Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-336

28 Az országgyűlés képviselőházának 3, hogy mikor kerül reá itt a sor. Világos és nyil­vánvaló az a lehetetlen helyzet, amely ebből à házszabálymagyarázatból és elvi döntésből ki­fejezésre jutott, amely lehetetlenné teszi a kép­viselők komoly munkásságát, és azt, hogy a képviselő törvényhozói jogával élhessen, és kö­telességét kellőképpen, teljes mértékben telje­síthesse. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélső­baloldalon.) Általában meg kell állapítanom ennél a tör­vényjavaslatnál azt, (Halljuk! Halljuk!) hogy különös játék, azt kell mondanom, különös szín­játék folyik itt a t. kormány részéről, amikor ezt a javaslatot elénk terjeszti. Annak idején végigkísérte már ez a komédiázás — sajnos, ezt kell mondanom — a múlt esztendei javaslat tár­gyalását is. (Jánossy Gábor: Nem komédiázás ez! — Zaj. — Szilágyi Lajos: De igenis az, objektíven meg kell állapítani!) Elnök: A képviselő úr ismét sértő kifejezést használt, ezért újból rendreutasítom és figyel­meztetem, hogy ha megismétli kifejezéseit, a szót meg fogom vonni. (Propper Sándor: Nem sértés az, hogy komédia! — Zaj.) Csendet kérek képviselő urak. (Szilágyi Lajos: Hiába való lesz ez az újítás, mert a Kozma-klikket nem veszi be a főváros! — Sztranyavszky Sándor: Mi köze ennek a javaslatnak a Kozma-klikkhez!) Csendet kérek képviselő urak! Pakots József: A parlamenti ellenzékben és a székesfőváros törvényhatósági bizottságá­nak az ellenzékében már régen élt az a gyanú, hogy a fővárosi mandátumok körül egy mes­terséges előkészítőmunka folyik. (Bródy Ernő: Népiszony!) Láttuk ezt az 1925. évi választások óta, amikor a kormány 1925-ben nagy applomb­bal belement a budapesti községi választásokba, hirdetvén egyes nagy beszédekben, többek között a délivasúti vendéglőben is, ahol maga a mi­niszterelnök úr is megjelent Kozma bizottsági tag úr oldalán, (Jánossy Gábor: Ez igazán nem tartozik ide) hogy itt egy egészen új rendszer és szellem vonul be a városházán. Később maga az egységespárt akkori elnöke, (Berki Gyula: Keresztény-keresztyén kisgazda földműves és polgáripárt!) Almásy László, igen t. képviselő úr hirdette azt, hogy a kormány most már kép­viseltetni kívántja magát a székesfőváros kom­munitásában. A kormány tehát megszervezte a maga pártját a városházán s 1925-ben meg­indult a nagy hadjárat, amelynek eredménye az lett, hogy a választók bizalmából mindössze 19 bizottsági tag juthatott be a kormány listáján az úgynevezett községi polgáripárti listán a főváros közgyűlésébe. Mi történt azóta? 1925 óta megindult a telekvásárlás, a legcsunyább mó­don, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Zaj a jobboldalon.) amely homlokegyenest ellen­kezik a politikai etikával közéleti tisztes­séggel, mert megtörtént az, hogy az egyes pár­tokból, a Wolff-pártból éppen úgy mint a mi pártunkból egyes embereket az úgynevezett községi kormánypárt magához tudott édesgetni. A hatalom bűvköre odacsábította őket és azok a szirénhangok, amelyeket arról a pártról han­goztattak egyes gyengébb jellemű bizottsági tagokkal szemben valóban azt az eredményt ér­ték el, hogy felduzzasztottá magát ez a párt kö­rülbelül 80 főre. (Jánossy Gábor: Talán a meg­győződésük vitte oda őket! — Bródy Ernő:. Nevet ön maga is! Meggyőződésből csak balra lehet menni!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Bródy Ernő és Jánossy Gábor képviselő urakat kérem, ne méltóztassanak hangos párbeszédeket folytatni. Pakots József: Abból a 19 főből álló pártból . ülése 1929 december 6-án, pénteken. felduzzasztottá magát egy 80 tagból álló úgy­nevezett községi párttá. A közgyűlés választott tagjainak • csupán 8-7%-át tette ki a Községi Polgári Párt, ma pedig mesterségesen, részben a kinevezetettekkel, részben ezen átcsoportosí­tásokkal az úgynevezett Keresztény Községi Párttal együtt az egykori kisebbségből a több­séget adja, holott annak idején az ellenzéki de­mokratikus blokk 128 taggal vonult be, a válasz­tóknak tehát többségét képviselte bent a Város­házán. Ennek ellenére tehát előállott egy mester­séges többség a másik oldalon. Mit látunk azóta? Látjuk azt a mesterkedést, hogyan akarják azon gondos előkészítés re­ceptje szerint, amelyről az igen t. előadó úr be­szélt, egy új törvényjavaslattal ismét mestersé­ges kisebbséggé zsugorítani a választók akara­tából többségként jelentkező baloldali elemeket. (Zaj.) Ezért is jutottunk odáig, hogy immár má­sodszor kell foglalkoznunk a mandátum meg­hosszabbításáról szóló törvényjavaslattal, má­sodszor, mert hiszen hosszú idő kellett odáig, amíg kieszelték azokat a módszereket, amelyek­kel meg lehet akadályozni Budapesten a válasz­tóik akaratának szabad érvényesülését. Meg­teremtettek egy iszörnyű alkotmányt, egy mon­strumot, amely teljesen megöli Budapest önkor­mányzatát, amelyről azt kell mondanom, hogy előre megfontolt intellektuális bűncselekmény kísérlete. Es, ha Kossuth Lajos álláspontjára helyezkedem, aki azt mondotta, hogy a munici­piumok leromlása egyértelmű a nemzetgyilko­lással, akkor azt kell mondanom, hogy itt is szörnyű gyilkolás folyik^ amikor Budapest szé­kesfőváros törvényhatóságát így akarják rab­szolgaláncra fűzni egy ilyen új törvényjavas­lattal, amikor a polgárok szabad akaratát, amely a titkos választáson keresztül keservesen érvényesült a kormányzattal szemben, így akar­ják megbénítani. (Szilágyi Lajos: A Ház tiszt­viselője most hívta a tagokat a bizottságba.) Mennyire hatásosan jellemzi mai .tanácsko­zásunknak is^ törvényellenességét vagy logikai észszerűtlenségét az, hogy ugyanakkor, amikor itt a közigazgatási bizottság tagjai hallgatják az én beszédemet, mert érdekli őket ez a mandá­tumimeghosszabbító törvényjavaslat, ugyan­akkor határozatképtelen lesz a közigazgatási bi­zottság ülése, amely az új fővárosi törvény­javaslattal foglalkozik. Ne méltóztassanak tehát ilyen helyzetet teremteni, induljon meg a ko­moly munka, ne méltóztassék a kérdést ilyen alapon felfogni, hogy ez hatalmi kérdés, hanem az a lényeg, hogy mi a politikai rezon, mi a tör­vényalkotás szüksége és a Képviselőház etikai és jogi érdeke. Amikor legutóbb, 1928, novemberében a mandátummeghosszabbítás kérdésével foglal­koztunk, akkor a t. belügyminiszter úr azt mon­dotta, hogy ez az utolsó eset* hogy a mi ellen­állásunkkal szemben meghosszabbítja a mandá­tumokat. r Akkor is ugyanazzal az indokolással kívánta és fogadtatta el a Házzal a törvény­javaslatot, mint^ most, hogy tudniillik nem akarja két egymás után következő választás iz­galmainak kitenni a főváros lakosságát. Immár egy esztendő mult el a törvényjavaslat tárgya­lása óta, .már egy esztendő óta nyugodtan és törvényszerűen ott ülhetnének a törvényhatóság termében az 50% alapján választott új bizottsági tagok és végezhetnék a maguk munkáját, hiszen egy esztendő elég nagy idő ahhoz, hogy az izgal­mak lecsillapodjanak, de hol vagyunk még a választás napjától, amikor az új törvény alap­ján választhatni fog Budapest. Es az is kérdéses, vájjon ez a törvényjavas­lat törvény lesz-e, vájjon nem történnek-e bi-

Next

/
Thumbnails
Contents