Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-350

Az országgyűlés képviselőházának B5 Elnök: Gsendet kérek! Méltóztassék beszédét folytatni. Bárdos Ferenc: Engem nem zavarnak. (Zaj.) Valamikor tényleg volt ilyen szerepe Magyarországnak, hiszen sokat hallunk beszélni arról, hogy a török áramlat ellen Magyarország volt az a gát, amely .Nyugatot ettől az áramlattól oltalmazta és megvédte, azonban a mai áramlatokkal szemben a maga kicsinységében ilyen szerepre már hiába vállalkoznék. Már pedig úgy látom, hogy ez az egész törvényjavaslat ilyen szerepet vél a magyar népnek, Magyarországnak szánni. Nemcsak ennél a törvénynél, hanem az utóbbi időben minden törvénynél azt tapasztaltuk, hogy ebben a szellemben készülnek. Talán nem volna szükséges, hogy én a törvény egyes rendelkezéseivel foglalkozzam, nem is fontos. Ha egy-két passzusát idézem, ragadom is ki, az ' csak annak bizonyítására szolgál, amit az imént mondottam. Itt van például a hatévi helybenlakás kérdése. Ezt már mindenféle csomagolásban igyekeztek nekünk beadni. Mi azonban olyan rossz betegek vagyunk, hogy nem vesszük be ezeket a pirulákat és sehogy sem tudjuk megérteni azt, hogy a hatévi helybenlakás szükséges és jó, s csak akkor lesz jó a főváros törvényhatósági bizottsága, ha csak olyanok szavaznak, akik legalább hat esztendeje laknak a városban. Az egyik képviselőtársam azt mondotta, hogy hiszen tulajdonképpen ez nem jelent semmit sem, csak annyit, hogy legfeljebb egy választásból kiamarad az a fővárosi lakos, aki beköltözik Budapestre. Tényleg azonban az a helyzet, hogyha például olyan időkben rendelik el a választást, amikor az illető csak hatodik esztendeje lakik Budapesten, tehát még csak a következő esztendőben kerülhetne be a választók névjegyzékébe, akkor megejtik a választást és újabb hat esztendő múlva juthat csak abba a helyzetbe, hogy szavazati jogát érvényesítse. Ebben az esetben tehát az következik be, hogy tényleg 11 vagy 12 esztendeig lakhat valaki itt, míg első esetben alkalma lesz arra, hogy a fővárosi törvényhatósági bizottság választásaiban részt vegyen. Azt hozzák fel érvül, hogy aki nem lakik huzamosabb idő óta Budapesten, az nincs annyira tájékozva a budapesti dolgok iránt, az nem él benne a főváros dolgaiban, nincs avval úgy összeforrva, mint kellene, ennek következtében tehát nem is gyakorolhat itt jogokat. Ami azonban Budapesten történik, arról végeredményben tudomást szereznek az országban mindenütt. Ami Kutyabagoson történik, az bizonyára nem Jelenik meg a fővárosi, lapokban, azonban a fővárosi törvényhatóság közgyűlésén, a fővárosnál történő minden fontosabb ügyről nemcsak Budapest közönsége értesül, hanem értesül erről az országban mindenki. Mindenki állandó és élénk figyelemmel, vagy legalább is olyan élénk figyelemmel kíséri a fővárosban történő dolgokat, mint amilyen érdeklődéssel kíséri az Országházban történteket. Talán mondhatnám, hogy a fővárosi ügyek iránt még nagyobb érdeklődés mutatkozik, mint a paralment működése iránt. Itt tehát nem lehet ^azt mondani, hogy aki feljön a fővárosba, az tájékozatlan; mert azt értem, hogyha én elmegyek egy* somogymegyei faluba, amelynek eddig talán még a nevét sem hallottam, ott tájékozódnom kell a helyi ügyek iránt, ellenben ez nem áll Budapestre, mert Budapest ügyei felől mindenki, aki egyáltalán közügyek iránt érdeklődik, megfelelő tájékozottsággal is rendelkezhetik. Ennek következtében tehát a hatévi helybenKÉPVISELÖHÁZI FAPLÓ. XXIV. i« ülése Î9SÔ február 7-én, pénteken, 445 Lakásnak ez az érve semmiképpen sem helytálló, hogy azonban mégis bennmaradt a törvényjavaslatban, s hogy ehhez mégis — mondhatnám — egészen ideges konoksággal ragaszkodik a belügyminiszter úr, ennek más oka van és ezt nyíltan meg kell mondani. Ez az ok az, hogy éppen a munkások azok, akik rá vannak kényszerülve akaratukon kívül arra, hogy lakóhelyüket állandóan változtassák, sőt mondhatnám, hogy egy bizonyos százaléka, bizonyos hányada a munkásságnak ilyen állandó vándorlásra van kényszerülve, úgyhogy az a lakatos például, aki nem kap munkát a fővárosi gyárakban, kénytelen elmenni Győrbe, Miskolcra vagy más városiba munkát keresni. Az a körülmény, hogy ez az ember eddigi lakóhelyét megváltoztatta, nem ősi nomádösztönéneik tulajdonítható, hanem annak, hogy kényszerülve volt erre, mert munka, kereset után kellett néznie. Ezért ezt az embert politikai jogaitól megfosztani nem helyes, nem célszerű, de mégis megteszik. Megteszik azért, mert hiszen a választók túlnyomó többsége, illetőleg azoknak a választóknak, akik így kényszerülve vannak lakóhelyüket talán rövidebb időközökben változtatni, túlnyomó többsége a munkásosztályból kerül ki. A korrektívumok közé tartozik tehát a hatévi helybenlakás is. Ha már nem lehet visszaállítani a régi cenzusos választójogot, akkor legalább a munkásszavazatoknak, a munkásszavazóknak számát kell megfelelően leredukálni. (Propper Sándor: Kíváncsi vagyok, a kereszténypárt hogyan fogja ezt megmagyarázni az ő tömegeinek?) Az a cél tehát a hatévi helybenlakással, hogy ezzel is csökkentsék a munkásszavazók számát. (Propper Sándor: XJgy van! Ez a cél!) A kerületi beosztás szintén olyan, amely ezt a célt szolgálja. A demokrácia kigúnyolása az, ami itt történik s amikor nekem azt mondják a túlsó oldalról, hogy abszolút egyforma kerületi beosztás sehol a világon nincsen, akkor ezzel szembeállítom azt, hogy ha nem is lehet abszolút pontossággal megszabni azokat a határokat, amelyek a kerületek határát képezik, azonban oda kellene törekedni, hogy legalább megközelítően egyformák legyenek ezek a területek, mert így bekövetkezik az, hogy négyszer annyi választó választ ugyanannyi képviselőt, mint a négyszerte kevesebb s ennek következtében áll elő az a pluralitás, amely itt el van rejtve. (Fábián Béla: Hiszen ez a célja az egész törvényjavaslatnak! Azt akarják megcsinálni, hogy Budán több szavazatuk legyen az embereknek, mint a Józsefvárosban! Erre megy az egész játék! — Elnök csenget.) En emlékszem arra, hogy amikor gróf Andrássy Gyula a plurális választójogot akarta megalkotni, ez milyen országos felzúdulást eredményezett. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Akkor, amikor az egyik napilap leleplezte, — mert ez leleplezésszámba ment — (Esztergályos János: Melyik volt az a napilap?) 1- a JSépszava — országos felháborodással fogadta az, ország közvéleménye ezt a kísérletet. (Propper Sándor: Bethlen István is ellenezte!) Mindenki megvolt döbbenve: hogyan lehetséges az, hogy egyeseknek többszörös jogot akarnak biztosítani, (Bródy Ernő: Meg is bukott az a javaslat! — Fábián Béla: Akkor még megbukott egy ilyen javaslat! — Rothenstein Mór: Fognak mé^ most is bukni! — Fábián Béla: Bár már látnám! — Rothenstein Mór: Egy kis türelem!) hogyan tehetséges az, hogy azokat, akiknek a társadalom amúgyis többet nyújtott vagyonban és ennek következtében az élet számukra amúgyis kellemesebb, mint azok számára, akik nyomorban kénytelenek tengődni, még külön honoráljuk, 65