Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-347

Az országgyűlés képviselőházának 3 lyen t. elnök úr. Talán egy kissé meggondolat­lanul kiszaladt a számon. Nem vezetett sértő szándék. Farkas István képviselő úr egy másik mó­dosításában azt mondja, hogyha a Ház ezt nem fogadná, hanem a belügyminiszter úr által ja­vasolt kerületi beosztást fogadná el, azt java­solja, hogy az első hét közigazgatási kerület tíz bizottsági tagot válasszon, azután négy kerület — amelyeket ő így nevez meg: a IX., XL, XIII. és XIV. kerület — 12-t válasszon és azonkívül három kerület, vagyis a VIII., X. és XI. kerület tizennégy képviselőt válasszon. Ha ezt most figyelembe veszem és megnézem, hogy mely ke­rületek tehát azok, amelyek 14 képviselőt vá­lasztanak, és melyek azok, amelyek 10-et válasz­tanak, mindenki azt képzelné, hogy a legkisebb kerületeknek akar tízet és a legnagyobbaknak tizennégy képviselőt adni, mert így volna an­nak logikája, amit képviselőtársam mond. Az volna az igazság, hogy a nagy kerületek válasz­szanak 14-et, a kis kerületek pedig 10-et. Ezzel szemben a mélyen t. képviselő úr javaslatában a 42.000-es Erzsébetvárosnak 10 mandátumot akar adni, a 12.000-es Krisztinavárosnak pedig 14-et. Hol van itt akkor az arány? ö azt mondja, hogy a XII. kerület, a Krisztinaváros, amely­nek 12.000 választója van, tizennégyet válasszon, a Józsefváros, amelynek 48.000 választója van, szintén tizennégyet, ezzel szemben a 42.000-es Erzsébetváros csak tíz bizottsági tagot válasz­szon (Farkas István: Bosszul számolt!) és a VI. kerület is tízet válasszon. Méltóztatnak látni, hogy mindez — hogy úgy fejezzem ki magamat — lóugrás szerint van elrendezve. Nagyon cso­dálkozom azon, hogy ugyanakkor azt méltózta­tik követelni, hogy a választók arányszámuk szerint válasszák a képviselőket, amikor a szo­ciáldemokratapárt által beadott módosítás en­nek hajszálpontosan az ellenkezőjét tartalmazza. (Rassay Károly: Egy pártatlan bizottság kel­lene! Ajánlom a Lloyd bankettet! Az a politi­kától távol áll!) T. Ház! Nem vádolom a multat és nem vá­dolom a mélyen t. képviselő urakat azért, hogy nem tudtak abszolút arányos kerületi beosztást csinálni, mert ez sohasem volt lehetséges és iso­hasem lesz lehetséges. Ennek következtében el­fogadom azt a beosztást, amely a törvényjavas­latban van. (Rassay Károly: Azt tessék meg­védeni, ami az igazság!) Mielőtt a képviselő úr bejött a terembe, azzal foglalkoztam, hogy pon­tosan beigazoltam, hogy ma a székesfővárosnak úgy területileg, mint lakosságilag a fele hét ke­rületbe van beosztva, a másik fele pedig három kerületbe, mert az első kerületnek, a Terézváros­nak és az Erzsébetvárosnak területe is pontosan fele a főváros területének és lakosságának száma is pontosan fele a főváros lakosságának, tehát az egyedüli méltányos és igazságos be­osztás az, hogyha a főváros egyik fele hét ke­rületbe van beosztva, akkor a főváros másik fele területileg és lakosságilag is másik hét ke­rületbe legyen beosztva. (Kabók Lajos: A he­gyeket is beszámítja? — Zaj.) Elnök: Figyelmeztetem a közbeszóló kép­viselő urakat, méltóztassanak tartózkodni az ál­landó közbeszólásoktól. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ezen nincs mit csodálkozni, mert a közbeszólá­sok folytonosak és állandóak voltak. (Propper Sándor: Legalább nem alszunk el! — Zaj.) Tes­sék csendben maradni! (Rassay Károly: A vi­lág minden parlamentjében így szokás!) Petrovácz Gyula: Nagyon helyesnek tar­tom, hogy a főváros közgyűlésének ügyrendjét a törvényhozás szabályozza éppen úgy, mint a vármegyék és a vidéki városok ügyrendjét. Ma 47. ülése 1930 február 4-én } kedden. 337 a főváros közgyűlése, azt kell mondanom, kizá­rólag az ellenzék kegyelméből tárgyalhat, (Bródy Ernő: Szép kis kegyelem!) mert az ügy­rendhez ma bárki, bármikor, akárhányszor és bármilyen hosszan hozzászólhat, ennek követ­keztében ellenzéki felszólalásokkal meg lehet akadályozni a fővárosi törvényhatósági bizott­ság egész tárgyalását. (Bródy Ernő: Kinek mi baja történt? — Zaj.) Nevetséges, hogy feláll tíz úr és minden tárgyra névszerinti szavazást kér és ezzel lehetetlenné teszi a tárgyalást. (Állandó zaj.) Elnök: Ismételten figyelmeztetem a képvi­selő urakat, hogy ne méltóztassanak párbeszé­deket folytatni és ne zavarják folyton a szóno­kot. A szónok nem tud szóhoz jutni. Petrovácz Gyula: Ha lehetséges az, hogy miután félhétkor kell áttérni az interpellá­ciókra, félhétig a mélyen t. urak napirend előtti felszólalásokkal töltik el az időt, félhét után pedig oktalan interpellációkkal és indítványok­kal, úgyhogy a napirend tárgyalására nem ke­rülhet a sor, (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) ez olyan állapot, amely feltétlenül javításra szo­rul és amely javításra ha mielőbb sor kerül, an­nál jobb lesz a főváros igazgatása. T. Képviselőház! A javaslat közigazgatási részét a magam részéről általában kielégítőnek tartom. (Propper Sándor: Próbálja nem kielé­gítőnek tartani!) Leszek bátor azonban meg­mondani, hogy mit nem tartok kielégítőnek. (Zaj.) En a polgármester és főpolgármester ha­táskörének kiegyenlítésében erősen érzem azt, hogy a polgármester és főpolgármester egymás­hoz való viszonya nem a legszerencsésebb. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Ennek a jóviszonynak azonban nem sze­mélyi okai, hanem tárgyi okai vannak. A pol­gármester hátvédjét a közgyűlés alkotja, a fő­polgármester hátvédjét pedig a kormány. (Ras­say Károly: Most ez meg fog változni: mind­kettőnek hátvédje a kormány lesz! — Zaj.) Ha tehát a közgyűlés és a kormány közötti viszony nem a legszívélyesebb, akkor természetes, hogy ennek a két reprezentánsnak egymásközötti vi­szonya sem lehet szívélyes. (Rassay Károly: A kormány között és a főváros lakossága kö­zött nem szívélyes a viszony? — Zaj a szélsőbal­oldalon.) A főváros és a kormány közötti vi­szonyt ideálisnak mondani a legnagyobb jóaka­rattal sem lehet. (Friedrich István: Nagyon fe­szült a viszony! — Rassay Károly: Akkor miért vagytok itt barátságban? — Zaj.) Szeretném, lia az új tanács arányát közelebb hoznák a vidéki városi kisközgyűléshez, hiszen a többi városok­nál a választott és kinevezett tagok közt az arány háromnegyed-egynegyed. (Zaj.) Ha a törvényhatósági tanácsban a választottak szá­mához hozzáadom a választott főtisztviselők számát is, amely szerint a tizennégy választott mellett ott van még négy ugyanazon törvény­hatóság által választott főtisztviselő is, csak így érem el a háromnegyed-egynegyed arányt, amely a vidéki városok kis-üléseiiben e nélkül megvan. (Rassay Károly: Miért nem kérdezik meg erről Apponyi véleményét!? Hiszen Buda­pest díszpolgára!) Szeretném, ha ezen az ará­nyon valamit módosítani lehetne. Nem hiszem azonban, hogy ezt úg^ kell felfogni, mint ahogy a mélyen tisztelt baloldal felfogja, hog^ a fő­polgármester által kinevezett tanácstagok ki­vétel nélkül kormánypártiak. (Friedrich István: Biztos! — Kozma Jenő: Azt mondták, hogy nem is jönnek be annyian! Akkor mitől félnek? — Zaj. — Elnök csenget.) En nem tudom elkép-

Next

/
Thumbnails
Contents