Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-347

352 Az országgyűlés képviselőházának tot... (Scitovszky Béla belügyminiszter: Ez is korlát az ellen, amit a képviselő úr előbb mondott! — Farkas István: Ez gyerekség, miniszter úr!) Elnök: Farkas István képviselő urat sértő kifejezéséért rendreutasítom. Szilágyi Lajos:... ahol a miniszter úrnak direkt az ellenzék jóindulatára kellett számítania és azt el is nyerte, mert az ellenzék gavallérosan átengedte a javaslatot. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Nem kértem!) Az igen t. belügyminiszter úr hangja a diktátor hangja, nagyon felülről lefelé méltóztatik beszélni. (Baracs Marcell: Egyelőre!) Nem jóra vezet ez a hang, méltóztassék elhinni. Amikor objektív bírálatot hall az igen t. belügyminiszter úr, ne használja ezt a hangot, mert ez a hang rosszra vezet. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Nem értem a képviselő urat! En lojálisán elismerem, hogy józanul, helyesen cselekedett az ellenzék a közérdek szempontjából, de én nem kértem!) Es az ellenzéknek ezt a magatartását az igen t. belügyminiszter úr azzal viszonozta, hogy az utolsó pillanatban egy olyan javaslattal állott elő, hogy a törvényjavaslatnak azt a részét, amely az ügyrendre vonatkozik, tehát amely szómegvonási, kitiltási és bírságolási lehetőségeket teremt, azonnal életbelépteti. (Zaj a baloldalon.) Igen t. belügyminiszter úr, van egy gavalléria, amely kell, hogy kölcsönös legyen. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Tessék mást javasolni képviselő úr! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Zaj. — Propper Sándor közbeszól.) Kérem Propper Sándor képviselő urat, méltótzassék csendben maradni. (Jánossy Gábor közbeszól.) Jánossy Gábor képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni. Szilágyi Lajos: Amiként elítéltem azokat a képviselőtársaimat, akik a hágai konferenciával kapcsolatban a miniszterelnök úrnak erdélyi érdekeltségét emlegették, éppen úgy elítéltem azokat a jobboldali képviselőket is, akik az egész hágai egyezmény vita alkalmával egyebet nem csináltak, minthogy meggondolatlan közbeszólásaikkal az ellenzéket ingerelték és csúf felkínálkozással a miniszterelnök urat támogatni vélték, amikor a miniszterelnök úr erre nem szorult rá. Elnök: A képviselő úr szembenülő képviselőtársaival szemben sértő kifejezést használt. Ezért a képviselő urat rendreutasítom. Szilágyi Lajos : T. Ház ! Élénken visszaemlékezem arra a korra, amikor Tisza István pártjában Tisza István kikérte magának azt, hogy a mögötte levő sorokból valaki őt támogassa, ö nem szorult a közkatonák támogatására, és ebből kifolyólag nem keletkeztek olyan parlamenti viharpk, amelyeket a többségi párt provokált. A hágai egyezmény vitájánál sajnálattal kellett látnom, hogy ez a fegyelmezettség a túlsó oldalon nem volt meg, és azt a gavallériát, amelyet -az ellenzék úgy felszólalásaiban, mint sajtóbeli nyilatkozataiban az egész hágai tárgyalás alatt mutatott, nem fizették vissza kellő gavallériával. (Propper Sándor: Jutalom volt a borjúgerinc! — Friedrich István: Még a szöveget sem ismerjük a mai napig! Önök sem ismerik^ A világtörténelemben erre még nem volt példa! Talán a miniszter úr sem ismeri a szöveget!)) Elnök: Friedrich István képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Rassay Károly: Mi van a hágai borjúgerinccel? — Propper Sándor: Miért nem tették jégre a gerincet*? — Scitovszky Béla belügyminiszter: Nem szokás nyilvános3U7. ülése 1930 február U-én, kedden. ságra hozni! — Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Nem szokás ratifikáció előtt közzétenni a szöveget! — Rassay Károly: Ünnepelni szokás? — Zaj-) Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak a párbeszédektőr tartózkodni. (Györki Imre közbeszól.) Györki Imre képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Rassay Károly: Meglátszott volna a débâcle, amely volt a tárgyaláson!) Rassay Károly képviselő urat figyelmeztetem, maradjon csendben. (Zaj. — Propper Sándor közbeszól.) Propper Sándor képviselő uratis figyelmeztetem. (Farkas István: Azt is tudják, hogy könyörgött egy kis címváltozásért! — Györki Imre: Es a Bethlen-pinkáért! — Friedrich István: Meg kell ismernünk a szöveget! Ezt jogunk van kívánni!) Csendet kérek. Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! Kozma Jenő képviselő úrnak csupán két olyan indítványával kívánok foglalkozni, amelyet a közigazgatási bizottság magáévá tett és amely — úgy •hiszem — a kormány álláspontjával is teljesen ellenkezik. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Az egyik az érdekképviseletek kérdése, a -másik pedig a kegyúri bizottság kérdése. (Brödy Ernő: Ez pikáns!) Atmi az érdekképviseleti kérdést illeti, azt kell mondanom, hogy parlamenten kívül álló komoly férfiak kacagtak azon, hogy az érdekképviseletek kiküldöttjeit nem az érdekképviseleteik választják. (Igaz! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Bródy Ernő: Nem értenek hozzá!) Az érdekképviseletre jogosított testületektől tehát a közigazgatási bizottság szavazata megvonta azt a jogot, hogy ők küldjék ki az érdeküket képviselő tagokat, (Rassay Károly: Mert nem az ő érdekük képviseletéről van szó!) hanem Kozma Jenő indítványára és a miniszterelnök úr ellenérvei ellenére elfogadott a közigazgatási bizottság egy olyan javaslatot, amely szerint majd a törvényhatósági bizottság válogatja ki (Bródy Ernő: A kormánypárti korteseket!) az érdekképviseletek tagjai közül a neki tetsző embereket. T. Képviselőház! Ez megint valami, ahol a józan ész megáll, ahol nincs érv, ahol az ember gondolkozik, hogy megbolondult-e a világ. (Baracs Marcell: Dehogy bolondult meg! Nagyon okos volt!) minthogy odáig jutottunk, hogv érdekképviseleteket iktatunk be a törvénybe, mint a képviseletre jogosítottakat, de ugyanakkor megtagadjuk tőlük azt a jogot, hogy kiküldj ék a kiküldötteket. Remélem, t. Képviselőház, hogy Kozma Jenőnek ezt a hihetetlen, nevetséges és kacagtató, a székesfővárosban közröhejt okozó • javaslatát, nem fogja a Képviselőház magáévá tenni. A másik dolog a kegyúri bizottság kiküldése. A kegyúri kérdésekben eddig a székesfővárosban közöttünk nem volt baj. Ezt a kérdést egyszerűen nem is ismertük, mint olyan kérdést, amellyel nekünk gondunk lett volna. Egyszerűen a római katholikus bizottsági tagtársaink gyakorolták, mint római katholikusok, az őket megillető jogokat, (Helyeslés balfelől.) mi pedig protestánsok ebbe nem szóltunk bele s egyikünk sem akart soha beleszólni. (Helyeslés.) Es nagyon jól megvoltunk. Ez egyikünknek sem hiányzott, akik reformátusok voltunk; egyikünket sem fogott el olyan vágy, hogy ebbe a kérdésbe beleszóljunk. (Farkas István: Pedig joguk van hozzá!) Es most jön a közigazgatási bizottság és jön Kozma, a községi polgári párt elnöke (Meskó Zotán: Joguk volt, de nem volt illő!) és olyan megoldást javasol, amely roszszabb minden elképzelhető megoldásnál, amikor számomra, mint református ember számára,