Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-350

Az országgyűlés képviselőházának 35 Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Szilágyi Lajos: Aki a kereszténységet egy táborba akarja, vonja vissza ezt a javaslatot! — Jánossy Gábor Minden magyar ember legyen egy táborban! — Szilágyi Lajos: Miért kergetik balra az embert egy ilyen javaslattal?) Gál Jenő: Szeretnék foglalkozni azzal, hogy nui váltotta ki a kormányból azt az elhatározást, hogy most ezt a törvényjavaslatot igyekszik árkon-bokron keresztül hajtani. (Jánossy Gábor: Nem hajtja, esak tárgyaljuk!) E tekintetben a következőket látom. A városházán a szociáldemokratapárt és a demokratapárt alkotja azt a független elemet, amelyik a maga elhatározását, a maga numerikus viszonyai között megpróbálja érvényre juttatni. Figyeljék meg jól az urak azt az egészségtelen helyzetet, hogy volt eleinte egy nagy keresztény községi párt. Beletartozott Kozma Jenő, beletartoztak mindazok, akik a világégés után alkalmasnak találták az atmoszférát, hogy azt mondják: keresztények, minden keresztények, egyesüljetek! Ebben a jelszóban bennfoglaltatik egy varázsos, csábos, bűvös kijelentés, mert ki ne pártolná azt, ami keresztény, ki ne akarná azt, ami a keresztény tisztaság, ki ne akarná azt, ami a keresztény morál? Odatódultak tehát a tömegek. Azután el; kezdődött egy szecesszió. Kozma Jenő, aki eléggé hozzátartozik ahhoz iá mentalitáshoz, amely a keresztény községi pártban mérvadó, (Szilágyi Lajos: Sajnos!) aki együtt gyakorolta az urakkal azt a praktikát, hogy amikor a városházán a numerus clausus bírálata folyt, egyszerre csak nem volt seholsem található, (Bródy Ernő: Kiment a folyosóra! — Felkiáltások a középen és a baloldalon: Ügy van! Ügy van! — Friedrich István: Ez már igaz! Telefonálni ment a folyosóra! — Derültség.) mert ezek a távollétükkel tündöklő urak, mindig megragadják az alkalmat, s ha az ülésteremben nem tudnak találkozni, akkor a folyosókon vagy a buffetben találkoznak, ahol nemes együttesben lehet őket látni — mondom, Kozma Jenő feláll a bizottságban és azt mondja a kegyúri kérdésnél, hogy mi az ördögnek ez a szakasz, mi köze valakinek a kegyurasághoz, aki nem keresztény. Amikor azonban mi azt mondjuk, hogy uram, nem kérünk belőle, nem kell ebben a tekintetben vitatkozni velünk, mi nem megyünk oda, mi nem tolakodunk, hogy plébánost válasszunk, azok lelkiügyek, azt végezzék el a keresztényeik, akkor politikát visz bele a kérdésbe olyanképpen, hogy nemcsak a katholikus oknak, hanem a protestánsoknak is megadja ehhez a jogot. (Szilágyi Lajos: Akik szintén nem kérnek belőle ! — Jánossy Gábor: Ügy van!) Ennek az volt az oka, hogy ott Budán, a választók vegyék észre, hogy ő a zsidókat nem számítja az egyenjogúak közé. (Friedrich István: Ugyan kérem, a pártja fele zsidó! Együtt vannak a városházán! — Zaj. — Br. Podmaniczky Endre: ön is a zsidóknak korteskedett! — Friedrich István: Hol korteskedtem én a zsidóknak? — Br. Podmaniczky Endre: A választáson, legutóbb! — Friedrich István: Lázár nem zsidó! — Br. Podmaniczky Endre: Ah, pardon, nem tudtam! — Elénk derültség. — Friedrich István: Ahol egységespárti jelölt van, ott az ellenzéknek korteskedem és ha négert hoznak, akkor a négert fogom pártolni! — Br. Podmaniczky Endre: Nem volt ott egységespárti jelölt! — Friedrich István: Volt egységespárti jelölt, Fenyő Miksa volt az önök jelöltje. — Propper Sándor: Görgey támogatta!) Ez a kedves bonhómia, amellyel Friedrich István mélyen t. képviselőtársunk ezt a kérdést . ülése 1930 február 7-én, pénteken. 439 kezelte, valóban eszembe juttatja, hogy az ember szemtől-szembe milyen más dolgokat hall, mint amiket úgy a háta megett szoktak mondani. (Friedrich István: Jó volna, ha hallanák a miniszterek, amit a hátuk megett mondanak. — Scitovszky Béla belügyminiszter: Ismerjük őket! — Friedrich István: Ha hallaná a miniszter úr, mit 'mondanak! Olyant is mesélnek, hogy már rég megbukott! — Scitovszky Béla belügyminiszter: Hogyne, tudom! Mondtam tegnap, hogy mióta jöttem, azóta megyek! Nyugodjék meg! — Derültség. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Gál Jenő: A magunkfajta, ha ilyen vérbeli antiszemitával kerül szembe, mindig azt tapasztalja, hogy az ráteszi a vállára a kezét és azt mondja, hogy édes pajtás, ha mind olyan volna mint te, dehogy volnánk mi akkor antiszemiták. (Élénk derültség.) Szemtől-szembe mindenki ilyen, csak a hátunk megett próbálkoznak. (Jánossy Gábor: Nagyon jó! — Simon András: Akkor tehát nincs baj!) Vannak intézmények, amelyek megrögződtek. Minden gróf tartott magának egy házi zsidót. (Zaj és felkiáltások a középen: Ma fordítva van! — Propper Sándor: Minden zsidó egy házii grófot tart magának! — Elnök csenget. — Derültség.) Lássák uraim, ez nem is olyan tréfás dolog. Mutatja az, hogy a politikai visszaélések útvesztőjében ezek a felekezetiségek és ezek a megkülönböztetések milyen ártalmasak. Miért meditálunk folyton-folyvást a nemzeti egység gondolatáról, amikor igyekezünk távoltartani azokat, akik törekszenek arra, hogy a nemzetnek hűséges sáfárjai legyenek. Elidegenítik őket. Gondoljanak csak a telepítési kérdés fővárosi tárgyalására. Mennyi aknát helyeztek el az ellen, hogy valahogyan olyan ember, akinek vallása, felekezete nem rendezett, ne juthasson egykönnven a községi kötelékbe való felvételhez. (Wolff Károly: Galíciaiakról van szó!) Bocsánatot kérek, én mindig magyarokról beszélek. (Wolff Károly: A galíciaiakat nem akarjuk beengedni, ebben megegyezünk!) En nemcsak galíciaiakat, hanem senkit sem akarok beengedni, aki a nemzet rovására van. (Helyeslés.) En előttem a magyar nemzeti szempont él és aki magyar szempontból hűséges ehhez az államszerkezethez, hűséges ehhez az alkotmányhoz és akinek gyermekei itt élnek, annak kérvényei ne heverjenek, mélyen t. belügyminiszter úr, ezerszámra a belügyminisztériumban. Az ön referensei, mélyen tisztelt belügyminiszter úr nyíltan mondják a feleknek: kérem, nincs jogom referádára vinni az ügyet, csak ha majd rákerül a sor öt hónap múlva, de tessék valami aiánlást szerezni, hogy referádára vihessem. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Tavaly 75000 darabot dolgoztattam fel; már csak 10.000 darab a hátralék.) Tíz év alatt lehet, hogy enynyit dolgoztak fel. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Nem tíz, hanem egy év alatt!) Azért még sem kellene ezerszámra otthevernie az ilyen kérvén veknek. (Scitovszky Béla belügyminiszter: 385.000 darab futott be egy év alatt!) Az okmányok mutatják, hogy ki magyar születésű, hagyják abba azt a komédiát, hogy keresik például még a házasságkötésnél és a diszpenzációnál is, hogy az ükkapja hol született és azt kívánják, hogy még a nagyapja születési bizonyítványát is csatolja.' Olyan embernek, aki nem tud máskép, mint magvarul, akinek gyermeke első tanuló az iskolában, kell, hogy a feje fájjon, hogyan igazolja az apjának meg az anyjának születését, akik esetleg — fájdalom — megszállott területen születtek. Ki 64*