Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-336

Az országgyűlés képviselőházának 336. zonyos balesetek, nem is mondom, hogy ebben az évben, de később, hiszen még a t. miniszter úr is megbukhatik javaslatával együtt. (Meskó Zoltán: Azt nem éri meg!) Már történtek ilyen csodák, (Bródy Ernő: Már nem történnek! — Jánossy Gábor: Piám desiderium!) ilyen támogatás mellett, mint aminőben részesülnek most a miniszter urak, amikor egyre-másra leszavazzák őket a bizottsági tárgyalásokon. (Bródy Ernő közbeszól — Jánossy Gábor: Kapacitáció!) Már az 1928 novemberi tárgyaláson Kozma Jenő képviselő úr, aki előadója volt annak a törvényjavaslatnak, azt mondotta előadói beszédében, hogy azért kell a törvényjavaslatnak gyorsan keresztülmennie, mert egy esztendőn belül úgy is tető alá fog jutni az új reform és akkor egy esztendőn belül választhatnak. (Jánossy Gábor: Hiszen itt van a reform! — Zaj.) Megjósolta és garantálta, hogy egy esztendőn belül választhatnak. Ugyancsak garantálta ezt maga a belügyminiszter úr is. 1929 áprilisban, tehát ez esztendő áprilisában például kijelentette: (Halljuk! Halljuk!) «Anynyit mindenesetre kijelenthetek, hogy ebben az évben feltétlenül választás lesz Budapesten.» (Meskó Zoltán: Hitközségi elnököt választottak! Volt választás! — Derültség. — Baracs Marcell: Ahhoz Pakotsnak semmi köze!) Éppen arra akartam utalni, hogy a t. miniszter úr nyilván valami ilyen választásra gondolt. (Jánossy Gábor: Látom, nem nagyon haragusznak!) A belügyminiszter úr ezt 1929 áprilisában elmondott interpellációmra adott válaszában jelentette ki. íme nem lesz feltétlenül választás, ez már kétségtelen, és mindazok az Ígéretek, amelyeket itt a t. miniszter úr ez üggyel kapcsolatban a mi megnyugtatásunkra hangoztatott, egytől-egyig beváltatlanok maradtak. (Farkas István: Még ki van írva a választás, még meg lehet tartani!) Egy év telt el azóta, (Jánossy Gábor: A végtelenség tengerében! — Halljuk! Halljuk! — Farkas István: Ráérünk! — Jánossy Gábor: Az idő pénz!) hogy a Ház többsége abban a reményben, hogy egy esztendőn belül megtörténik a fővárosi törvényhatósági bizottság újjáalakítása, megszavazta a mandátummeghosszabbító törvényjavaslatot,^ bízva a miniszter úr szavában. Egy esztendő óta napirenden van hírlapi nyilatkozatok és egyéb miniszteri nyilatkozatok formájában is az új fővárosi törvény reformja. Ez a törvényjavaslat, amelyről most tárgyalunk, ugyanazt a törvénysértő szellemet tükrözteti vissza, az autonómia teljes megbénítása, teljes lerombolása foglaltatik benne és amikor a főváros közönsége evvel a .kérdéssel foglalkozni akar, amikor magában a törvényhatóságban szóvá akarják tenni azt a merényletet, amely a főváros autonómiája ellen terveztetik, akkor miniszteri kommandóra megtiltják a rendkívüli közgyűlés összehívását. (Jánossy Gábor: Nem volt kommandó! — Hegymegi Kiss Pál: Sugalmazás! — Jánossy Gábor: Megcáfolta a belügyminiszter úr! — Elnök csenget. — Baracs Marcell: A miniszter ellen történt!) Szerettem volna, ha t. képviselőtársaim a többségi oldalról tegnap részt vettek volna a főváros közgyűlésén. Láttak volna egy méltóságos, imponáló közgyűlést, egy öntudatos komoly törvényhatóság megnyilatkozásában gyönyörködhettek volna, amely törvényhatóság az ős autonómia jogának álláspontján állt, védte Budapest önkormányzatát, egy olyan * alkotmányjogi pillért, tamelyet ledönteni végzetes veszedelme ennek az országnak. (Jánossy Gáülése 1929 december 6-án, pénteken. 29 bor: Senki sem dönti le! — Ellenmondások a szélsőbaloldalon. — Baracs Marcell: Magácska is fog segíteni!) Annak a Budapestnek alkotmányjogi bástyáját akarják ledönteni, amely i olyan integráns, nagy része ez ország gazdasági, kulturális és szociális erejének, arról a Budapestről akarnak úgy dönteni, (Farkas István: «Bűnös Budapest!») mintha az egy vidéki egészen kis község kupaktanácsa által volna képviselve, amely Budapest a legnehezebb időkben dicsőséget, becsületet, értéket, vagyont és kultúrát jelentett Magyarországnak (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) és amellyel, mikor idegenek érkeznek ide, úgy szoktak dicsekedni a mi állauiférfiaink is, mint a nagy raktárban a kirakattal. Körülvezetik Budapesten az idegent, megmutatják a város értékeit, kulturális nevezetességeit, gazdasági fejlődését, gyárait, ipartelepeit. Ezzel a várossal akarnak ilyen módon elbánni a kormány hatalmi exponensei. (Jánossy Gábor: Senki sem akar!) Felhívom a többségi párt figyelmét, hogy el fog^ következni ennek az új törvényjavaslatnak a tárgyalása. Gondolja meg, hogy segítő eszközt nyujtson-e a kormánynak ahhoz, hogy Budapest önálló létét, amely Önkormányzati jogában gyökeredzik, egy kormányhatalom járszalagján vezesse, mert akkor be fog férkőzni a budapesti varosházára, Budapest közönsége ügyeinek intézésébe az a szellem, 'amely tíz esztendő óta, íme, ide juttatta, tönkretette ezt az országot. Ügy gazdasági szempontból, mint a társadalmi harmóniája céljából szükséges lelki egység szempontjából is teljesen tönkretették ezt az országot, és ez lesz Budapest sorsa is. Nem tagadom, súlyos és kemény világnézeti harcok voltak a városházán. 1920. óta szemben álltunk az ottani úgynevezett keresztény községi pártnak mindazzal az elfogultságával; és gyűlöletével, amely azokból a tragikus időkből származott, amikor a katasztrófák végigszántottak az országon. De ott álltunk és védtük magunkat, azokat a nemes, szabadelvű hagyományokat, amelyeknek védelmére kiküldettünk. Soha nem feledkeztünk meg azonban arról, hogy az első és legfontosabb érdek e város lakosságának vagyoni, kulturális és szellemi értéke, és ezt meg is védtük; a pártpolitikán felülemelkedve még a világnézet szempontjából velünk szemben álló, szöges ellentétben álló pártokkal is Össze tudtunk fogni, ha Budapest lakosságának érdekéről volt szó. (Ügy van! a baloldalon.) Mit gondol a t. kormány, el lehet így bánni Budapesttel? Ezzel a nagy várossal, amelynek méreteire vonatkozólag pár számadattal vagyok bátor itt a t. Házat megismertetni. A kiszámított népesség Magyarországon 1927-ben — mert a hivatalos statisztika legutóbbi adatai 1927-ből származnak — 8,525.725. Budapesten a népesség 971.170, vagyis az ország lakosságának 11-39%-át Budapest lakossága teszi. Budapesten 1927-ben 5862 lakás épült, a többi törvényhatósági joggal felruházott városban összesen 2176 lakás, a rendezett tanácsú városokban 5401 lakás. Tehát Budapesten egymagában majdnem annyi lakás épült, mint az összes magyar városokban. A gyáripari termelés értéke, az országban 2.691,972.000 pengő. A gyáripari termelés értéke Budapesten 1.125,528.837 pengő, vagyis az ország Összes gyáripari termelési értékének 41*81%-a. A gyáripari telepek száma Magyarországon 3544. Budapesten a gyáripari '? telepe száma 1226, vagyis az ország összes gyáripari telepeinek 34*59%. A gyáripari telepeken az országban összesen 271.303 munkás dolgozik. Budapesten 113.785 munkás dolgozik, vagyis az összes gyáripari telepek munkásai számának 41-94%-a. A 5*