Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-347

Az országgyűlés képviselőházának 3 zott, amikor sűrűn jöttek az ezred-, dandár- és hadosztályparancsnokok szemlére és mindegyiknek megvolt a maga külön bogara, úgyhogy mindenki csak ezekre a bogarakra készült, és a fő cél, a fő kötelesség teljesítése elmaradt. Az üzemeknél ez lesz. Ha hat különböző fórum ellenőriz, akkor az üzemvezetőség nem tudja az üzemet a t kereskedelmi vállalatok élénkségével, ügyességével, hajlékonyságával vezetni, hanem a folytonos ellenőrzésre való jelentéstételekben és statisztikákban fog kimerülni az irodai munka. Az üzemek gazdálkodását egészen bátran utalhatta volna a belügyminiszter úr a szabályrendeleti jogkörbe. Szabály rendeleti jogkörben a székesfőváros elintézte volna az üzemek gazdálkodását. Teljesen szükségtelen, hogy a belügyminiszter úr tanítási jellegű elveket szögezzen le az üzemek vezetése számára. Ez majdnem szokatlan, teljesen érthetetlen, vidéki városoknál nincs is meg, csak a főváros számára külön készült valami. A kormány felügyeleti joga az én megítélésem szerint egyedül a belügyminiszter úr kezébe volna összpontosítandó. Hány gazdája lesz a fővárosnak e törvényjavaslat alapján? Annyi, ahány miniszter van. T. miniszter úr, méltóztassék nekem elhinni, hogy amiképpen a miniszterelnök úr működése főleg a külpolitikai kérdésekre koncentrálódik, úgy növekszik az egyes szakminiszterek működése, a nagy nyilvánosság előtt, legalább is ez a látszata, hogy külön-külön önálló kormányt alkot egy-egy szakminisztérium. Ma már az él a köztudatban, hogy Magyarországnak nem egy miniszterelnöke van, hanem több, ment a 'miniszterelnök úr annyira a külpolitikai kérdésekre koncentrálja figyelmét és tevékenvségét, hogy nem törődik szakkérdésekkel. Ha ez a tényleges helyzet, amint ez a tényleges r helyzet, akkor hány gazdája lesz a székesfővárosnak, hány miniszternek lesz a székesfőváros alárendelve, hány miniszter fogja zavarni és kínozni a székesfőváros élén álló férfiakat? A miniszter úrnak örülnie kellene, hogy mi az ellenzéki oldalról követeljük azt, hogy ezt a felügyeletet a miniszter úr kezébe koncentrálják. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Az lehetetlen!) Köszöni a miniszter úr, de nem kéri? Gyanakszik a miniszter úr. (Scitovszky Béla beügyminiszter: Nem ismeri az adminisztrációt, ha ezt akarja!) Mindig gyanakszik. Nem tudok segíteni a^ miniszter úrnak ezen az emberi tulajdonságán, hogy a miniszter úr szörnyen gyanakvó ember. Ha ellenzéki oldalról ilyen kérdést felvetnek, keresi a hátteret, hogy mi vezetheti ezeket most, hogy az ő kezébe akarják koncentrálni ezeket az ügyeket. Hát, nem éppen a miniszter úr kezébe. (Mozgás és derültség a szélsőbaloldalon.) hanem a mindenkori belügyminiszter kezébe kívánjuk koncentrálni ezt a hatalmat azért, mert ez a helyes, ez teszi egyszerűbbé a közigazgatást. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Képviselő úr, hogy mondhat ilyet? — Várnai Dániel: Nem értünk mi ahhoz! — Scitovszky Béla belügyminiszter: Hogy minden ügyet hozzám küldjenek és én küldözzem azokat szét! — Zaj.) Mindent lehet ad absurdum vinni. Azt is lehetne ad absurdum vinni, hogy ebből egy külön levelezés keletkezzék, amely levelezés késedelmet okozna a közigazgatásban. Ez azonban elkerülhető, ha mindenkinek a figyelme a közcél felé irányul. Nem tudom, miért nem elégszik meg a kormány a maga ellenőrzési jogánál a főpolgármester számára biztosított felterjesztési joggal, azzal a joggal, hogy a főpolgármester felterjesztéssel élhet, és miért nem elégKEPVISELÓHÁZI NAPLÓ. XXIV. . ülése 1930 február U-én, kedden. 351 szik meg azzal, hogv ennek a főpolgármesteri felterjesztésnek felfüggesztő hatálya van. Hát mi kell több ennél a kormánynak és minden más kormánynak? Ezt nem tudom megérteni. Ott van azután a törvényhatósági bizottság feloszlatása. Ha valaki elolvassa a törvényjavaslatnak azt a részét, ahol a törvényhatósági bizottság felosztásáról beszél a törvényt javasló miniszter, valóban meg kell ijednie. Es ha a dolog mélyére hatol, akkor látja, hogy mennyi felesleges fenyegetés van ebben a szakaszban. Mert hiszen nagyon könnyen és egyszerű szavakkal el lehetne ezt intézni, és akkor nem akadna fenn rajta senki. De ez a szöveg úgy, ahogy be van állítva, megint a büntető expediciónak, a fenyegető expediciónak egyik megnyilvánulása. Ami pedig a törvényhatósági bizottság újjáalakításának terminusát illeti, az igen t. belügyminiszter úr jól jár ezzel a törvényjavaslattal, mert abban egy megmérhetetlen nagy hatalom foglaltatik a miniszter úr részére. Miután ezt a törvényjavaslatot a mögötte ülő többség megszavazza, ezek után még nyugodtan mosolyog a miniszter úr; amikor a Felsőház is megszavazza, s amikor a kormányzó úr kihirdeti, még mindig a lea-nagyobb úr a belügyminiszter úr. Mert a belügyminiszter úrtól függ az, hogy ezt a törvényt mikor fogja életbeléptetni. (Bródy Ernő: De egyes részei rögtön életbelépnek! Ott van a 22 örökös tag! Nem lehet várni a közéleti érdemnek jutalmazásával? — Propper Sándor: Az örökös tagok már várnak a kapunál! — Bródy Ernő: Nem lehet várni!) Elnök: Bródy Ernő képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Bródy Ernő: Budapest gyászban van!) Szilágyi Lajos: Az életbelépési terminus tekintetében tehát az a helyzet, .hogy míg a vidéki törvényhatóságoknál határozottan beszéltünk és határozottan szavaztunk ebben a kérdésben, addig ennél a fővárosi törvényjavaslatnál majd a belügyminiszter úr fogja meghatározni, hogv életbelépteti-e azt vagy sem. Ilyen nagy hatalmat a régi világban egy kormány sem kért. Próbált volna Tisza István ilyen hatalmat kérni! Itt erről a helyről az Andrássy Gyulák, a Rakovszky Istvánok, a Zichy Aladárok, a Huszár Károlyok és a Haller Istvánok olyan felháborodása — esetleg Bethlen Istvánoké is, mert Bethlen István akkor szintén itt ült ezen az oldalon — fogadta volna az ilyen kísérletet, amely elsöpörte volna már az első napon ezt az elgondolást. Most megy minden nyugodtan. Mindenki Hágával törődik, senki sem gondol most ide, s miközben ebben a hangulatban, ebben a majdnem álomkóros hangulatban vagyunk, a székesfőváros egész jövőjének olyan kialakítása történik, amelyet meg fog bánni mindenki. Elsősorban meg fogja azt bánni az, aki javasolta, másodsorban meg foffia bánni az, aki megszavazta. Az az eljárás, amelyet az igen t. kormány itt csinált, hogy a közigazgatási bizottság utolsó ülésén az utolsó percben, az utolsó paragrafusok egyikénei jött egy javaslattal, hogy a törvényjavaslat bizonyos paragrafusai azonnal életbelépnek, mas paragrafusai pedig majd csak a belügyminiszter úr rendelkezése után, ez nem is illik, igen t. belügyminiszter úr. (Farkas István: Gyerekség! Komoly emberhez nem illik, az bizonyos! — Scitovszky Béla belügyminiszter: A jóhiszeműséget a képviselő úrtól talán igényelhetem. Ha nem, akkor tőlem se várjon többet a képviselő úr!) Ugyanakkor be méltóztatott nyújtani egy mandátummeghosszabbítási javasla52