Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-347

336 Az országgyűlés képviselőházának ban 88.000 lakos csak 14-et választott, szabadon választottat és virilisták együttvéve, tehát 6300 lakosra jutott egy mandátum, vagyis az aránytalanság 490 és 6300 között tizenháromszoros. A Vázsonyi—Bárczy-érában tehát — nem mondom, hogy korszakban — virilisták nélkül nyolcszoros pluralitás, virilistákkal együtt tizenháromszoros pluralitás volt biztosítva. Ezután következett a Friedrich-féle választójogi rendelet. (Zaj a szélsőbaloldalon.) En történelmi sorrendben veszem ezeket. A Friedrichféle választójogi rendelet szerint minden egyes közigazgatási kerület 24 (bizottsági tagot választott. Akikor a helyzet a következő volt. Az 1920. évi statisztikai adatok szerint a Belvárosnak 28.000 lakosa volt és választott 24 'bizottsági tagot, tehát mindén 1200 lakosra esett egy mandátum. Ezzel szemben az Erzsébetvárosnak 176.000 lakosa volt és 24 bizottsági tagot választott, tehát 7300 lakásra esett egy mandátum. (Rassay. Károly: A Friedrich-féle rendelet szerint sohasem választottunk bizottsági tagokat, hanem az 1920. évi fővárosi törvény szerint!) Akkor az 1920. évi törvény szerint. Tévedtem a címben és visszavonom. Az 1920. évi választásoknál tehát a legkisebb kerületben 1200 lakosra, a legnagyoííiban 7300-ra esett egy mandátum, vagyis az aránytalanság pontosan hatszoros. De továbbmegyek. Nunc venio ad fortissimum. Bródy igen t. (képviselőtársam egy módosítást adott be a törvényjavaslathoz, amely módosításiban ő új kerületi beosztást javasol, 18 kerületet és a 18 kerületet ő úgy akarja összeállítani, hogy azolk az adókörzetekkel legyenek azonosak. Vettem a fáradságot és kiszámítottam, hogy így mi történik. Természetes dolog, hogy ha <az ellenzéki unak kifogásolják a törvényjavaslatban foglalt rendelkezéséket és azt mondják, ihogy itt pluralitás van és hogy itt a választólkerületek nem egyenlőek és nem arányosak, aíkkor el voltam készülve arra, hogy úgy Bródy képviselőtársamnak, mint — amire azután rá fogok térni — Farkas igen t. képviselőtársamnak a szociáldemokratáik részéről beadott módosításaiban .meg fogom találni az ideális, egyenlő kerületi beosztást, amelyben a választók száma minden kerületben csalknem ihaj szálpontosan egyezik. (Rassay Károly: Nem a kerületeiket kell beosztani, hanem arányosítani kell a választók és a választottaik között! — Bródy Ernő: Ha nem felel meg az igazságnak, már visszavontam! Velem lehet beszélni!) Feltételezem, hogy a képviselő úr ezt kiszámította, mielőtt benyújtotta. (Bródy Ernő: Visszavonom, győzzön az igazság!) E szerint győztem. (Bródy Ernő: Miihelyt nem igazságos, már visszavontam!) De én azért mégis a tendencia kimutatása céljából — megmondom e számítás eredményeit. Ebben a módosításban a legkisebb kerületek: a V/a, a Lipótváros belső része, ahol 10.208, a VI/a, a Terézváros belső része, ahol 10.475 és a VH/a, vagyis az Erzsébetváros belső része, ahol 10.249 választó van. Ez a három kerület az, ahol a választók száma a 10.000-et megközelíti, tehát ismétlem — a Lipótvárosnak, a Terézvárosnak és az Erzsébetvárosnak legbelső része. Ezzel ellentétben a Józsefváros, amelyért vért ontanak, hogy a Józsefváros milyen rosszul van felosztva, (Bródy Ernő: Két kerületre oszlik!) két kerületre oszlik; a (belső kerületre 13.000 és a külső kerületre 36.000 választóval. (Bródy Ernő: Osszuk három részre!) A mélyen t. képviselőtársam által benyújtott javaslat szerint tehát a legkisebb kerület — nem akarom äzt a szót használni, hogy ghettó, hanem azt mondom, hogy a város legbelső része — 10.000-es választó számmal szerepel, ellenben a 3Jf7. ülése 1930 február U-én

} kedden. Józsefváros 36.000 választóval szerepel, vagyis egy három és félszeres aránytalanságot méltóztatik ebben stipulálni — és ugyanakkor kifogásolni a törvényjavaslatban, hogy négy és félszeres aránytalanság van. (Rassay Károly: Miért nem az igazságot keressük!) Hát keressük az igazságot s vegyük elő Farkas István és társainak kerületi beosztását, amelynek nagyon sok érdekessége van. (Rassay Károly: Nem mondtam, hogy az az igazság!) Farkas István képviselő úr tudniillik azt mondja, hogy 15 kerületre osszák a várost és ez a 15 kerület a következőképpen alakulj on. Az első három nem fontos. A székesfőváros IV. választókerülete — azt mondja — legyen a mai IV. közigazgatási kerület, a VI. választókerülete pedig legyen a mai VI. választókerület. A IV. közigazgatási kerület és a VI. választókerület tudvalevőleg azonos, egy és ugyanaz, a belváros tehát e szerint kétszer szerepel Farkas István és társainak módosításában; egyszer mint közigazgatási kerület, egyszer mint választókerület, vagyis a belváros, mint IV. és VI. választókerület szerepel. (Farkas István: Tévedni méltóztatik!) Méltóztassék megnézni, itt van a szöveg. (Farkas István: Arányos képviseletet követelünk a választók száma szerint!) Méltóztatik, t. képviselőtársam, egy pillanatig várni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Azt méltóztatik mondani, hogy az V. új választókerület legyen az V. közigazgatási kerület, ellenben azt tetszik mondani, hogy a VII. választókerületben bent legyen a VII. választókerület és a IX.-ben bent legyen a VIII. választókerület. Már pedig a VII. és VIII. választókerületek^ alkotják az V. közigazgatási kerületet. így tehát a Lipótváros dupla választójogot kap, egyrészt mint a Farkas István-féle V. választókerület, másrészt mint a VII. és IX. választókerületnek abba beosztott parciális része. Ekkora tájékozatlansággal nem lehet komoly módosító javaslatot benyújtani. (Bródy Ernő: Csak olyannal, mint amilyen a törvényjavaslatban van. — Farkas István: Miért nem méltóztatnak arra törekedni, hogy arányos képviselet legyen? — Zaj. — Elnök csenget.) Farkas István képviselő úrnak van még egy módosítása, hogy ne egyformán dotáljuk a kerületeket, hanem ezek különböző bizottsági mandátum számmal szerepeljenek. Először tehát e nélkül, azután ezzel a módosítással fogom megmondani, hogy mi az eredmény. (Friedrich István: Farkast támadja, Wolffot védi!) Ügy van! őnála ia legkisebb választókerület a IV. választókerület, amelyben nála 10.778 választó van, ezzel szemben az ő X. választókerülete, amely szerinte tartalmazza a mai XIII., XIV., XV. és XVI. választókerületnek egy részét, 41.832 választót tartalmaz. Tehát az egyik választókerülete 10.000-es, a másik választókerülete 42.000-es. így tehát 4'2-szeres diszparitás van a kerületek között. Amit tehát a belügyminiszter úr javaslata tartalmaz, szóról szóra ugyanazt tartalmazza, csak más formában. (Propper Sándor: Összetéveszti a szezont a fazonnal!) Farkas István és társainak kerületi beosztása között hét kerület van, amelyben a választók száma 10.000-től 20.000-ig terjed, négy van, amelyben 20.000-től 30.000-ig terjed, három van, amely 30.000-től 40.000-ig terjed, egy van, amelyben 40.000-en túl van. Ennek következtében az, aki ilyet javasol, elvesztette erkölcsi jogosultságát ahhoz, hogy kritizálja a másikat. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék tartózkodni olyan •• kijelentésektől, amely egy másik képviselőtársának érzékenységét sérthetik. Petrovácz Gyula: Máris visszavontam, mé-