Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-347

330 Az országgyűlés képviselőházának van és neon tudja, hová (kell tenni a választásnál a keresztet. Nagy rutin és fegyelmezettség kell ahihoz, hogy valaki ezek között a pártok között disztinkciót tudjon tenni. Ha például három kereszténypártot latok egyimásmellett, akkor nem tudom, mit ajánljak a választómnak, hogy melyik az igazi kereszténypárt, amelyre szavaznia kell. Ha ott van a keresztény kisgadapárt, a keresztény községipárt és a keresztény ellenzék, akkor nagyon nehéz őket disztinkcióra tanítani. (Szilágyi Lajos: Csak Wolff jeggyel a valódi. — Derültség.) Ennek egy ellensúlya volna, az, amire a mélyen t. miniszter úr figyelmét szeretném felhívni. Kérem, hogy a végrehajtási utasításban méltóztassék helyet adni ennek a gondolatnak: a pártok sorszámának sorshúzása az egész városra nézve egy helyen és egyszerre történjék. Ne történjék meg az, ami most megtörtént, hogy az egyik kerületben a szocáldemokratapárt 2. listán volt, a másikon a 4. listán, a harmadikon a 3. listán, mert ez a választók között ismét zavar keltésére alkalmas. Ha tudom, hogy az egész városban bármely választókörzetben, bármely kerületben például a szociáldemokratapárté az 1. szám, akkor természetszerű dolog, hogy mindenkinek azt mondom: a világért se szavazzon az egyesre! (Derültség.) Ez minden párt érdeke, ez közérdek, s ezért kérem a mélyen t. belügyminiszter urat, hogy erre vonatkozóan méltóztassék úgy intézkedni, hogy ne kerületenként történjék meg a sorshúzás, hanem az egész városban egyszerre, hogy az egész városban mindenütt egy pártnak egy szám feleljen meg. Hiszen a választók elmennek más kerületbeli gyűlésekre is és ha ott azt hallják, hogy a 3. listára kell szavazni, másutt pedig azt, hogy az 5. listára kell szavazni, akkor zavarba jönnek és esetleg ott szavaznak az 5. listára, ahol más pártra adják le a szavazatukat, nem pedig az ő pártjukra. Ez olyan egyszerű technikai kérdés, amelyet a választási eljárásnál hasznosan lehet megoldani. (Bródy Ernő: A szelvényrendszer!) A szelvényrendszert kérdi mélyen t. képviselőtársam. Tagadhatatlan, hogy a múltban ezzel sok visszaélés történt. A visszaélések forrása azonban kettős volt. Az egyik forrás volt... (Szilágyi Lajos: A pénz!) nem, kérem, hanem az a tény, hogy a házmestereket közjogi funkcionáriusokká léptették elo. Egy bérházban az összes szavazó jegyeket és ajánlási szelvényeket a házmester kezébe kellett kikézbesíteni és ő kézbesítette azután tovább a lakóknak. Ez megengedhetetlen dolog; az a házmester nem közjogi funkcionárius. A házmester (Szilágyi Lajos: Kellemetlen ember! — Derültség.) és a lakók közötti viszony általános ismerete igazolja, hogy egy házmester közjogi funkciók teljesítésére nem alkalmas, nem bizalmi személy, ennek következtében mihelyt a választói igazolványokat nem a házmesterek útján kézbesítik, hanem a magyar kir. posta útján, egy megbízható szerv útján abban a formában, ahogy például az ajánlott leveleket kézbesítik, amikor tehát biztosak vagyunk felőle, hogy az illető választó megkapja az ajánlási szelvényét és ő kapja meg, sértetlenül kapja meg, akkor házmesterpénzt nem lehet az ajánlási szelvények eladásából csinálni és akkor az illető választó rendelkezik a választói igazolványának szelvényével az ő meggyőződése, az ő érdeke szerint, és nem iut illegális kézbe, tehát nem kerül az árubörze piacára. A másik ok volt az akkori névjegyzékek hibás és rossz volta. A felett már nem kell vitáznunk, a baloldal is, a jobboldal is megállapító 47. ülése 1930 február 4-én, kedden. totta, hogy a névjegyzékek rosszak voltak, ök más okokat hoztak fel, mint mi, de tény az, hogy a választók névjegyzéke rossz volt, hogy a választók névjegyzékében rendkívül sok hiány, hiba volt, hogy kimaradtak belőle, vagy illetéktelenek többen voltak benne. Mindezeket kétségtelenül valamennyien megállapítottuk. Ennek kiküszöbölésére alkalmas az, ha friss névjegy^ zekékkel dolgozunk, ha minden választásra új és friss névjegyzék készül. A törvényjavaslatban is ez van. A törvényjavaslat azt mondja, hogy a választók névjegyzékét minden hat esztendőben kell megcsinálni, közvetlenül a választások előtt. Ez tehát az én megítélésem szerint az ajánlási szelvényekkel való visszaélésnek megint egy helyes meggátlója, illetőleg kiküszöbölője, mert ha a választói névjegyzék friss, akkor azok a címek, amelyek a választói névjegyzékben vannak, fedezik a valóságot, nem pedig úgy, mint a múltkori névjegyzékben, ahol nagyon sok házban már régen elköltözött lakók részére még mindig kézbesítették az ajánlási szelvényeket, amelyek természetszerűleg a börzére kerültek, amelyek természetszerűleg adásvétel tárgyai voltak. S itt a névjegyzék kérdésével talán valamivel részletesebben is szeretnék foglalkozni. En nagyon ellene vagyok a pártnévjegyzékeknek. Ma a központi választmánnyal kapcsolatosan elméletben úgy áll a dolour, hogy a legmegnyugtatóbb módon kapjuk mi a névjegyzék összeállítását azzal, hogy minden egyes párt delegál a névjegyzéket összeíró küldöttségbe egy-egy tagot, vagyis ott mind a négy pártból bent van egy-egy tag és így elméletben úgy képzelődik a dolog, hogy egymás ellenőrzésével megnyugtató és helyes névjegyzéket tudunk kapni. A gyakorlat azonban nem ezt mutatja, őszintén és leplezetlenül meg kell mondanom, hogy a polgári pártok kiküldöttei, megbízottai nem teljesítik kötelességüket ezen a téren azzal a szívóssággal, mint ahogyan más pártok megbizottai. Őszintén és nyiltan meg kell vallanom, hogy azok, akiket a polgári pártok delegálnak, nem bírnak sem azzal a szívóssággal, sem azzal az élelmességgel, mint amellyel például a szociáldemokratapárt ott lévő megbizottai, de még azt is hozzáteszem, hogy azzal a tág lelkiismerettel sem, mint amilyennel az utóbbiak bírnak. (Ügy van! balfelől. — Rothenstein Mór: Ez gyanúsítás akar lenni?) Nem, kérem, ez egyszerű vád akar lenni. (Rothenstein Mór: Hát, jó lesz vigyázni!) Hiszen erre akarok vigyázni, mélyen t. képviselőtársam, éppen erre akarok vigyázni, mert ők akkor, amikor a polgári bizottsági tagok nincsenek jelen, bizony nem kívánnak olyan szoros igazolásokat egy-egy bejövő elvtárstól és bevesznek — amint azt bizonyítani tudjuk, hiszen a központi választmány részéről vizsgálat alatt állt a dolog — olyanokat is, akiknek választói jogosultságuk tényleg nincs. (Jánossy Gábor: Képtelenség, mert esküt tesznek a központi választmányi tagok!) En tehát ettől az eshetőségtől szeretném mentesíteni a névjegyzéket, éppen azért helyeslem a törvényjavaslatnak azt az intencióját, hogy a választók névjegyzékét nem párt-kiküldöttekre, hanem hivatalra bízza, hogy a fővárosi statisztikai hivatallal kapcsolatosan esküt tett emberek fegyelmi felelősség mellett intézik ennek a dolognak végrehajtását. (Jánossy Gábor: Ügy van!) Mert a párt-összeíróküldöttségekkel szemben a választónak semmi néven nevezendő szankciója nincs. Ha ott atrocitás történt valamiben, ha ott helytelenül párták el, ha ott esküszegés történt, — hogy válaszoljak mélyen t. képviselőtársam közbeszólására —