Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-350

Az országgyűlés képviselőházának 35 A törvényjavaslatot nem fogadom el. (He­lyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Buday Dezső képviselő úr a házsza­bályok 143. §-ának a) pontja alapján szót kér. A szót megadom. , Buday Dezső: Mélyen t. Képviselőház! Az előttem szólt képviselő úr személyemben is aposztrofált abban a tiszteletreméltó összefüg­gésben is, hogy én a kereszténypártnak tagja vagyok. Aposztrofált pedig olyan értelemben, hogy itt mindenképpen tendenciózus beállítás­sal, egy nehéz kérdésnek elhomályosításávai állott elő. Mert az a kérdés, hogy miként képző­dött a Nova vagyona, nem intézhető el pár el­lenséges mondattal. Ennek a kérdésnek mélyére kell mennie annak, aki ebben a kérdésben véle­ményt akar magának alkotni. Közbevetőleg megállapítom, hogy a képvi­selő úr felszólalása semmiképpen sem volt al­kalmas arra, hogy erről a kérdésről objektíven és nyugodtan beszéljünk. Egyáltalán az egész felszólalása magán viselte az általa igen sok­szor alkalmazott «gyűlölet» kifejezést. Amikor á képviselő úr itt antiszemitákról beszél, ezzel szemben nagyon könnyen lehet a képviselő urat az antikrisztianizmus vádjával illetni. (Gál Jenő: Azt visszautasítom, mert írásaim az ellen­kezőjét hirdetik. Tessék Vass Józsefet megkér­dezni.) Amikor elhangzott a zsidóság egyik ve­zető alakjának az a kijelentése, hogy itt gazda­sági antiszemitizmus van, meg kell jegyeznem, hogy itt a gazdasági kérdések azok, amelyek miatt mi ilyen különös megtiszteltetésben része­sülünk. Ezt mindaddig nem hárítjuk el ma­gunktól, amíg a szegény keresztény tömegek képviseletére vagyunk itt a Házban, mert ha van antiszemitizmus, ez csak válasz az anti­krisztianizmusra. A t. képviselő úr a Noya-val kapcsolatban azt állította, hogy a keresztény községi pártnak magatartása hozta létre azt a helyzetet, hogy itt külön tartalékvagyont képezhetett a Nova. Ez óriási tévedés és nagyon sajnálom, hogy a képviselő úr, mint jogász, aki ezzel a kérdéssel ex asse foglalkozott, aki — mint ő maga is meg­állapította ezt önmagával szemben — a közgyű­lés termében ezt a kérdést már többször kezelte, nem tanúsított annyi tárgyilagosságot, hogy el­olvasta volna a szerződés 4. §-át, amely szakasz a beruházott tőkének csak azt a részét engedi tartalékolni, amely a vagyon felújítását szol­gálja, ez pedig a beruházási tartalékalap; semmi egyéb tartalékolásra a szerződés a bérlő rész­vénytársaságot nem kötelezte. A bérlő rész­vénytársaság tehát képezhetett, alkothatott ma­gának szabad vagyont, amely fölött szabadon rendelkezett. Ilyen szabad vagyont alkotott magának azokból a nagy jövedelmekből, amelyeket nem osztott ki a részvényesek között, így alkotta meg a felülosztalék-rendszert, amelyet később a ke­reszténypárt a maga részéről is megalkotott, hanem a felülosztalék helyett külön tartaléktő­két alkotott különösen a felpénzekből s ebből sze­rezte házait. A részvénykibocsátások alkalmával a névértéken felüli jövedelmet is ebbe a külön tartalékba tette és csinált ebből egy egészen kü­lön tartalékpolitikát, egészen külön vagyoni po­litikát. Ha tehát itt valakinek reklamálni való ja van, akkor ezek azok a részvényesek, akik abban az időben a nyereségben nem részesültek, ha­nem külön tartalék alakjában jelentkezett a nye­reség, jelentkezett mint készpénz, jelentkezett mint részvények,^ jelentkezett mint telkek, je­lentkezett mint épületek, melyek adásvétel so­rán, telekspekuláció során az egészlíomplexumba '. ülése 1930 február 7-én, pénteken. iií bele nem tartozó külön vagyont jelentettek. Mert a 4. § világosan előírja, hogy háramlás tárgyát csak azok a berendezési tárgyak képezik, mint a vasút és yastúüzem folytatásához fetétlenül szükséges építkezések és berendezések, amelyek a legszorosabb tartozékai ennek a vasútüzem­nek, ellenben minden egyéb, amit mint külön vagyont fognak félretenni, szabad rendelkezés alá kerül, és ha itt valakinek van reklamálni valója, ismétlem, ezek csak a részvényesek le­hetnek. Ha annyira biztos az ügyvéd úr, miért nem méltóztatik... Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy itt nincs ügyvéd csak képviselő! Buday Dezső: Ha annyira biztos a képviselő úr, mint ügyvéd, (Derültség.) hogy ebben a kér­désben a város pernyertes lehet, mi, keresztény­párt ebben a pillanatban megadjuk' a meg­hatalmazást arra, hogy méltóztassék, ha bá­tor, pert indítani a Nova vagyonának vissza­szerzése tekintetében. A keresztény községi pár­tot ebben a kérdésben nem korholás, hanem di­cséret illeti, mert a keresztény községi párt a megváltást, a háramlás idejének bekövetkezte előtt élve a szerződés 5. §-ában biztosított azon joggal, hogy 1923. január l-e előtt két évvel módjában van a városnak felmondani a szerző­dést, ezt az alkalmat rögtön megragadta, fel­mondotta a szerződést és megvátotta a vasutat, mégpedig olyan módon, amint méltóztatik tudni, hogy olyan egyezséget kötött, amelyhez fogható, amelyhez hasonló kedvező egyezséget egyáltalá­ban nem kötöttek még. Ha nem méltóztatik a keresztény községi pártnak ezt a megállapítását elfogadni, akkor utalok arra a vizsgálóbizott­ságra, amelyet a t. belügyminiszter úr küldött ki az egész Beszkárt-gestionak megvizsgálására. Ez a vizsgálóbizottság egyhangúlag megállapí­totta, hogy rendkívül jó szerződés alapján tör­tént a vagyonnak a megváltása. Ezidőszerint a székesfőváros óriási vagyon birtokába jutott, aránylag igen csekély áldo­zattal. A keresztény községi pártot tehát ebben a kérdésben dicséret és nem korholás illeti. Amikor vállalkozott a képviselő úr arra, hogy bennünket stigmatizáljon, akkor bebizonyította, hogy gyűlölet, tendencia vezette ebben a felszó­lalásában. (Egy hang a középen: A hang is az volt.) Es ez a beszéd semmiképpen sem volt al­kalmas arra, hogy békésen együtt dolgozzunk. (Helyeslés a középen. — Gál Jenő szólásra je­lenkezik.) Elnök: Milyen címen kíván a képviselő úr szólni? Gál Jenő: A házszabályok 143. §-ának b) pontja alapján, félreértett szavaim megmagya­rázása címén. Elnök: A szót a képviselő úrnak megadom. Gál Jenő: T. Képviselőház! Mindenek előtt Buday Dezső t. képviselőtársamnak bizonyára a pártvezér hozzájárulásával történt azt a kije­lentését, hogy ezennel megbíznak engem azzal, hogy nevükben pert indítsanak ennek a va­gyonnak a székesfőváros részére leendő vissza­szerzése iránt, köszönettel és mély tisztelettel elfogadom. (Éljenzés a balközépen. — Buday Dezső: Örülünk neki!) Várom még a mai na­pon a meghatalmazás kiállítását és ünnepélye­sen kijelentem, hogy honoráriumra igényt eb­ben a perben nem tartok. (Elénk helyeslés ) T. Képviselőház! Végre lesz egy aktorátus, mert a keresztény községi párt megtisztel en­gem arra, hogy jogi képviseletét rám bízta. (Wolff Károly: Megint kiforgatja a szavakat!) Talán már visszaszívja, megvonja a megbízást?

Next

/
Thumbnails
Contents