Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-337

66 Az országgyűlés képviselőházának 337'. ülése 1929 december 10-én, kedden. ezt a hivatalt, aki egyebütt nem kap munkát. A munkakeresők száma nagy a vasiparban, a faiparban, a texiliparban, a ruházati-, az élelmiszer- és áz építőiparban, de ismétlem, a már megemlített okok alapján ezek a számadatok megközelítőleg sem tárják fel a munkanélküliség igazi adatait. Nagyon súlyos a helyzet az építőiparban, mert itt* a munkanélküliek száma 329'5%-kai, a faiparban 46*9%-kal, a vasiparban 38'9%-kal magasabb, mint volt 1927 októberében. A munkahiány esetére való biztosítás terűéiről a kormány úgy nyilatkozott, — az előbb felolvastam ezeket a nyilatkozatokat — hogy gazdasági életünk ezeket az újabb terheket nem bírja el és be kell várni azt az időt, amíg a teherbíróképesség bekövetkezik. Ezzel szemben legyen szabad megállapítanom, hogy a szociális teher Németországban 15 '69%, Ausztriában 17*6%, Cseh-Szlovákiában 14*8%, míg nálunk, az öregségi és rokkantsági biztosítási törvény életbeléptetése után is, csak 11%, de ez is csak papiron, mert a betegségi biztosítási járulék ma sem tesz ki 7%-ot, az öregségi és rokkantsági biztosítás járuléka sem fogja ténylegesen elérni vagy megközelíteni a törvényben előírt 4%-Öt. Az 1927. évi 2,791.698 pengő napi összmunkabérnek több mint 20%-a, tehát 596.725 pengő mentesül a betegségi biztosítás alól és így a betegségi biztosítási terhek csak névleg tesznek ki 7%-ot, ténylegesen azonban 5*5%-nál többre nem rúgnak. Ezen számítás alapján az öregségi és rokkantsági járulék is a 4% helyett csak 3*15% lesz, amiből kitűnik az, hogy a magyar kapitalizmust terheli az öregségi és rokkantsági biztosítási törvény indokolásában kimutatott 11%-kai szemben csak 8"65%-ot tesznek ki. A munkanélküliségi biztosítási járulék kulcsa a törvény indokolása szerint Németországban és Cseh-Szlovákiában 3%. Ha nálunk is ugyanezen az alapon csinálják meg ezt a biztosítást, akkor, minthogy az összmunkabéreknek több mint 20%-a a biztosítás alól is mentesül, a munkanélküli biztosítási járulék csak 2'35% lenne. A magyar kapitalizmus terhe a munkanélküli biztosítás után is csak 11%-ot tenne ki. Ha pedig a beszámítható maximális napibért is emelnék, mondjuk 6 pengőről 11 pengőre, úgy mint a dohán yjöyedéki és egyéb hasonló betegségi biztosításnál van, akkor is csak 1%-kal lenne nagyobb arányú a szociális teher. De azt is figyelembe kell venni, hogy a munkanélküli biztosítás életbeléptetése esetén a betegségi biztosítás terhei is csökennének, úgyhogy az egész teher az összm unkabér tényleges 11%-ánál alig tenne ki többet. Amikor tehát Németországban 15*69%, Ausztriában 17*6%, Cseh-Szlovákiában 14'8% a szociális teher, nem lehet komolyan állítani, hogy a magyar kapitalizmus a munkanélküliség biztosításának életbeléptetése után mutatkozó tényleges 11%-os terbet nem bírná el. A munkahiány esetére való biztosításnak különböző jó kihatásai is vannak. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon!) Elsősorban a gazdasági élet folytonossága nem szakad meg a biztosítás esetén, mert a segélyezés biztosítja a fogyasztás minimumát és állandóságát. A rendszeres segélyt kapó munkanélküli nem kapcsolódik ki a .gazdasági élet vérkeringéséből, mert a segély biztosítja a minimális fogyasztóképességét, míg ellenben a segély nélkül maradó munkanélküli vagy^ a legkétségbeejtőbb nyomorba jut, vagy a társadalom könyörületes adományaira szorul. A rendszeres segélyezés, vagyis a munkahiány esetére való biztosítás levezeti a szociális nyugtalanságot és a munkanélküliségből fakadó elkeseredést. Államrendészeti szempontból is igen fontos tehát a munkahiány esetére való biztosítás, vagy segélyezés, mert mint megelőző nolitikai rendszabály is, csökkenti a bűnözést, s gátat vett az erkölcsi és anyagi leromlásnak. Nem szabad sajnálni azt az összeget, amibe a biztosítás kerül, mert busásan megtérül ez azokban az erkölcsi és anyagi hatásokban, amelyeket a biztosítás a közre jelent. Kötelessége a társadalomnak, ha nem tud megfelelő munkáról gondoskodni és nem tud keresetet biztosítani a létfenntartásra, a biztosítás megvalósítása, mert a gazdasági helyzet súlyos következményei ma már minden foglalkozási agat érintenek. Az ipar, a kereskedelem, a mezőgazdaság egyaránt érzi a gazdasági élet vérkeringésének megbénulását. Nincs vállalkozás, s nincs hitel a vállalkozáshoz. Pang a kereskedelem. Az ipar hétről-hétre löki ki magából a felesleges munkaerőt, úgyannyira, hogy az általam megemlített számok már messze túlhaladottak, mert ez a szám azóta már az újabb nagyszámú elbocsátásokkal lényegesen megnövekedett. A mezőgazdaság (képviselői jajszavukat már számtalanszor hallatták itt a parlament előtt, sohasem tettek azonban említést a (mezőgazdaság munkásairól, és ha pártunk parlamenti frakciója ezt a 'kérdést szintén. nem karolja fel, úgy ez a (kérdés teljesen elmellőzve marad. A gyáripari helyzet megromlása mellett beszélni kell a 'kisipar egyre fokozódó és ma már katasztrofális jellegű megrosszabbodásáról. De súlyos a szabadfoglalkozású társadalmi rétegek helyzete is, mert nap-nap után a nagy nyilvánosság elé tör az ügyvédnyomor, az orvosnyomor és a mérnöknyomor, a hivatalnoki nyomorral egyetemben. Az álláskeresés kálváriája is tanúskodik arról a 'mérhetetlen széleskörű, minden foglalkozási ágra (kiterjedő munkanélküliségből eredő nyomorról, amely egyre ijesztőbb, hallatlanul nagy számban jelentkeznek tanult emberek napszámos munkára. A gyárakban és műhelyekben egész sereg diplomás ember primitív napszámos-, vagy legjobb esetben betanított segédmunkási munkát végez akkor, amikor a napszámosokból is rendkívüli sok munkanélküli van, mert a környék és a vidék egyre ontja a segédmunkásokat. Minden pálya és foglalkozási ág túlzsúfolt és a fiatal, iskolát végzett emberek munkát kapni nem tudnak és foglalkozást nem találnak azért, mert az egész gazdasági élet súlyos válságban van. (Jánossy Gábor: Ez a trianoni nyomor! — Malasits Géza: Ide juttatott bennünket az Önök uralma! — Peyer Károly: Nem lehet mindent Trianonba csomagolni! Van ebben hazai is! — Malasits Géza: Gróf Bethlen és az egységespárti politika! — Jánossy Gábor: Csak Trianon! — Malasits Géza: Trianon adott 150 milliárdot Bach érnek és 10 milliárdot a Budapesti Hírlapnak?!) Elnök: Kérem a képviselő urat, hogy ne méltóztassék parallel beszédeket tartani. Kabók Lajos: T. Ház! A munkások helyzete különösen megromlott. A munkáltatók a nagyfokú munkanélküliség következtében egyre lejjebb szállítják a béreket és ma már az ipari munkabérek olyan alacsony nívón állanak, hogy éppen alaesonyságuk miatt nagy társadalmi katasztrófát rejtenek magukban. A leromlott munkabérekhez járul az utolsó esztendők drágulása is. A különböző kartellek és trösztök gondoskodtak arról, hogy az életszükséglet! cikkek árai folytonosan emelkedjenek, ez okból a megélhetés a lehető legnagyobb mértékben megromlott. De a nagyarányú munkanélküliség mellett látjuk a rendszertelen munkaidőt is* Tapasz-