Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-350

MA Àz országgyűlés képviselőházának 350. ülése 1930 február 7-én, pénteken. (Propper Sándor: De azt már nem Wcitovszky hozza!) Miért? Azért, ^ mert ennek a törvényjavaslatnak nem az a célja, nem az az intenciója, hogy a fővárosi lakosságot joghoz juttassa, ^annak akaratát érvényesítse, hanem ellenkezően, reá van szabva egyes partokra és ha az erőviszonyokban bizonyos eltolódás mutatkozik, akkor következik egy újabb törvényjavaslat, amely a korrektivumoík tekintetében még tovább fog menni. En remélem és hiszem, hogy a -túlsó oldalról legközelebb már olyan törvényjavaslatot fognak hozni, amely még ezt a kétharmadrészt is le fogja szállítani, mert ha a főváros lakosságának politikai felfogását, elgondolását, a kormánnyal szemben való magatartását figyeljük, akikor meg kell állapítanunk azt, hogy még e törvényjavaslat törvényerőre emelkedése után is állandóan ott fog lebegni az az úgynevezett veszély, hogy ez a főváros még ilyen módon sem fog többséget liferálni a kormánynak. (Propper Sándor: Díszpolgári oklevelet, bizalmi nyilatkozatot, ez kellene! De ezt Budapesttől nem fogják megkapni soha!) Az utóbbi esztendőkben a fővárosi törvények megalkotásánál retrográd irányzatot tapasztaltunk. A bolsevizmus bukása után egy meglehetős, elfogadható törvény alapján f választották meg a törvényhatósági bizottságot. Miért? Mert különösen a szociáldemokratanárt akkori állásfoglalása következtében, hogy tudniillik a választásokban nem vesz részt, nem fenyegette a kormányzatot az a veszély, hogyha fővárosban olyan törvényhatósági bizottság lesz, amely nem lenne hűséges kiszolgálója a kormánynak. Később, amikor az újabb választás következett és amikor a szociáldemokratapárt is erőteljesebben fogott hozzá az akcióhoz, akkor egyszerre szüksége mutakozott annak, hogy a törvényt megváltoztassák és pedig retrográd irányban, egészen sikeresen, mert bár a főváros lakosságának többsége ellenzéki szavazatot adott le, nagyszerűen sikerült a törvényhatósági bizottságban mesterséges többséget biztosítani a kormánynak. Ez a többség azonban nagyon kicsi, úgyhogy bizonyos esetekben ki van téve a kormány — ismétlem, macskakörmök között — annak a «veszély»-nek, hogy Magyarország első törvényhatósága szembehelyezkedik a kormánnyal. Ezt a törvényt tehát tovább így fenntartani nem lehet. Ismét korrigálni kell. Korrigálni kell pedig akként, hogy ezt a többséget biztosítsák, mert a mostani törvény nem biztosítja a többséget. Egészen bizonyos az, hogyha a ma érvényben lévő törvény alapján választanok meg a törvényhatósági bizottságot, akkor az alkalmazott korrektívumok ellenére is ez a fővárosi törvényhatósági bizottság ellenzéki álláspontra helyezkednék. Ez az oka annak, hogy ismét elő kellett venni a kérdést és újabb korrektívumokat kellett alkalmazni. De, t. Képviselőház, mi következik akkor, ha még ezen, mondhatnám egészen túlhajtott korrektívumok ellenére is olyan lesz a főváros törvényhatósági bizottsága, hogy nem lesz kezes báránya a kormánynak! Mi következik akkor? Egészen logikusan az, hogy azzal a fáradsággal itt^ az urak 220 törvényhatósági bizottsági tagból, 80-nak a megválasztását nem bízzák rá a főváros népére, ugyanazzal a fáradsággal talán mondhatom novelláris úton kijavíthatják ezt akként, hogy ezentúl a többséget fogják majd olyanokból megválasztani, vagy kineveztetni, akik azonban nem függnek a főváros lakosságától. Ilyen körülmények között talán időkímélés céljából felvetném azt a gondolatot: nem volna-e jobb, ha az urak ezt most rögtön megcsinálnák? Mi értelme van ennek a toldozásnak-foldozásnak? Nincs semmi értelme. Nyugodtan ajánlhatom azt, hogy tessék felemelni a kinevezettek számát, úgyis mindegy. Ha ellenzéki többségű lesz a városháza, akkor valószínűleg feloszlatják, módosítják a törvényt, hogy minden körülmények között biztosítva legyen a többség. Kár tehát ^az időt ezzel tölteni, tessék rögtön arra az álláspontra helyezkedni, hogy abban az esetben, ha pedig a főváros lakossága ínég ilyen körülmények között sem szállít többséget a kormány részére, akkor egész egyszerűen új alapon fogják a választást megcsinálni. (Propper Sándor: Ugy, mint a vén kisasszony, aki kutyájának farkát darabokban vágta le, hogy ne fájjon nagyon. — Derültség balfelöl.) T. Képviselőház! Ezért azt ajánlom, egészen nyugodtan... (Propper Sándor: Az önkormányzat farkát vágják le darabokban.) nem vagyok pesszimista, én optimista vagyok. (Farkas István: _ Csak^ nem hiszed, hogy ez a kormány fog új törvényt hozni. Nem lesz ezen a helyen addig! Remélem, hogy lerázza az ország a nyakáról. — Propper Sándor: Amilyen nagy a hullaszag itt, nem igen van rá reménység. — Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Bárdos Ferenc: Ezt az egész próbálkozást nem tartom tragikusnak. Ezek olyan apró kis mahinációk, amelyek ideig-óráig segíthetnek. Ideig-óráig fenntarthatják ezt az álláspontot, végeredményben azonban a demokratikus áramlatot megakasztani, azokat a világeszméket, amelyekkel ma találkozunk, ezzel megakadályozni nem lehet. Nagy tévedése a kormánynak, (Farkas István: ök azt hiszik, hogy a napot visszaterelik, vagy a Duna felfelé fog folyni.) amikor azt hiszi, hogy a demokratikus áramlatoknak ő lesz a gátja. Ezeket a kérdéseket nem ebben a parlamentben döntik el ma már, amikor egynéhány óra alatt az ember Londonba röpülhet, amikor a rádió hanghulámai ezer és ezer kilométer távolságra hatolnak. Ma már nem ez a parlament az, amely ilyen nagy kérdéseket hivatva van megoldalni. Sajnos, sokkal kisebb ország vagyunk, semhogy azt a luxust engedhetnek meg magunknak, hogy ilyen nagy mértékben beképzeljük, hogy mi vagyunk azok, akiket követni fognak. Éppen ez szabja meg a szociáldemokratapárt állásfoglalását és politikáját. Mi nem esünk abba a nagyzási hóbortba, hogy elhigyjük azt, hogy mi vagyunk azok, akik hivatva vannak arra, hogy egész Európa politikáját irányítsák. De amennyire mi ezt tisztán látjuk és tisztán tudjuk, azonképpen nem tudja ezt a kormány és azt hiszi, abban a téves felfogásban él, az a rögeszméje, hogy az ő hivatása az, (Propper Sándor: Csak az optánsokat akarja kielégíteni.) hogy megállítsa a haladás kerekét. (Propper Sándor: Most már beteljesült a kormányprogramul: az optánsok megkapták kis pénzecskéjüket és azután gyerünk tovább! — Zaj. — Elnök csenget — Farkas István: Ezt a prograinmot támogatták a kisgazdák — Propper Sándor: Ki van merítve a programm! — Esztergályos János: Meskónak is fáj, hogy nem kaphatott semmit! — Meskó Zoltán: Mit mondott? — Esztergályos János: Fáj, hogy nem tkaphat sem az A. kasszából, sem a B. kasszából. — Meskó Zoltán: Ön szocialista antiszemita, ne beszéljen! — Esztergályos János: Ez fáj önnek! — Propper Sándor: Reméli, hogy lesz egy C. kassza. — Zaj.)