Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.
Ülésnapok - 1927-350
442 Àz országgyűlés képviselőházának (Buday Dezső: A városházáról van szó! — Wolff Károly: Felperes nem lehet a keresztény községi párt!) En Buday Dezső t. képviselőtársam kijelentéséhez tartom magamat. (Buday Dezső: Világos, hogy a városnak kell a meghatalmazást megadni!) Csak egy mondatot méltassanak megengedni, amellyel mindjárt összeomlik az az érvelés, amelyet 1 képviselőtársam itt felhozott. ( Buday Dezső: Megáll szórólszóra!) Itt van a kezemben a szerződés és majd felolvasom. (Wolff Károly: Érvényesítse a bíróság előtt!) De azért engedje meg, hogy a t. Képviselőház hitelesen is megismerhesse, hogy mi az igazság. (Esztergályos János: Erre nem számított Buday! — Buday Dezső: Dehogy nem! — Wolff Károly: Rég letár»-valtuk! — Petrovácz Gyula: Régóta tengeri kígyó ez! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Gál Jenő: Csak egy mondat az egész. (Buday Dezső: Melyik szakasz?) A 4. §, amelyre hivatkozni tetszett és amely így hangzik (olvassa): Nem képezik azonban sem háromlás, sem megváltás tárgyát a Budanesti Közúti Vaspálya Társaságnak, tartaléktökén kívüli más tartalékai.» (Petrovácz Gyula: Ezt mondta!) Ezt mondta, de akkor ne tagadja le, hogyha valami tartalékalapja egy vasútnak, akkor tartalékalap az, ami egy vasutban benne van, a kistarcsai vasút, azután a Nova tulajdonában lévő Hév., amit mind szépen elvittek és amelyeknél azt akarják, hogy vegye meg a főváros pénzért. Hát nem fogja megvenni pénzért, ami őt ingyen megilleti és nem fogja eltűrni, hogy spekulánsok ajánlatot tesznek egy luxemburgi bank útján, hogy vegye meg a főváros a Hév. vasutat. Ezek mind abból származnak, mert a vasútnak nincs külön tartalékalapja, csak az, amely a vasútba be van fektetve és nem lehet más ingatlana, mint az, ahol maga az igazgatóság székel, és ahonnan intézik a vasút ügyeit. Azt kell megbírálni, hogy amit ő elkeresztelt külön tartalékalapnak, ez előkészületi cselekmény volt arra, hogy elvihesse onnan, amikor az idő elkövetkezik, hogy az a fővárosé legyen. Ezt a főváros ne tűrje el. A t. keresztény községi párt nem ahhoz kellett volna, hogy a felmondással egyidejűleg... Elnök: Figyelmeztetem ;a képviselő urat, hogy itt ismét nem keresztény községi pártról, hanem legfeljebb képviselőtársairól szólhat. Gál Jenő: T. Képviselőház! Buday Dezső mélyen t. képviselőtársam úgy aposztrofálta a dolgot, hogy az ő pártbeli elhatározásuk volt ez, nem tudok tehát másképpen vitábaszállni és nagyon kérem, nézze el ez egyszer az elnök úr ezt a megkülönböztetést. (Helyeslés.) Nem akarok helytelen útra térni. Ebből lássák meg, hogy én azt akarom, hogy a fővárosé legyen minden. (Zaj a balközépen. — Buday Dezső: Mi is azt akarjuk! Tessék megcsinálni!-— Wolff Károly: 1895-ben kötötték a szerződést. Hol voltunk mi akkor!) Rendben van, de a megváltás nem 1895-ben volt! (Zaj a balközépen.) Elnök: Méltóztassanak a szónokot csendben meghallgatni ! » Gál Jenő: Nem arról van szó, hogy mikor kötötték, (Wolff Károly: Arról van szó!) hanem arról, hogy mikor éltek önök vele. Nem lehet ezt az egyszerű kérdést Budapest népe előtt elhomályosítani. En azt akarom, hogy ez az érték szálljon vissza ingyen a fővárosra. (Buday Dezső: Mi is azt akarjuk!) Önök pedig akkor, amikor .módjuk lett volna, amikor csak 350. ülése 1930 február 7-én, péntekén. egy szavukba került volna, (Wolff Károly: Nem áll!) nem azt mondották, külön tartalék az és nincs jogotok elvinni, ide a fővároshoz mindent, önök egyszerűen tudomásul vették, hogy amit kinevezett ez a társaság külön tartaléknak, azt elvitte a fővárostól, és önök ebbe belenyugodtak. Önöket mulasztás terheli. (Zaj és ellenmondások a balközépen. — Wolff Károly: Nem áll, ezt sem tudja! Nem ismeri a jegyzőkönyveket! — Buday Dezső: Az egész akció kormányfelügyelet mellett bonyolódott le!) Különben most már nyugodtan vállalom ennek a kérdésnek kibontását, mert végre mód lesz rá, hogy a független bíróság ezzel foglalkozzék. (Buday Dezső: Szép nagy per! — Jánossy Gábor: Ingyen viszi!) Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Bárdos Ferenc! Bárdos Ferenc: T. Képviselőház! Azok után, amiket itt hallottunk, nemcsak az ellenzéki szónokoktól, hanem a kormánypártiaktól, az álkormánypárti szónokoktól (Jánossy Gábor: Ilyenek nincsenek!) és azoktól a szónokoktól, akik a városházán ellenzékiek a kormánnyal szemben, itt azonban hűséges kormánypártiak, talán nem is volna szükséges, hogy erről a kérdésről sokat tárgyaljunk. Amint én a belügyminiszter urat a tárgyalások során megfigyeltem, magatartásából arra a következtetésre jutok, hogy a belügyminiszter úr az a hideg szobor, akit mi hiába ostromolunk; ő cl van határozva arra, hogy ezt a szerencsétlen törvényjavaslatot keresztülerőszakolja. Ilyen körülmények között, ha nem is őmiatta éa nem is az ő meggyőzése céljából, de^ legalábbis a közvélemény felvilágosítása céljából mégis szükséges, hogy foglalkozzunk azokkal az okokkal, amelyek ezt a törvényjavaslatot megteremtették, foglalkozzunk azzal az elgondolással, amely ezt a törvényjavaslatot idehozta a Képviselőház elé. Ha a fővárosi törvényjavaslatot a maga egészében gondosan áttanulmányozzuk, akkor első megállapításunk az kell hogy legyen, hogy a törvényjavaslat címe egészen elhibázott. Talán helyesebb lett volna, ha «a bűnös főváros megbüntetéséről szóló törvényjavaslatnak» nevezték volna el. Esetleg «a főváros szimbolikus botbüntetésről szóló törvényjavaslatnak» is el lehetett volna nevezni. A közigazgatási bizottság jelentésében azt mondja, hogy Budapest székesfőváros az ország legnagyobb önálló törvényhatósági joggal felruházott városa, sőt gócpontja az ország gazdasági és kulturális életének és így sok tekintetben különleges helyzetben van a többi törvényhatósági jogú várossal szemben. En ezt a megállapítást az első betűtől az utolsóig aláírom. Kétségtelen az, hogy Budapest egészen külön bírálandó el, mert hiszen az országnak nemcsak gazdasági, hanem kulturális gócpontja is. • Azt mondja még az indokolás, hogy éppen ezért, e különleges helyzetnél fogva eltéréseket kellett alkalmazni a fővárosnál a vidéki törvényhatóságokkal szemben. Ha azonban áttanulmányozzuk a megyei törvényhatóságokról szóló törvényt és összehasonlítjuk azt a fővárosi törvényjavaslattal, azt kell tapasztalnunk, hogy a törvényhatósági törvény és a jelen törvényjavaslat között nincsen meg az a különbség, amely mutatkozik gazdasági és kulturális tekintetben a vidék és a főváros között. Nincsen meg az a különbség, amit megtalálunk akár Békés vagy Hajdú megye és Budapest között. En természetesnek és szükségesnek tartom, (hogy a megyei törvényhatóságoktól eltérő ren-