Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-347

328 Az országgyűlés képviselőházának modernség tekintetében felülmúlhatatlan rendelkezések vannak felvéve ebbe a javaslatba. A közgyűlés számaránya a tervezethez képest jelentősen javult az autonómia irányában. Ugyanígy javult a többi, lényeges szerveknek az arányszáma is, hiszen méltóztatnak tudni, hogy a tanácsban a tervezet szerint fele-feles arány volt, a választott és kinevezett tagok közt, most pedig egynegyed és háromnegyedes arány van; méltóztatnak tudni, hogy az üzemi tanácsokban a tervezet szerint fele-feles arány volt, ma pedig mindössze egyetlen egy kinevezett tagvan, a többi rendes választott taggal szemben. Méltóztatnak tudni, hogy javult a polgármester hatásköre, amennyiben például az üzemeknél teljesen a polgármester hatásköre érvényesül és a főpolgármesternek egyetlen-egy ellenőrző szervet van joga bedelegálni. Javult a helyzet a polgármester választása kérdésében, amennyiben a tervezetben felvett és reánk sérelmes vétójog töröltetett a törvényjavaslatból. Javult a polgármester hatásköre, amennyiben az azelőtt csaknem kizárólag főpolgármesteri hatáskörben volt kinevezési jogkörnek jelentős része a polgármester kezébe került és a főpolgármester kinevezési joga helyes határok közé szoríttatott annak a körülménynek figyelembe vételével, hogy a főpolgármester egyidejűleg a kormányzatnak és a közgyűlésnek is embere, amennyiben jelölését a kormánytól kapja, ellenben megválasztását a közgyűléstől kapja; és mintán így az autonómia az ő választásába belefolyik, neki tehát a jogkörökből is valamivel többet kell engedni, mint amennyi a főispánok jogkörében van, akiknek kinevezése kizárólag a kormánytól függ és akiknek kinevezésébe sem a vármegye, sem a vidéki város beleszólással nem bír. Budapest székesfőváros főpolgármesterének választásába beleszól az autonómia. Az autonómia eme beleszólásának vannak logikus következményei a hatáskörben is és az én megítélésem szerint ezeket a következményeket a hatáskör tekintetében a törvényjavaslat most már egészen helyesen és racionálisan vonja le. A választójog tekintetében Farkas István mélyen t. képviselőtársam azt mondotta, hogy az a választójog, amely itt terveztetik, reakciós, sötét és kriptaszas-ú. Ez a három szó semmiféle tényben magyarázatát nem találja, mert az a választójog, amelyet a székesfőváros törvényhatóságára nézve előírnak, az országgyűlési választójogtól csak a helybenlakás kérdésében különbözik. Azt pedig senki sem tagadja, hogy a mi országgyűlési választójogunk egyrészt általános, másrészt egyenlő, mert hiszen ha minden nagykorú, írni-olvasni tudó embernek választójoga van, ennél általánosabb választójogot józan ésszel kívánni nem lehet. Szerintünk egyetlen módosítandó van csupán a mi választójogi törvényünkön és ez a nők választójogának a megkülönböztetése. Szerintünk a női választójog és a férfi választójog tökéletesen azonos alapokon volna rendezendő. Ez még az egyetlen kívánság, amelyet a választójoggal szemben táplálunk... (Rothenstein Mór: És a titkossági) Arról ezután beszélek, mert az nem jog, az módszer, én pedig most a jogról beszélek. (Rothenstein Mór: Nagyon jó! Jog az tudniillik nincs!) A nagykorúság és az, hogy az illető a népoktatási törvényben foglalt kötelezettségének eleget tett és elemi iskoláit kijárta: ez a két kritérium az általános választójognak az egyedüli józan kritérium, ennél sem lejjebb, sem feljebb menni nem vagyok hajlandó. Ami a választójognak a helybenlakáshoz 347. ülése 1930 február 4-én, kedden. való kötését illeti, magától értetődő és természetes dolog az, hogy a városi választójognál a helybenlakás kérdése predominánsabb, mint az országgyűlési választójognál. Az országgyűlési választásnál is kikötik a két évi helybenlakást, itt azonban kevesebb értelme van ennek, mert az, hogy valaki lakhelyét az ország egyik községéből a másikba változtatja, az Ő választójogának megítélésére nézve nem bír akkora súllyal, mint egy város gazdálkodásban, egy városi üzemben vagy egy városi önkormányzatban való részvétel szempontjából az a kérdés, vájjon van-e gyökere abban a városban az illetőnek. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Természetes dolog, hogy a városi választójognak szűkebbnek kell lennie, mint az országos választójognak. Meg kell kívánni, hogy^ a város törzslakossága elsősorban városi választójoggal bírjon és természetes dolog, hogy a városi választójognál egy bizonyos határt kell vonni arra vonatkozólag, hogy mikor válik a város polgára begyökerezetté, mikor számítható az az időpont, amikor annak a bevándorlónak a városban gyökere van. Es erre főkép Budapesten kell figyelemmel lenni, mert méltóztatnak tudni, hogy Budapest székesfőváros nem annyira születések útján, mint bevándorlás útján szaporodik. Méltóztatnak tudni, hogy a főváros egyesítése óta 798.000 emberrel szaporodott a főváros lakossága és ebből csak 233.000 a születések útján, ellenben 565.000 bevándorlás útján került a fővároshoz. Méltóztatnak tehát látni, hogy egy a kettőhöz arányban van a fővárosnál a bennszülöttek és bevándoroltak száma. Világos dolog tehát, hogy a városnak védekeznie kell az ellen, hogy az itt született törzslakosság majorizáltaasék a bevándorlók által. Elméletben a helybenlakás kérdése tisztán csak a városhoz való tartozás kritériumát állapítja meg, a gyakorlatban azonban úgyszólván semmit sem jelent a hatévi helybenlakás. Mert kérdem, mélyen t. Képviselőház, mit jelent az, hogy hatévi helybenlakást követelek a bevándorlótól? Gyakorlatban ez azt jelenti, hogy egyetlen egy választásnál az illetőnek nincs szavazati joga. A törvényhatósági választások ugyanis hatévenként történnek, tehát minden hat esztendőben jut abba a helyzetbe a főváros polgára, hogy véleményét nyilváníthassa, minden hat esztendőben jut tehát a törvényhatósági választásoknál alkotmányos jogai gyakorlásának birtokába. Az tehát, hogy hatévi helybenlakást kívánunk, csak annyit jelent, hogy a bevándorló az első egyetlen választásnál még jogokat nem gyakorolhat, minden továbbinál azonban már gyakorolhatja a jogait. Az tehát nem olyan sérelem és nem olyan nehéz feltétel, hogy egyízben, első ízben annak a bevándorlónak nincs joga szavazni, hogy ezért a javaslatot kriptaszagúnak, reakciósnak és sötétnek lehessen minősíteni. A lajstromos választás és a titkos választás a választásnak módszerei. Nagyon természetes, hogy úgy a titkosságot, mint a lajstromos választásnak a módszerét, mely a lajstromos mellé a kisebbségi képviseletet és az arányos választást is beiktatandónak tartja, én a legmodernebb és az országos választásoknál is követendő példának tartom és ennek következtében kell hogy a magam részéről elfogadjam. Az országgyűlési választásoknál is elsősorban a titkosság álláspontján állok, másodsorban a vármegyei lajstromok álláspontján. Az én felfogásom szerint az egyéni választások korszakának végéhez kell hogy érkezzünk és a vármegyei lajstromok biztosítják azt, hogy egyetlen egy szavazat se vesszen kárba, hogy minden egyes vidék minden