesen kimerülnek és ebben az esetben a munkanélküliek minden támogatás nélkül maülése 1929 december 10-én, kedden. 67 radnak (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és az eddigieknél sokkal kétségbeejtőbb helyzetbe jutnak. (Malasits Géza: Ezt akarják!) A szakszervezeteken kívül álló munkanélkülieket is beleszámítva, úgy hozzávetőlegesen 70.000-re tehető a munkanélküliek száma, amelyhez ha hozzátesszük a mezőgazdasági munkanélküliek számát és ha hozzászámítjuk a családtagok számát, ijesztő, borzalmas nagy számot kapunk. Nem lehet ma már taglalni a szakmákat, hogy hol nagyobbfokú a munkanélküliség, mert hiába ragadok ki foglalkozási ágakat, hiába akarom megemlíteni az építőipari nagyarányú válságot, rögtön rá kell térnem a vasipari, faipari, nyomda- és« egyéb ipari válságokra és — mint ahogy mondottam — a szabadfoglalkozású társadalmi rétegek súlyos helyzetére, amely mind-mind azt követeli a kormánytól, hogy haladéktalanul tegye meg az intézkedéseket a munkanélküliség enyhítése érdekében. Az utolsó 9 hónap alatt másfélezernél több a csődök és a kényszeregyességek száma, ami szintén a, gazdasági élet hatalmas mértékű megromlását jelenti. A zálogházak forgalmának ijesztő növekedése ugyancsak arról a nagy nyomorról tanúskodik, amelyben a nagy tömegek vannak. (Malasits Géza: A zacik, mint jóléti intézmények!) Ajánlom, hogy a Képviselőház tagjai közül számosan keressék fel a munkáslakta területeket, nem kell nagyon messzire menni. (Malasits Géza: A Nyugati pályaudvartól öt percnyire! — Zaj. — Elnök csenget.) csak a Lehel-úton lévő zálogházakhoz, ahol 300—400 méteren keresztül kígyózik a várakozók hosszú sora, mert olyan nagyfokú a nyomor, hogy a munkanélküli ember minden kis holmiját, ami még csak akad, viszi a zálogházba, hogy egy falat ennivalót tudjon szerezni. De a t. képviselő urak nem gondolnak arra, hogy ennek is vége lesz; számos családnál már kimerültek mindenből és a nap-nap után következő éhezés jut osztályrészükül? (Malasits Géza: így csinálják a bolsevizmust, ezzel a politikával!) Elnök: Kérem, képviselő úr, nem szükséges mindig közbeszólnia, tessék már egyszer csendben maradni! Kabók Lajos: Ennek dacára azt tapasztalhatjuk, hogy a kormányzat a takarékosságot hangoztatja ugyan, de végre nem hajtja. Folyó év július hó 1-től szeptember hó végéig az állami kiadások 23'4 millió pengővel haladták túl a bevételeket és szerte az egész országból annak híre érkezik, hogy nem tudják már kipréselni az előirányzott összegeket az adózókból. Az igazságtalan adóterhek és azok egyenlőtlen megosztása súlyosbítja a válságot s amidőn a forgalmiadó drágítja a termelést és korlátozza a fogyasztást, ugyanakkor a kormányzat nagy fényűzési költekezéseket hajt végre. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az ipari és kereskedelmi válság mellé sorakozik a nagyarányú mezőgazdasági válság. A kormány helytelen politikája következtében nem tudta megvalósítani az agrártermékek külföldi elhelyezését, miért is a mezőgazdaság a külföldi piacok elzárulása miatt és a belső fogyasztás nagymérvű lecsökkenése miatt kritikus helyzetbe jutott. A fogyasztóképtelen tömegek húsfogyasztása, kenyérfogyasztása egyre alábbszáll és ez is egyik oka a mezőgazdasági termények elhelyezési akadályainak. A mezőgazdasági munkanélküliség sokkal fenyegetőbb, mint az ^előző esztendőkben és a vidéken az egész országban egyaránt olyan nagyfokú nyomor mutatkozik, amilyenhez hasonlót még ezideig tapasztalni nem lehetett. A fővárosi, a
