Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.
Ülésnapok - 1927-350
440 Az országgyűlés képviselőházának 350. ülése 1930 február 7-én, pénteken. kell ezeket a bürokratikus nehézségeket küszöbölni, ezeket el kell hárítani és nem kell ilyen törvényjavaslattal ideállni, amely még súlyosabb, amely még inkább guzsbakoti és bürokráciává alacsonyítja le a szabad önkormányzatot. Az önkormányzat tiszta levegőjét adja meg a mélyen t. miniszter úr és hagyja békében ennek a fővárosnak nolgárságát, hogy maga dönthessen. Ne az legyen a nolgármester, akit ilyen és ilyenmódon kijelölnek és ne legyen a közgyűlés elnöke a főpolgármester, a kormány bizalmasa, hanem a közgyűlés elnöke az legyen, akit a polgárok szabad akaratból maguk közül választanak. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nem hivatalnok kell oda. Nézzék meg, hogyan virul künn Angliában és hogyan virul még a centralizációs Franciaországban is az az autonómia, (Scitovszky Béla belügyminiszter: Amely nincs!) amelynél a prefet-rendszer, amely mellett a centralizáció is akként van megoldva, hogy elsősorban szabad akaratnyilvánítása van annak a közületnek, amely a citoyen fogalmát kitermelte magából a polgári önérzet magaslatán állva. Ilyen módon, mint ahogyan itt tervezik, hogy a javaslat keresztül-kasul van szőve az úgynevezett kistanács alakításával, a törvényhatósági tanács mit jelent? Azt jelenti, hogy több ügyet lehessen maguk között elintézni, azt jelenti, hogy a törvényhatóságot megfosztják attól az erejétől, amely az egyetemességben van. (Jánossy Gábor: Nem azt jelenti! A törvényhatóság tehermentesítését jelenti és az ügyek gyorsabb elintézését úgy, mint a megyékben a kisgyűlésnél van!) Csak olyan terheket kell levenni a vállainkról, amelyeket mi soknak tartunk. Amit elbír ez a törvényhatóság, azt csak hagyják meg ott; elbírja és elvégzi a maga kötelességét. Nézzék meg azokat az intézkedéseket, — mit szólnak ezekhez a külföldön, ha elolvassák — amelyek szerint titkos tárgyalások lehetnek törvényben inaugurálva a törvényhatóságban, az Önkormányzatban. (Jánossy Gábor: Ellenzem én is!) Nem kellene-e ezt egy tollvonással törölni? Hát nem minden kívánkozik a sajtó nyilvánossága elé, ami a közületet érdekli. (Jánossy Gábor: A mellett szólaltam fel én is!) Szabad-e a bírálatot így lefokozni és szabad-e rólunk, nélkülünk való intézkedésekkel, kormánymegbízottakkal és kormánybizalmasokkal olyanképpen intéztetni az ügyeket, mint ahogyan itt tervezik? Nem! A magyar jogfejlődés, Deák Ferec útmutatása nem azt célozta. A guvernamentális gondolat, mely az önkormányzatot az alkotmány kiegészítő részének tartja és vallja azt, hogy a centrális kormányakarat az államügyek intézésében elkülöníttessék az önkormányzati erőtől, nem engedi meg a bifurkációnak azt a módját, amelyet ez a törvényjavaslat me ; gpecsétel. Ez a főváros egészségének, gazdasági életének, megélhetési viszonyainak és minden intézményének olyan leromlását fogja eredményezni, hogy az unokák is emlegetni fogják, hogy mit akartak velünk csinálni, és miért. Megmondom, hogy mi a célja. Célja egyszerűen egy politikai következetesség, amely méltó a kormány programmjához, mert a kormány a Képviselőház összealkotásában olyan választási rendszert inaugurált, amely mellett nyiltszavazásos módszer biztosította számára a kinevezett többséget. Ez a törvényhatóságokkal nem ment, tehát valahogy mégis biztosítani kívánta, valahogy mégis gondoskodni akart arról, hogy az elkövetkezendő választásokon parírozzanak a törvényhatóságok és parírozzon valamiképpen a székesfőváros. Ezért ad a főváros élére olyan főpolgármestert, aki egyrészt őt kiszolgálja, másrészt pedig felruházza olyan jogokkal, hogy ott moccanni sem lehet kormányakarat nélkül. Miféle rendszer az, amely még a gyermeknevelés ügyét is kiveszi a polgárság kezéből? Legyen szabad egy példát felhoznom, hogyan van ez szabad országban. Svájcban a tanítót m polgári közületek választják autonóm alapon. Semmiféle megerősítés nem szükséges. Hadvezért választ az önkormányzat. Mindenütt arra vigyáznak, hogy a polgári jogok teljességében csorba ne legyen. Nálunk az az irányzat kap lábra, hogy itt mindenki nretoriánus lesz, hogy meglegyen a függőségi helyzet a kormánytól politikai és gazdasági tekintetben. Minden jog, minden üzlet és minden gazdasági vonatkozás odavezet a kormány asztalához, az ő kegyétől függ itt minden. Átruházott hatáskörben ez a kegy a maga visszfényét odaadja a törvényhatóságnak, a főváros közigazgatásának. Ez a javaslat nem szolgálja sem a magyar nemzeti hagyományt, sem azt a szellemet, mely a régi nagyok írásaiban és beszédeiben megnyilatkozott, nem szolgálja a régi magyar parlamentáris tradíciót, nem szolgálja a régi törvényhatósági tradíciót, nem szolgálja annak a szabadon gondolkodó testületnek érdekeit, amelyről elég legyen azt mondanom, hogy a főváros törvényhatósága Ferenc József idejében díszpolgárrá választotta Kossuth Lajost. Attól a polgárságtól, amely az akkori időkben ezt merészelte és amelynek volt bátorsága arra, hogy a forradalmi ellentétben álló Kossuthot, minden közjogi erőnek, minden magyar jövendőnek és minden magyar reménységnek perszonifikációját, azzal az abszolút akarattal szemben, mely az osztrák császár személyében ránehezedett erre az országra, díszpolgárává választotta akkor, mikor hontalanná akarták tenni, (Jánossy Gábor: Becsületére vált!) nem kell elvenni jogokat, attól nem kell félteni sem nemzeti, sem városi, sem polgári érdeket, lehet bízni, hogy becsületesen fogja ennek a városnak üerveit intézni, csak becsületes, tiszta, közvetlen, titkos választójogot, becsületes, igazságos rendszert adjanak ide. De ameddig úgy dolgoznak, ameddig azt kontemplálják, hogy egyik kerület harmadrésznyi polgársága annyi bizottsági tagot választhasson, mint amennyi másutt háromszor meg ötször annyi Bolgárra jut, ameddig önök ezt az egyenlőtlenséget és ezt az igazságtalanságot törvénybe akarják iktatni, addig ezt nem tekinthetjük másnak, mint a titkos választójog megcsúfolásának, a szabad elhatározású érett polgárok deklasszifikálásának. Demokratikus államban és demokratikus szempontokat szem előtt tartó közületben az egyenlő jognak, az egyenlő igazságos gazdaságnak alapjára kell állani. Ott nem ismernek városi közületben felekezeti megkülönböztetést, nem ismernek gazdasági megkülönböztetést, nem ismernek rangbéli megkülönböztetést, nem ismernek kiválasztottság és kedvezés szerinti megkülönböztetést. A lakosságnak független polgári és dolgozó elem szerint való megkülönböztetését akarom. Minden jog azoké legyen, akik verejtékükkel szolgálják ennek a városnak ügyét. Praktikákkal és e fajta törvényalkotásokkal ne zavarják meg a szabad akaratnak ezt a nyilvánítását, mert ha sokáig próbálkoznak ezzel, elfogy ennek a lakosságnak türelme, és nem lesz mindig engedelmes, magát járomba hajtó fő az, amely hozzászokott, hogy büszkén és emelten jártássa tekintetét azok előtt, okik beküldték őt a városházra.
