Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-350

430 Az országgyűlés képviselőházának í Az ülést tíz percre felfüggesztem. Ez a felfüggesztés a képviselő úr beszédidejébe neon fog beszámíttatni. (Szünet után.) Elnök: T. Képviselőház! A felfüggesztett ülést újból megnyitom. Gál Jenő képviselő urat illeti a szó. Gál Jenő: T. Képviselőház! Egy város közigazgatási rendszerét s különösen egy ^ város közigazgatási megépítése, ba azt az önállóság és az autonómia szempontjából bírálni akarjuk, nem lehet elválasztani attól a kormányzati rendszertől, amelynek uralma alatt az önkormányzat törvényét alkotják. Nagyon érdekes forgatni azokat az irományokat, amelyek 1872-ben ennek a fővárosnak mai összetételét tárgyalják. Abban az időben egy túlnyomóan 'német, egy a helyi érzék szempontjából is és a lokálpatriotizmus szempontjából is jelentéktelen, nem homogén elemekből állott Buda, Pest és Óbuda. Olyan emberek, mint Csengery Antal és társai emelték fel szavukat, hogy Magyarországon közigazgatási függetlenséggel felruházott városalkotmány inaugurálása nemzeti szükségesség. A fejlődést reprezentálták azok az urak, akik a nemzeti gondolatot nem a mai divatos, hangzatos formájában, hanem a lelkükben érezték, vigyáztakarra, hogy az az alaptétel, amelyet ma szintén kivetkőztettek eredeti értelméből, hogy tudniillik kiből és kikből áll a nemzet, (Pakots József: Most ők a nemzet!) : a faji elmélet útvesztőjébe ne kerüljön és vigyáztak arra, hogy a nemzet struktúráj ci GS El nemzet fogalmának igazi meghatározása függetlenné tétessék a származástól. Tudták, hogy Petőfi Sándor származása sem volt fajilag úgy leszármaztatható és megállapítható, mint ahogyan manapság divatosan teszik különösen azok, akik a felekezetiség jelszava alatt pártokat és pártárnyalatokat teremtenek, akik nem a nemzethez való lelkületi tartozást, hanem a születés és származás módjait akarják a faji elmélet alapján nemzeti gondolattá • előléptetni. Ezek soha^ sem emelkedhetnek odáig, hogy szolgálhassák azt a célt, amelyet a magyar történelmi fejlődés, a guvernementális érzék és az autoj nómia gondolatának igazi ápolása e nemzet elé tűz. Egy egészen rövid történelmi visszapillantás a székesfőváros fejlődésére mutatja, hogy a régebbi időkben, a városházán a pártok tagozódása még nem ismerte azt a jelszót, amely a leghamisabb, amely a legfélrevezetőbb, amely már nevében is demagógia, mért az lehetetlen, hogy valaki egy községi berendezkedést, egy községi polgári berendezkedést olyannak tartson, hogy ott polgárok és polgárok között különbséget lehessen tenni felekezet szerint. A keresztény gondolatnak ilyen kisajátítása, amely a keresztény községi pártban valósult meg, oka annak, hogy a székesfőváros önkormányzata ebbe az állapotba került. Az a rendszer, amely 1920 után uralmon volt, mint egy mindenható városházi rendszer lezüllesztette intézményeit. (Jánossy Gábor: Csak az Isten mindenható, semmiféle rendszer nem mindenható. — Pakots József: Ez annak bizonyult!) Próbáljon ellentmondani, t. képviselőtársam, ennek a rendszernek, meglátja, milyen sorsa lesz önnek. (Pakots József: Klébi már nyögi! Klébinek már rossz éjszakája volt a nyilatkozat miatt! — Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék ezektől a személyeskedő megjegyzésektől 50. ülése 1930 február 7-én, péntekért. tartózkodni! (Scitovszky Béla belügyminiszter: Az előbb dicsérték, hogy nagy az összhang!) Gál Jenő: Hol? (Scitovszky Béla belügyminiszter: A városházán!) Mélyen t. belügyminiszter úr, összhang van abban a gondolatban addig, amíg ezzel a javaslattal szemben állást foglalt a törvényhatóság és amikor vezérszónokként felléptek azok, akiket itt a törvényhozás termében nyiltan akiképpen bírálók meg, hogy mást beszéltek a törvényhatóságban és mást cselekedtek a miniszter úrral szemben, mikor a paktumot megkötötték. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Nincs paktum! — Pakots József: Kompromisszum!) Bocsánatot kérek, nevezze bárminek a miniszter úr, — nagy sajnálatomra, nincsenek most jelen a községi párt tagjai — azt azonban csak nem fogja a miniszter úr tagadásba venni, hogy a többséget úgy próbálta biztosítani e javaslat számára, hogy a meghívott pártvezérekkel, Wolff Károly képviselőtársunkkal és Kozma Jenő képviselőtársunkkal biztosította előbb önmagának a javaslat sorsát. (Scitovszky Béla belügyminiszter: És másokkal!) Hát, az ellenzékkel nem biztosíthatta, (Scitovszky Béla belügyminiszter: Azt nem mondottam!) mert az ellenzék, a valódi, az, amely a polgárok bizalmából nyert felhatalmazást érintetlenül fenntartja, soha a főváros autonómiáját feladni nem fogja. Ellenben amikor ennek a javaslatnak a bírálatához fog az ember, akkor mégis csak meg kell nézni, hogy Magyarországon mit jelent az önkormányzat a maga igazi, hamisítatlan értelmében? Most nem beszélek a régi vármegyékről. Az a közigazgatási törvény, amelyet itt kezdeményezni méltóztatott és amelyet ez^a Ház megszavazott, ezt az önkormányzatot már eltemette. (Pakots József: Ügy van! Hol van a régi vármegye?) Ott már az örököstagságoknak, a tiszteletbeli örököstagságoknak és a kitüntetésszámba menő tagságoknak rendszerével a választást egy ál-választásirendszerrel, egy kinevezési rendszerrel helyettesítették. (Jánossy Gábor: Titkos választási rendszer!) Bocsánatot kérek, a titkos választás csak akkor felelhet meg a maga céljának, ha maga a választási rendszer is olyan, amely nem rombolja le az ajánlásokkal, (Bródy Ernő: Ügy van! — Scitovszky Béla belügyminiszter: Nincs ajánlás!) nem rombolja le a szelvényekkel a polgárságnak hamisítatlan megnyilatkozását. (Bródy Ernő: Kinevezett bizottsági tagokkal! — Pakots József: Az alispán úr összeállítja a névsort és megvan a választás! — Felkiáltások a jobboldalon: Az alispáni) — Pakots József: Alispán, vagy főispán, mindegy!) Tessék csak megkérdezni, hogyan mentek a törvényhatóságokban, csekély kivételekkel, a törvényhatósági bizottsági választások. Megegyeztek a közigazgatási funkcionáriusokkal, odavitték jelöltjeiket és a grata personakat igyekeztek elhelyezni. így történt, nem volt ott valóságos szavazás, (Pakots József: Azt mondották: legyen zsidó is benne!) hanem volt egy összecirkalmazott névsor, ahova felvettek olyan polgártársainkat is, akik csak cégérnek számítanak arra,... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Gál Jenő: . . . hogy itt bizonyos liberalizmus is megnyilatkozik. Nem, t. Képviselőház, eltévelyedtünk, hűtlennek lettünk azokhoz a tradíciókhoz, amelyeket a ibéke esztendeiben itt nagy magyar politikusok ápoltak és amelyre azt mondották, hogy «a modern állameszme az önkormányzat eszméje». Kossuth hirdette még, hogy nem a kormányhatalom túltengése, ha-