Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-347

Az országgyűlés képviselőházának 3U7. ülése 1930 február U-én, kedden. 331 semmi szankciója sincs a dolognak, senkit sem lehet ezért felelősségre vonni, ellenben ha esküt tett tisztviselők csinálnak ilyet és bebizonyosodik, hogy ott történt valami kihágás, azokat, igenis, felelősségre lehet vonni és meg lehet az ilven eljárást torolni. Nekünk nincs kifogásunk az ellen, ha mindenki, akinek választójoga van, benne van a választói névjegyzékben, csak az ellen van kifogásunk, hogy olyanok, akiknek nincs meg a választójoguk, mégis benne legyenek a névjegyzékben^ ha olyanok, akiket ki kellett volna törölni, mégis ott szerepelnek a névjegyzékben. Ez ellen van nekünk kifogásunk. Itt pedig hivatkozom arra, hogy már a múltkori törvényjavaslatnak, az 1925 : XXVI. tcikknek tárgyalásánál is követeltem azt, amit most mondok. «Az én igénytelen nézetem szerint» — mondottam abban a beszédemben — «a választók névjegyzékének hivatalból való Összeállítása egyesegyedül úgy történhetik, ha házról-házra járó küldöttségek^ teszik azt meg, ha házról-házra járó küldöttség írja össze az előmutatott okiratok alapján az illető választókat, másként megnyugtató választói névjegyzéket összeállítani véleményem szerint nem lehet.» Mert az is tény, hogy a választókat arra rábírni, hogy t jelentkezzenek

t ennél a küldöttségnél, a polgári pártok részére csaknem megoldhatatlan feladat. Kérem, itt nem^ állok én egyedül; emlékszem, hogy a múlt törvényjavaslat tárgyalása alkalmával Vázsonyi Vilmos panaszkodott itt amiatt, hogy a polgári embereket képtelenség odacipelni a választói Összeíró küldöttségek elé és — úgy mondotta — az urnát oda kell vinni a választó lakására. (Jánossy Gábor: Ügy van! Ugy van!) Nekünk tehát oda kell törekednünk, hogy ezt a diszparitást, amely a fürgébb és elevenebb szociáldemokrácia és a kényelmesebb polgári pártok között fennáll, kiküszöböljük, azzal, hogy odaküldjük az összeíróküldöttségeket házról-házra az illető választó lakásába és belekényszerítjük őt a választói névjegyzékbe. S ez nem^ is új dolog, külföldön több helyen megvan. Megegyszer megemlítem Vázsonyi Vilmosnak erre vonatkozó gondolkozásmódját. Az ő «Vörös könyv»-ében, amely a választójogról szól, amely szerint ő, mint választójogi miniszter, annak idején a választójogi törvényt kodifikálni akarta, a Wahlamt benne van. Ö azt kívánja, hogy: «Budapesten a központi választmány mellett a választók névjegyzékének állandó kontrollálására külön hivatal állíttassák fel, amelynek összes^ költségeit a kincstár viselje, és amelynek szabályrendeletét a törvényhatóság állapítsa meg.» Ö tehát már gondolt erre á Wahlamt-ra, amelyet a mélyen tisztelt belügyminiszter úr ebben a törvényjavaslatban életrehív^ azzal, hogy a polgármester egyéni felelőssége és egy hivatal fegyelmi felelőssége mellett hivatalból állíttatja össze a választói névjegyzéket, amely ellen azután semmiféle gyanúsításnak, semmi néven nevezendő nyugtalanságnak helye nincs; amely•ben minden párt kivétel nélkül a legtökéletesebb mértékben megnyugodhatiík. Mélyen t. Képviselőház! A vita politikai forgópontja a közgyűlés összetétele, a közgyűlés öszsze tételének különösen az a része, hogy a főváros közgyűlésében, úgy amint most is van, amint az azelőtti törvény szerint is volt, nemcsak közvetlenül választott bizottsági tagok, hanem közvetve választott bizottsági tagok is helyet foglalnak. Ez a baloldali sérelmek fő pontja, még hozzátéve azt is, hogy ezek arányszáma, tudniillik a közvetlenül választott^ és a közvetve választott bizottsági tagok arányszáma, tehát a kétharmad és egyharmad arány, ő szerintük sok. Az a- gondolat, hogy a közvetlenül választott bizottságok tagok mellett másak is legyenek, szerintem már szuperált álláspont, ma már e fölött disputálni, e fölött vitatkozni körülbelül felesleges, mert hiszen minden törvényiben, amely erre vonatkozólag hozatott, ez a r dolog már benne van és az újabb törvényalkotás magával hozza a választások eventualitásainak ezt a korrektivumát. Már az 1872-es törvény tárgyalásaikor báró Podmaniczky Frigyes itt a Képviselőházban indítványozta, hogy a választandó 400 bizottsági tagból csak 350-et válasszanak közvetlenül, 50et az érdekképviseletek küldjenek ki. Ennek a kérdésnek tehát 1872. óta már 60 esztendős múltja van. Akkor még a Képviselőház nem szavazta meg ezt az indítványt, de már a következő alkalommal Friedrich István választójogánál belekerült, mert Friedrich István választójogánál 240 választott bizottsági tagon kívül még 24 nem választott bizottsági tag került be a törvényhatósági bizottságba. Ezek annak idején a hivatalok élén álló dignitáriusok voltak. Az 1925 : XXVI. tc-nél megváltozott a struktúráidé a lényeg megmaradt: bevezettetett az érdekképviseletek és a hivatali képviseletek rendszere és az érdekképviseleteknél bevezettetett az a rendszer, amely ma az ellenzéki támadásoknak helyesen a csúcspontja, hogy kinevezett bizottsági tagok jöttek be. Csak helyes nyomon jár tehát egyrészt a törvényjavaslat, amikor fenntartja ezt a szerintem is helyes elvet, hogy a választott bizottsági tagokon kívül közvetve választott bizottsági tagok is jönnek be és helyeslem a törvényjavaslatnak azt a rendelkezését, hogy ezek nem kinevezés, hanem választás útján kerülnek he, tehát senki sem mondhatja, hogy kinevezett bizottsági tagok foglalnak helyet a törvényhatóságokban. Én azt hiszem, hogy nagy érdekeket nem lehet választási esélyek játékának kitenni és hogy olyan vagyontárgyakról való intézkedés... (Pakots József közbeszól.) Igen, így van! (Bródy Ernő: Fizetni fizethet? — Pakots József: Legyen választott!) Meg fogom azonnal magya rázni. En azt hiszem, hogy Budapest kormányzása olyan komplex dolog, Budapest kormányzása akkora szakértelmet kíván, Budapest kormányzása annyi szakembert kíván, hogy pláne, amikor a hivatalnoktanácsot mellőzöm és a hivatalnöktanács helyébe törvényhatósági bizottsági tagokból álló tanácsot teszek, akkor a szakértelmet és a tapasztalatot ebben a tanácsban aligha tudom nélkülözni, kell, hogy legyen tapasztalt ember, szakértő ember ebben a törvényhatósági tanácsban. (Jánossy Gábor: Lesz is! — Szilágyi Lajos: Gáspárdy és Csontos!) Ezt pedig egy politikai eventualitásoknak kitett választás nem tudja biztosítani. (Közbeszólás jobbfelol.) T. képviselőtársam éppen úgy^tudja, mint én, hogy a saját pártjában sem a rátermettség, sokszor nem is az arravalóság szempontjából történik a választás, hanem egészen más szempontból. Az urak nem azért választanak ki valakit, hogy a listán orvos is, mérnök is, jogász is, technikus is legyen. (Bárdos Ferenc: A legjobb lenne mind kinevezni!) En egy kinevezéshez sem járulok hozzá. (Rothenstein Mór: Ma is ez a helyzet!) A fasizmusnak éppen az a törekvése, hogy csak érdekképviselő legyen. A magam részéről csak azt vitatom, ho°r a szabadon választott bizottsági tagokból sem a szükséges tapasztalatot, sem a szükséges szakértelmet biztosítani intézményesen nem tudjuk, miután pedig ezekre a tényezőkre a város igazgatásában szükség van, ennek következtében kell egy más dolgot keresni, hogy a tapasztalatot és a