Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-350

MA Àz országgyűlés képviselőházának 350. ülése 1930 február 7-én, pénteken. (Propper Sándor: De azt már nem Wcitovszky hozza!) Miért? Azért, ^ mert ennek a törvényja­vaslatnak nem az a célja, nem az az intenciója, hogy a fővárosi lakosságot joghoz juttassa, ^an­nak akaratát érvényesítse, hanem ellenkezően, reá van szabva egyes partokra és ha az erővi­szonyokban bizonyos eltolódás mutatkozik, ak­kor következik egy újabb törvényjavaslat, amely a korrektivumoík tekintetében még tovább fog menni. En remélem és hiszem, hogy a -túlsó oldalról legközelebb már olyan törvényjavasla­tot fognak hozni, amely még ezt a kétharmad­részt is le fogja szállítani, mert ha a főváros lakosságának politikai felfogását, elgondolását, a kormánnyal szemben való magatartását fi­gyeljük, akikor meg kell állapítanunk azt, hogy még e törvényjavaslat törvényerőre emelkedése után is állandóan ott fog lebegni az az úgy­nevezett veszély, hogy ez a főváros még ilyen módon sem fog többséget liferálni a kormány­nak. (Propper Sándor: Díszpolgári oklevelet, bizalmi nyilatkozatot, ez kellene! De ezt Buda­pesttől nem fogják megkapni soha!) Az utóbbi esztendőkben a fővárosi törvé­nyek megalkotásánál retrográd irányzatot ta­pasztaltunk. A bolsevizmus bukása után egy meglehetős, elfogadható törvény alapján f vá­lasztották meg a törvényhatósági bizottságot. Miért? Mert különösen a szociáldemokratanárt akkori állásfoglalása következtében, hogy tud­niillik a választásokban nem vesz részt, nem fe­nyegette a kormányzatot az a veszély, hogyha fővárosban olyan törvényhatósági bizottság lesz, amely nem lenne hűséges kiszolgálója a kormánynak. Később, amikor az újabb válasz­tás következett és amikor a szociáldemokrata­párt is erőteljesebben fogott hozzá az akcióhoz, akkor egyszerre szüksége mutakozott annak, hogy a törvényt megváltoztassák és pedig retrográd irányban, egészen sikeresen, mert bár a főváros lakosságának többsége ellenzéki sza­vazatot adott le, nagyszerűen sikerült a tör­vényhatósági bizottságban mesterséges többsé­get biztosítani a kormánynak. Ez a többség azonban nagyon kicsi, úgyhogy bizonyos ese­tekben ki van téve a kormány — ismétlem, macskakörmök között — annak a «veszély»-nek, hogy Magyarország első törvényhatósága szem­behelyezkedik a kormánnyal. Ezt a törvényt te­hát tovább így fenntartani nem lehet. Ismét korrigálni kell. Korrigálni kell pedig akként, hogy ezt a többséget biztosítsák, mert a mos­tani törvény nem biztosítja a többséget. Egé­szen bizonyos az, hogyha a ma érvényben lévő törvény alapján választanok meg a törvényha­tósági bizottságot, akkor az alkalmazott korrek­tívumok ellenére is ez a fővárosi törvényható­sági bizottság ellenzéki álláspontra helyezked­nék. Ez az oka annak, hogy ismét elő kellett venni a kérdést és újabb korrektívumokat kel­lett alkalmazni. De, t. Képviselőház, mi következik akkor, ha még ezen, mondhatnám egészen túlhajtott korrektívumok ellenére is olyan lesz a főváros törvényhatósági bizottsága, hogy nem lesz ke­zes báránya a kormánynak! Mi következik ak­kor? Egészen logikusan az, hogy azzal a fárad­sággal itt^ az urak 220 törvényhatósági bizott­sági tagból, 80-nak a megválasztását nem bíz­zák rá a főváros népére, ugyanazzal a fárad­sággal talán mondhatom novelláris úton kija­víthatják ezt akként, hogy ezentúl a többséget fogják majd olyanokból megválasztani, vagy kineveztetni, akik azonban nem függnek a fővá­ros lakosságától. Ilyen körülmények között talán időkímélés céljából felvetném azt a gondolatot: nem volna-e jobb, ha az urak ezt most rögtön meg­csinálnák? Mi értelme van ennek a toldozásnak-foldo­zásnak? Nincs semmi értelme. Nyugodtan ajánlhatom azt, hogy tessék felemelni a kineve­zettek számát, úgyis mindegy. Ha ellenzéki többségű lesz a városháza, akkor valószínűleg feloszlatják, módosítják a törvényt, hogy min­den körülmények között biztosítva legyen a többség. Kár tehát ^az időt ezzel tölteni, tessék rögtön arra az álláspontra helyezkedni, hogy abban az esetben, ha pedig a főváros lakossága ínég ilyen körülmények között sem szállít több­séget a kormány részére, akkor egész egysze­rűen új alapon fogják a választást megcsinálni. (Propper Sándor: Ugy, mint a vén kisasszony, aki kutyájának farkát darabokban vágta le, hogy ne fájjon nagyon. — Derültség balfelöl.) T. Képviselőház! Ezért azt ajánlom, egészen nyugodtan... (Propper Sándor: Az önkor­mányzat farkát vágják le darabokban.) nem vagyok pesszimista, én optimista vagyok. (Far­kas István: _ Csak^ nem hiszed, hogy ez a kor­mány fog új törvényt hozni. Nem lesz ezen a helyen addig! Remélem, hogy lerázza az ország a nyakáról. — Propper Sándor: Amilyen nagy a hullaszag itt, nem igen van rá reménység. — Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Bárdos Ferenc: Ezt az egész próbálkozást nem tartom tragikusnak. Ezek olyan apró kis mahinációk, amelyek ideig-óráig segíthetnek. Ideig-óráig fenntarthatják ezt az álláspontot, végeredményben azonban a demokratikus áram­latot megakasztani, azokat a világeszméket, amelyekkel ma találkozunk, ezzel megakadá­lyozni nem lehet. Nagy tévedése a kormánynak, (Farkas István: ök azt hiszik, hogy a napot visszaterelik, vagy a Duna felfelé fog folyni.) amikor azt hiszi, hogy a demokratikus áramla­toknak ő lesz a gátja. Ezeket a kérdéseket nem ebben a parlamentben döntik el ma már, amikor egynéhány óra alatt az ember Londonba röpül­het, amikor a rádió hanghulámai ezer és ezer kilométer távolságra hatolnak. Ma már nem ez a parlament az, amely ilyen nagy kérdéseket hi­vatva van megoldalni. Sajnos, sokkal kisebb ország vagyunk, semhogy azt a luxust enged­hetnek meg magunknak, hogy ilyen nagy mér­tékben beképzeljük, hogy mi vagyunk azok, aki­ket követni fognak. Éppen ez szabja meg a szociáldemokrata­párt állásfoglalását és politikáját. Mi nem esünk abba a nagyzási hóbortba, hogy elhigy­jük azt, hogy mi vagyunk azok, akik hivatva vannak arra, hogy egész Európa politikáját irá­nyítsák. De amennyire mi ezt tisztán látjuk és tisztán tudjuk, azonképpen nem tudja ezt a kor­mány és azt hiszi, abban a téves felfogásban él, az a rögeszméje, hogy az ő hivatása az, (Prop­per Sándor: Csak az optánsokat akarja kielé­gíteni.) hogy megállítsa a haladás kerekét. (Propper Sándor: Most már beteljesült a kor­mányprogramul: az optánsok megkapták kis pénzecskéjüket és azután gyerünk tovább! — Zaj. — Elnök csenget — Farkas István: Ezt a prograinmot támogatták a kisgazdák — Prop­per Sándor: Ki van merítve a programm! — Esztergályos János: Meskónak is fáj, hogy nem kaphatott semmit! — Meskó Zoltán: Mit mon­dott? — Esztergályos János: Fáj, hogy nem tkaphat sem az A. kasszából, sem a B. kasszából. — Meskó Zoltán: Ön szocialista antiszemita, ne beszéljen! — Esztergályos János: Ez fáj önnek! — Propper Sándor: Reméli, hogy lesz egy C. kassza. — Zaj.)

Next

/
Thumbnails
Contents