Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-347

Az országgyűlés képviselőházának 3 egyes bármilyen gondolkozású választójának megnyilvánulása politikai súllyal essék a latba, hogy az egy-egy vármegyében elforgácsolt szavazatok Összecsoportosítva érvényesüljenek egy vagy két mandátumban, mert véleményem szerint csakis a lajstromos és arányos választás adja hű tükrét a választók gondolkozásmódjának. Előzőleg az 1929. évi XXX. tc.-nél, amely a vidéki városok választójogát szabályozta, ott is kívántam és követeltem a lajstromos választásnak ilyen módon való bevezetését, de a törvénybe mégis a lajstromos, de többségi elvű választás került bele. Ez az én megítélésem szerint fából vaskarika. Amennyire az egyéni választásnál a többségi elvnek van jogosultsága, mert más módszer nem is lehetséges egyéni választásnál a többség megállapítására, annyira nincs" semmi néven nevezendő jogosultsága a többségi elvnek lajstromos választásnál. De torz eredményekre is vezethet. Itt vannak a most legutóbb lefolyt törvényhatósági választások. A t. túloldalhoz fordulva megállapítom, hogy az a körülmény, hogy a legtöbb helyen éppen egységespárti képviselőket buktattak ki a megyebizottsági tagságból, nem másnak következménye, mint ennek, a többségi elv helytelen alkalmazásának. Ha ott lajstromos választás lett volna, egyet sem lehetett volna kibuktatni, így ellenben mindenkinek akadt 30—40 haragosa, akik törlik a listáról és ezzel egy indifferens szürke póttagot juttatnak be a törvényhatósági bizottságba és azt, aki az élen áll, akinek tehát természetszerűen^ vannak haragosai és irigyei, kibuktatják a választottak közül. Az a körülmény, hogy tömegesen buktak ki egységespárti és más párti képviselők a törvényhatósági bizottságokból, csak ennek a helytelen többségi elvű választási rendszernek eredménye. De itt van az újpesti választás is. Üjpesten leszavazott 38.330 választó. A jobboldali pártok, tehát a keresztény gazdasági és szociális pártés az egységespárt kaptak együtt 17.632 szavazatot, a baloldali blokk kapott 20.698-at. Ha ezt percentben fejezem ki, akkor azt kell mondanom, hogy a jobboldal kapott 46% szavazatot, a baloldal kapott 54% szavazatot és ha ezt 60 mandátumra elosztom, a szavazók akarata szerint, a választók leszavazása szerint kellett volna kapnia a jobboldalnak 28 mandátumot, a baloldalnak 32 mandátumot. (Bárdos Ferenc: A virilistákkal kijavítják!) Ezzel szemben ezen a választáson a jobboldal csak 21 mandátumot ka pott, tehát héttel kevesebbet, a baloldal pedig 39 mandátumot, tehát héttel többet. (Szilágyi Lajos: Nem lehet tudni, kin csattan az ostor!) Ha a lajstromos választás elvei szerint kiszámítom az arányt, hogy milyen módon kellett volna a mandátumoknak megosztania, (Szilágyi Lajos: A mostani törvényjavaslat szerint sem lehet tudni!) akkor 27 jobboldali és 33 baloldali mandátumnak kellett volna lennie. Vagyis a többségi elvű szavazás adott volna 45%-ot, viszont a baloldalnak a többségi elv szerint 65%-os mandátumaránya 55%-ra redukálódott volna, ami annyit jelent, hogy 20% differencia van a mandátumok elosztásában a választók akarata és a tényleg megválasztott képviselők száma között. A választók szavazatainak percentszáma tehát nem fedi a megválasztottak percentszámát, vagyis torz eredményt kaptunk, míg — a példa is mutatja — lajstromos szavazás mellett a mandátumok arányszáma csaknem pontosan ugyanaz lett volna, mint a megválasztottak arányszáma. Ez magyarázza azt, hogy nekünk minél előbb át kell menni a titkos választás mellett a lajstromos és arányos választásra minden olda'. ülése 1930 február U-én, kedden. 329 Ion, mert az akár a baloldalnak ád kedvezőtlen eredményt, akár a jobboldalnak ad kedvezőtlen eredményt, minden körülmények között igazságtalan, és mert igazságtalan, (Rothenstein Mór: Azért támogatja!) azért eltörlendő országos vonatkozásban és törvényhatósági vonatkozásban és azért üdvözlöm én ezt a helyes módszert itt fővárosi vonatkozásban. Ennek következtében nem tudom megérteni, hogy e mellett a rendszer mellett miért méltóztatnak azt mondani, hogy ez a javaslat a választójog tekintetében reakciós és 'kriptaszagú? Én helyesnek tartom azt is, hogy a plakátharc korlátozva van, nemcsak azért, mert azt szeretem, ha a választásoknál nem a pénz, hanem az elvek mérkőznek, hanem abból a szempontból is, amelyet nagyon ajánlok a mélyen t. kormány figyelmébe, hogy sohasem szabad megengedni, hogy a pártok pénzszerzésre törekedjenek választási célból. Ez annyira immorális dolog, annyira aláásása a közéleti morálnak, hogy én ezt a törekvést ki akarom zárni, ki akarom zárni azt, hogy a pártok törekedjenek pénzt szerezni a választásokra. El kell tüntetni a választási költségek legnagyobb részét jelentő plakátharcot, minden költséges dolgot el kell tiltani a választásokkal kapcsolatban. Van azonban a lajstromos választásnak még egy következménye, az, hogy a mandátum nem az egyéné, hanem a párté. Ennek következtében a mandátum felett az illető nem rendelkezhetik olyanformán, hogy egy pártlistán megszerzett mandátummal átmegy az ellenpártba, pátra adott szavazatok egy részét liferálja az ellenpártnak. Történjék ez akár elvtagadásból, akár egyéni hiúságból vagy sértődöttségből, akár számításból, én azt az elvet, hogy valaki a lajstromos választás útján nyert mandátumot a másik pártnak átszolgáltassa, a választók akarata megmásításának és immorálisnak tartom. Ezen a téren én csak Kállay Tibor gesztusát tartom helyesnek, amelyet, azt hiszem, valamennyien kivétel nélkül helyeseltünk annak idején, hogy tudniillik elveinek vagy meggyőződésének megváltozásából levonta a pártja iránti konzekvenciákat, de egyszersmind lemondott mandátumáról is, és megkérdezte a választókat, vájjon helyeslik-e eljárását, igen vagy nem? Nagyon kifogásolták az ajánlási rendszernek a törvényjavaslatban kontemplált formáját, azt, hogy kerületenként ezer ajánlót úgy, mint az előző törvényben, itt is^ megkövetelünk. Én úgy az egyes pártok érdekében, mint a választók érdekében helyesnek tartom az ajánlási rendszernek ezt a formáját. A pártok érdekében helyesnek tartom azért, mert minden pártnak vannak malkontens elemei, kivétel nélkül különösen a listák összeállítása után, és minden pártnak érdeke az,

;

hogy apró, neon elvi alapokon, hanem személyi alapokon álló, úgynevezett (mandátumpártok ne keletkezhessenek, hogy ne jöhessen senki azzal, hogy a párt által megállapított lasjstrom ellen ő azáltal opponál, hogy egy egyéni, személyi pártot csinál magának és ezzel akar operálni. A pártoknak természetesen érdeke, hogy a párt választói egyénig törtetésből ki ne használhassák a pártot, de a választóknak is érdekük, mert őszintén be kell vallanunk, hogy három-négy-öt párt között még csak tudunk valahogy disztingválni, de amikor a pártok tömege keletkezik a leghangzatosabb címek és jelszavak alatt, amikor iparkodnak lehetőleg hasonló kezdőszavú vagy hasonló hangzású, egyéni pártöcskákat alakítani, (Szilágyi Lajos: Mondjuk, kereszténnyel kezdődik mindegyik!) akkor az a szegény egyszerű választó zavarban 49*