Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-349

422 Az országgyűlés képviselőházának 34külön terrénum, — az egyedüli terrénum ezidőszerint az országban — amelyen politikailag érvényesülni, uártokat alakítani, ideák körül a választópolgárságot csoportosítani érdemes volt és lehetett a nélkül, hogv az embernek a kormányzattal valamelyes paktumra kellett volna lépnie. Minthogy azonban nem tudom, hogy ez mikor és micsoda áldozatok árán következik be, és mivel a fennálló rendelkezéseket megfelelőknek nem tartom, ennélfogva nem is fogadom el a törvényjavaslatot. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző : Esztergályos János ! Esztergályos János: T. Képviselőház! E pillanatban úgy érzem magam, mintha felesleges munkára vállalkoznám, az után a felszólalás után, amely előttem elhangzott. De nemcsak ennek a beszédnek hatása alatt vesz erőt rajtam ez az érzés, hanem az egész tárgyalás eddigi menete is úgyszólván lehetetlenné teszi részemről azt a mindenképpen szükséges és jogos^ bírálatot, amelyet ez a törvényjavaslat megérdemel. Igaz, hogy nekem ennél a törvényjavaslatnál megvan a saját egyéni felfogásom és felteszem éppen ebből az érzésből kiindulva a kérdést, hogy vaj ion mit lehet még az elhangzottak után felhozni? Vájjon mit lehetne ínég felhozni annak a célnak elérésére, amely célt szolgálják és szolgálták eddig az ellenzéki padokról elhangzottak, mivel lehetne szolgálni azt a célt, amelynek szolgálatában mi itt az ellenzéki padokon ülünk? Nagyszerű bírálatok hangzottak el, a kritikának gyönyörű szép munkáját láttuk és normális alkotmányos életben joggal elvárhatná a parlament, hogy ilyen tárgyilagos^ részletes és igazságos bírálatok elhangzása után ennek a törvényjavaslatnak' benyújtója, ebben az esetben a belügyminiszter úr, revízió alá veszi . a saját makacsságát, amely e törvényjavaslat benyújtásában jelentkezik és megfontolás tárgyává teszi azt... (Scitovszky Béla belügyminiiszter: En akartam tárgyalni, képviselő úr! Az urak nem akartak. Ki volt akkor makacs? — Zaj a szélsőbaloldalon. — Scitovszky Béla belügyminiszter: Választ kérnék! í- Propper Sándor: Nem tárgyalni akart, csak be akarta jelenteni a diktátumát! — Scitovszky Béla belügyminiszter: Nagyon téved! — Propper Sándor: Tapasztaltuk a vármegyei javaslatnál, miniszter úr! — Friedrich István: Csinálunk úgyis nemsokára új törvényt! Nem lesz soká miniszter!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak, • ne tessék a szónokot beszédében zavarni! (Friedrich István: A harmadikat csináljuk tíz év alatt. — Zaj.) Friedrich István képviselő urat kérem maradjon csendben. (Propper Sándor: A miniszter úr ukázt akart bejelenteni, nem pedig tárgyalni!) Esztergályos János: Ismétlem tehát, hogy joggal elvárhatná és elvárhatta volna az ellenzék, hogy ennél a javaslatnál, amidőn a bírálatnak olyan minden erővel meggyőző érvei sorakoztatnak fel, az igen t. belügyminiszter úr módot és alkalmat keres elsősorban önmagával szemben feltenni a kérdést, hogy vájjon Magyarország egész belpolitikája, Magyarország külpolitikája, Magyarország gazdasági helyzete megengedi-e azt, hogy ilyen törvényjavaslatot hozzon a Ház elé és tartson fenn mindenen keresztül; olyan javaslatot, amely az ország közhangulatát felkorbácsolja, amely törvényjavaslat semmi haladást nem jelent, (Propper Sándor: Sőt, visszaesést!) ellenkezőleg jogoktól foszt, elkoboz eddig szerzett jogokat s ahe. ülése 1930 február 6-án, csütörtökön. lyett, hogy előrevinné ennek a szerencsétlen országnak a sorsát, megkötözi, bilincsben tartja, úgy gazdasági, mint politikai téren. En tehát azt vártam volna és azt várnám, hogy az igen t. berüeryminiszter úr önmagához tegye fel ezt a kérdést, (Br. Podmaniczky Endre: Várhatsz babám!) és az ország érdekében, az ország nyugodt és békés fejlődése érdekében ezt a javaslatot vonja vissza. Hiába, csalódtunk és csalódik mindenki ebben a Házban és országban. (Propper Sándor: A végső csalódás mégis a rendszeré lesz!) aki ezt feltételezte a miniszter úrtól. Ügy ül itt e törvényjavaslat tárp-valásánál a belügyminiszter úr, (Jánossy Gábor: Mint a kötelesség embere!) mintáz égő Kóma felett és kéjelegve nézi azt az óriási erőfeszítést, amelyet az ellenzék végez (Scitovszky Béla belügyminiszter: Tévedés!) e törvényjavaslat pusztító és romboló hatása ellen. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Tévedés!—Br. Podmaniczky Endre: Nagy frázis ez! Es^ nem cézár volt! — Scitovszky Béla belügyminiszter: Még a képviselő úr sem ég ! — Zaj.) De én égek a vágytól, igen t. belügyminiszter úr, (Scitovszky Béla belügyminiszter: Szóval!) hogy Ön mielőbb befejezhesse miniszteri ténykedését. (Derültség és taps a szélsőbaloldalon. — Br. Podmaniczky Endre: Ezen tapsolnak? Jó vicc?) A belügyminiszter úr csinálta a viccet, hogy hogy én nem égek és én megmondtam, hogy égek. (Scitovszky Béla belügyminiszter: En megnyugtatom a képviselő urat, mióta jöttem, azóta megyek is! — Propper Sándor: De minél előbb! — Scitovszky Béla belügyminiszter: Majd annak is megjön az ideje! Nem maradok itt örökre! — Rassay Károly: Még nem volt miniszter, aki örökké maradt volna! — Zaj. — Scitovszky Béla belügyminiszter: Senki sem ül itt privát passzióból!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak privát beszélgetéseket folytatni, méltóztassanak megengedni, hogy a szónok folytassa beszédét. (Zaj. — Propper Sándor: Meglátjuk, hogy megérjük-e, mikor megy el!) Propper képviselő urat kérem, maradjon csendben. Esztergályos János: Komboló hatása van ennek a törvényjavaslatnak és éppen ezért fel kell tennem a kérdést az igen t. belü^vminiszter úrhoz és az igen t. Képviselőházhoz; vájjon kinek kellett ez a törvényjavaslat? Ki kérte ennek a törvényjavaslatnak idehozását? Vájjon kérte ezt a fővárosi magyar dolgozó nép, kérte az ország érdeke? Melyek azok az érdekek, amelyek ezt kívánták? Vájjon az ország helyzete olyan-e, hogy megengedhető a kormány részéről, hogy ezeket az amúgy is végsőkig felzaklatott idegeket újabb felkorbácsolásnak tegye ki. Nem gondolja az igen t. belügyminiszter úr, hogy pont az ellenkezőjét fogja elérni, mint amit el akar érni? (Scitovszky Béla belügyminiszter: Akkor csak örülhet a képviselő úr!) Mert ezzel a törvényjavaslattal nem fogja elérni — bejelenthetem az igen t. belügyminiszter úrnak — azt, hogy a főváros képviselőtestületében, törvényhatóságában elnémítsa Budapest dolgozó népének hangját. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Eszemágában sincs!) Ez a célja. (Scitovszky Béla belügyminiszter: De mondom, hogy eszemágában sincs! — Rassay Károly: Beszélni szabad lesz, csak a többséget biztosítják! ~- Friedrich István: Csak kisebbség legyen! — Rothenstein Mór: Akkor minek az ügyrend? — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: A széksértés! — Friedrich István: Sohasem volt szükség ügyrendre a városnál! — Sei-