Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-349

Az országgyűlés képviselőházának 3U9. tovszky Béla belügyminiszter: A képviselő úrnak más lehet a meggyőződése! — Zaj. — Friedrich István: Mi van velem, miniszter úr

1

?) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak a parlamenti tárgyalást párbeszédek folytatásával lesüllyeszteni. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Azt mondtam, hogy más meggyőződése is lehet! — Br. Podmaniczky Endre: Több is van? Az intelem mindkét oldalra szól! — Friedrich István: Nem értem! Tessék nyíltan megmondani, hogy mit mondott a miniszter úr!) Kérem Friedrieh képviselő urat, maradjon csendben. (Friedrich István: Nehéz így nyugodtnak lenni!) Mégis méltóztassék megpróbálni, hátha sikerül. — " (Derültség. — Rassay Károly: Mióta a miniszteri székből közbeszólnak, azóta szabad érdeklődni! — Friedrich István: Es burkoltan támadnak! — Scitovszky Béla belügvminiszter: Nem támadtam! — Br. Podmaniczky Endre: Semmiféle támadás nem történt! — Zaj.) Csendet kérek. {Friedrich István: Azt mondta, hogy megváltoztattam a véleményemet ebben a kérdésben! — Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) Csendet kérek. (Rassay Károly: Bizottságot küldünk ki a miniszter úr szavainak értelmezésére, ez lesz a legjobb! — Felkiáltások: Halljuk a szónokot!) Esztergályos János: Nem szolgálja azt a célt sem, amely iá korimánytörekvésnek homlokterében van, hogy azt a hatalmat,- amely ma 'a. kezében vian, amely 'hatalmat rosszul használ fel az ország érdekében, örök időkre biztosítsa magának. Nem fogja ezt elérni a t. belügyminiszter úr, mert nem tudnak a reakciós fegyvertárból olyan törvényekkel idejönni, amelyek megakadályozzák azt, hogy a felzúdult magyar közszellem, az ország dolgozó népének felkorbácsolt szelleme önöket el ne söpörje. Nem bírnak olyan törvénnyel idejönni és így ez bekövetkezik. Kérdezem tehát, minek ez a túlságos izgatás itt, minek folytatják állandóan minden ténykedésükkel a magyar dolgozó nép izgatását? Vagy kérdezem, igen t. Képviselőház és igen t. belügyminiszter úr, fedi-e ez azt a célt, amelyet az igen t. miniszterelnök úr ismételten szükségesnek tartott jelezni? Hiszen ha összehasonlítom ezt a törvény javaslatot azokkal a kijelentésekkel, amelyeket a miniszterelnök úr hangoztatott és amelyeknek hangoztatását a túloldalról is már ismételten hallottuk, akkor ki kell_ jelentenem, hogy az elhangzott beszédek és a tények között óriási a különbség, óriási a szakadék. De nézzük, vájjon mit mondott a miniszterelnök úr? Mi az, amit én szükségesnek tartok itt megemlíteni és emlékezetükbe idézni? 1928. évi március 4-én a miniszterelnök úr Debrecenben egy nagy beszédet mondott. (Friedrich István: Már régen volt, az már nem számít!) Ez a törvényjavaslat bizonyítja, hogy a miniszterelnök úr már elfelejtette azt, amit annak idején mondott. A miniszterelnök úr 1928. évi március 4-én Debrecenben tartott beszámolójának van egy passzusa, amelyet jó lesz most citálni. Többek között azt mondotta (olvassa): «A kormány nem zárkózhatik el a haladás elől. A törvényhatósági, városi, községi képviselőtestületekbe be kell engedni azokat a néposztályokat is, amelyek iaz általános választójog keretében az államügyek vitelére befolyást gyakorolnak.»^ Hát, kérdezem én igen t. Podmaniczky képviselőtársamat, hogy vájjon megtalálja-e a törvényjavaslat és a miniszterelnök úr debreceni beszéde között a logikát? Felteszem a t. túloldalhoz, a t. kormányttámogató párthoz a kérdést... ülése 1930 február 6-án, csütörtökön. 423 (Propper Sándor: Podmaniczky majd fel fog szólalni és válaszol! — Br. Podmaniczky Endre: A maga kedvéért nem! Maga csak menjen oda, ahová én mondtam magának! — Propper Sándor: Maga odavalóbb, mint én?! — Zaj. — Jánossy Gábor: Halljuk! Halljuk a szónokot ! ) Felteszem tehát a kérdést a kormányttámogató túloldalhoz, hogy vájjon találnak-e összefüggést e törvényjavaslat szelleme és a debreceni beszéd között? (Fábián Béla: A debreceni beszéd régen volt, a szellem meg állandóan itt van!) A debreceni beszédben jogokról, haladásról beszélt a (miniszterelnök úr, (Friedrich István: De csaík beszélt!) holott bármiképpen forgatom is a törvényjavaslatot, ennek a törvényjavaslatnak bármelyik szakaszában keresem is a haladást, nem találom. (Propper Sándor: Az ellenkezőjét igen, visszafejlődés van benne!) Tehát pont az ellenkezője annak, amit az igen t. miniszterelnök úr állít. (Fábián Béla: Ez így igaz!) Nem lep ez meg engem és nem lephet meg senkit sem, aki tárgyilagosan nézi és szemléli a magyar kormány politikáját, mert mi hozzá vagyunk szokva hosszú éveken keresztül, hogy a kormányzat az ő politikájában mindig az ellenkezőjét csinálja annak, mint amit hirdet. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Ügy van, ez igaz! Pontosan meg lehet állapítani!) Az érvek végtelen láncolatát tudnám itt felsorakoztatni állításombizonyítására. (Jánossy Gábor: Halljuk azt a végtelen láncolatot!) Ugyanakkor, amikor ez a helyzet, ismételten a miniszterelnök urat kell citálnom, aki egy későbbi beszédében azt kéri a mögötte ülő kormány ttámogató és mindenen keresztül minden szavát élénken tapsoló egységespárttól, hogy:' «Menjetek el az ország minden részébe és hirdessétek azt, hogy a kormány politikájában a demokrácia az irányadó. (Propper Sándor: Es gyűjtsétek össze a panaszokat! — Fábián Béla: Ez így igaz! — Br. Podmaniczky Endre: Aki nevet, az gyanús! — Propper Sándor: Nem mertek elmenni! — Br. Podmaniczky Endre: Dehogy nem! Többet vagyok én köztük, mint maga, maga csak a szakszervezetben van! — Propper Sándor: Próbáljon csak eljönni oda! — Zaj.) Elnök: Propper Sándor és Podmaniczky Endre képviselő urakat kérem, ne méltóztassanak párbeszédeket folytatni. Kénytelen leszek erélyesebben fellépni a képviselő urakkal szemben. Egészen kedélyes diskurzussá süllyesztik a parlamenti tárgyalást. (Propper Sándor ismét közbeszól.)^ Propper Sándor képviselő urat rendreutasítom. Ismételten kérem, maradjon csendben! (Friedrich István: Milyen jó az elnök úrnak, hogy itt vagyunk! — Rassay Károly: Be kellene hívni a képviselőket a tárgyalásra! Elég szégyen az; hogy így tárgyalunk! — Fábián Béla: Egy miniszter sincs itt! ÜST látszik, el vannak foglalva! — Rothenstein Mór: Itt van Podmaniczky a miniszter helyett! — Br. Podmaniczky Endre: Aki sokat nevet, az gyanús!) Esztergályos János: Nehogy azonban bárki is azt tételezze fel, hogy a miniszterelnök úr debreceni beszédében ez a passzus egy véletlen, mert a miniszterelnök úr az ő őszinte támadásaival mindig jelezni szokta a valódi helyzetet. Nem tévedés ez, — tudatos. Bizonyítja a miniszterelnök úrnak múlt évi október hó 1-én tett nagy nyilatkozata, amelyben többek között a következőket mondja (olvassa): «Sokkal nemesebb és nagvobb feladatot látok abban, ha a külföldre utazó magyar politikusok helyes világításba állítják az ország ellenségei által terjesztett hamis híreket Magvarország viszonyairól, mint hogyha szószólóivá szegődnek olyan kije-