Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.
Ülésnapok - 1927-350
438 Az országgyűlés képviselőházának 350. ülése 1930 február 7-én y pénteken. zembe akadt a magyar nemzet ma élő legnagyobb fiának, gróf Apponyi Albertnek következő írása (olvassa): «Félszázados fennállásra tekint vissza iaz Egyenlőség, amely hitsorsosa.it mindenkor a magyar nemzeti gondolathoz való hűségre buzdította és ilyen irányban rendkívül eredményes befolyást gyakorolt. Éppen ezért megérdemli minden magyar ember szerető figyelmét, felekezeti különbség nélkül». (Zaj. — Wolff Károly: Egy számot olvasott talán?) Elnök: Kérem .a képviselő urat, méltóztassék a tárgynál maradni; ez talán nem egészen a fővárosi törvényjavaslathoz tartozik. (Bródy Ernő közbeszól. — Zaj.) Gál Jenő: Amikor én ezt a felekezeti alapon álló pártot, a keresztény községi pártot támadom az autonómia szempontjából, amikor annak káros tevékenységét itt ismertetem, akkor nagyobb bizonyságra nem hivatkozhatom, mint hogy a nemzet nagyjai mellém állanak és azt hirdetik, hogy az a partikuláris irányzat, amelyet önök folytatnak, nemzetrontó irányzat. (Zaj és ellenmondások a balközépen. — Ernszt Sándor: Ez benne van a szövegben?) Bocsánatot kérek, itt áll szó szerint, hogy ezt a partikuláris irányzatot nem helyeslik. (Wolff Károly: A kereszténység partikuláris irányzat? Ez nagyszerű!) A kereszténység a békesség egyetemessége, az önök pártja pedig a gyűlölködés partikularizmusa. (Wolff Károly: Maga gyűlölködik! — Viczián István: Ez is kereszténypárt!) Elnök: Csendet kérek! (Bródy Ernő: Dési Géza benne van! — Derültség. — Viczián István: Az az ő dolga! — Pakots József: Mit szól hozzá, én is keresztény vagyok! — Zaj. — Bothenstein Mór: Keresztény mozisok! — Jánossy Gábor: Itt nincsenek felekezetek, itt magyar emberek vannak! — Ügy van! Ügy van!) Gál Jenő: Ügy van, magyarázza meg ezt a keresztény községi pártnak, mert az nem ismer el minket magyaroknak. (Ernszt Sándor: Ezt én sohase mondtam!) Sohase mondták? Azt mondták felénk: önök nem felekezet, hanem faj! Ez volt a szállóigéjük, és önök, Ernsztek és Wolffok származásra nézve éppen olyan idegenek, mint akármelyik Goldberger vagy Schönberger. (Elénk derültség. — Wolff Károly: Az már nem igaz! Ötven év nem hétszáz év! — Viczián István: Van egy kis különbség!) Bocsánatot kérek, én az én családfámat hatezer évre visszamenően tudom bizonyítani. (Nagy zaj és derültség. — Túri Béla: Ez nem faji gondolat?) Nem kérem, mert én nem kérkedem ezzel. (Nagy zaj a baloldalon.) Arról, hogy kinek ősei mikor születtek, egyikőnk sem tehet. (Folytonos zaj a baloldalon.) Én azt mondtam, hogy a felekezeti kérdést nem akarom itt feszegetni. (Wolff Károly: Látom!) Csak az önök pártkérdését feszegetem és abból nem is engedek, mert ezt kisajátítani nem lehet, (Zaj. — Ernszt Sándor: Akkor ne csodálkozzék most!) T. Képviselőház! Első beszédemben, amit ebben a Házban tartottam, azt mondottam, hogy nem ismerek különbséget keresztény vagy zsidó erkölcs között s ha ebben különbség van, én épúgy állok a keresztény erkölcs talapaztán, mint akármelyik az urak közül s nem engedem elvitatni, hogy az erkölcsiség szempontjából én épúgy ne álíhatnék hazám szolgálatára, mint bárki más. Nem engedek meg különbséget senkinek, akármilyen származása, akármilyen családfája, akármilyen címe, akármilyen rangja van, mert én magyar polgár vagyok és teljesjogú, kötelességét teljesítő magyar polgár akarok maradni. (Dabasi Halász Móric: Na.) Ez a kérdés más országban, ahol autonómiáról tárgyalnak, már szóba se kerülhetne. Kinevetik az olyan megkülönböztetést... (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Wolff Károly: ön hozta ide! — Viczián István: Nem nevetjük ki!) En kénytelen vagyok idehozni, mert önök feltárták álláspontjukat (Ernszt Sándor: Az elv most már nem létezik?) és felszisszennek és személyválogatás nélkül kiírják újságaikba és elmondják beszédeikbe azt a megkülönböztetést: «zsidó». (Zaj. — Derültség. — Wolff Károly: Azt csak az Egyenlőség teszi!) Ezt ön teszi, képviselőtársam. Hát a Sasoknál tartott beszédében? (Ernszt Sándor: Mi közöm nekem a Sasokhoz? — Zaj és derültség.) Kérdezze meg Wolff képviselőtársamat, ott volt a Sas-körben és ott fújta meg a harsonát, hogy majd elkövetkeznek a választások s vigyázzatok. (Wolff Károlly: Ügy is van! Keresztények egy táborba!) Keresztények egy táborba, (Wolff Károly: Mondom is!) talán azok ellen a keresztények ellen, akik nincsenek benne az önök pártjában? A józan keresztények nem fognak felülni ennek a szemhunyor gátasnak (Nagy zaj a baloldalon. — Wolff Károly: Bizza reánk!) és nem fognak többé felülni annak, (Wolff Károly: Bízza csak reánk) hogy önök ezzel az ájtatoskodó szemmel politikai pártszolgálatokat tesznek. (Wolff Károly: Ügy van! Keresztény alapon!) Önök sem a keresztény alázatosságot nem ismerik, sem a türelmet nem ismerik. Alkotmányosan fejlett országokban, ahol még él a tradíció gondolata és ahol nem lehetett megmérgezni a lelkeket azzal, hogy uszítsák polgártársaikat egvmás ellen, olyan országban ez a gondolat, amely így különbözteti meg a szavazatra jogosult polgárokat, nem verhet gyökeret, és nem képzelhető egy olyan tárgyalás, amely azt mutatja, hogy felállnak az urak a Városházán és azt mondják, nem engedünk az autonómiából egy jottányit sem, azután pedig karöltve kimennek a büffébe és felrobognak a belügyminisztériumba és megjelennek itt a Képviselőházban és azt mondják (Propper Sándor: Ez csúnya játék!) kérem, ez egy kitűnő javaslat, s megszavazzák az elítélő nyilatkozatot ezzel a magatartással szemben, amint azonban megszületett a kerületeket kiigazító elhatározás, és úgy összevissza cibálják a polgárokat, hogy ez odatartozik a másik kerületbe, mert ott több kilátás van arra, hogy megapaszszák azoknak a létszámát, akik fejlett gondolkozás mellett a vallást nem tekintik a polgári méltóság olyan kiegészítő részének, amelyből egyedül lehet szavazati jogokat származtatni, akkor t. Képviselőház, rögtön ehhez igazodó, kormányt támogató többség lesznek. Mihelyt azonban látszata mutatkozik annak, hogy a kormány részéről, vagy annak egy tagja részéről egy lépés történik, Nyugat-Európa felé, akkor rögtön fenyegetnek, hogy ellenzékbe mennek. T. képviselőtársaim a túloldalon! Megjövendölöm önöknek, nem mennek ezek az urak ellenzékbe, akármit csinálnak is velük; nem mennek ők ellenzékbe, (Derültség a középen, a balés a szélsőbaloldalon.) sohasem voltak ők ellenzékiek. (Felkiáltások a középen és a szélsőbaloldalon: Ez igaz! — Bródy Ernő: Nagyon jó, kitűnő! — Jánossy Gábor: Ne is menjenek! Jól teszik, ha nem mennek! Maradjanak. — Szilágyi Lajos: Ha eddig nem mentek, most már nem is mennek! — Jánossy Gábor: Maradjunk csak együtt!—Propper Sándor: Majd Klebi megint kimegy a folyosóra és minden rendben lesz! — Jánossy Gábor: Szeressük egymást, azzal többet tudunk elérni! -- Szilágyi Lajos: Akkor vonják vissza ezt a javaslatot! — Jánossy Gá-" bor: Az más kérdés! — Zaj.)
