Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-346

Az országgyűlés képviselőházának 346. ülése 1930 január 31-én, pénteken. 319 zésre jut.» Bámulnom kell a miniszterelnök úr élénk fantáziáját. Abban a korban, amelyben a miniszterelnök úr vian, az emberek már nem szoktak ilyen fantasztikus dolgokat mondani. Nem szoktak olyat mondani, amilyent a miniszterelnök úr, aki kisütötte, hogy mindazok a reakciós törvények, melyekkel eddig az országot szerencséltette, vagy szerencsétlenné tette, mind a társadalmi szolidaritás és a társadalmi egység jegyében készültek, A belső államépitő munka — ahogy a miniszterelnök úr magát kifejezte — és ahogy mi tudjuk, az új honfoglalás, a gyakorlatban a magvar nép kiskorúságban tartását jelenti, jelenti azt, hogy a kormány éretlennek tartja a magyar népet arra, hogy •" véleményét szigorúbb kormányzati felügyelet nélkül nyilvánítsa, éretlennek tartja arra, hogy a választásokon titkos szavazással nyilvánítsa a véleményét. (Meskó Zoltán: Benne van a programme ban a titkos választás!) Képviselő úr, én magam nem tartozom a jó keresztények közé, de a jó keresztények szokásával mondom, hogy Isten éltesse magát mindaddig, amíg ez a programúi megvalósul. Akkor nagyon sokáig fog élni, mert ha nem kényszeríti a Bethlen-kormányt valami arra, hogv ezt a programmpontot megvalósítsa, magától ez az egységespárt, ha ezer évig él is, nem fogja azt megvalósítani. Ez a kormány a törvényes alkotásokat illetőleg a gőgös mágnás felfogását képviseli, aki azt vallja, hogy az Úristen a fejeket azért teremtette, hogy gondolkozzanak, a lábakat azért, hogy menjenek, de hogy a fej hogyan gondolkozzék, hogy a láb hová menjen, azt az uraság szabja meg. Ez a törvénytervezet, amely előttünk fekszik és amelyet most tárgyalunlk, ezt a szellemet sugározza ki miagából. Szabad menni, de csak oda, ahová, az uraság 'alkarja, iszabad beszélni, de csak annyit, amennyit az uraság kegye megenged, sziahad határozni, de csak azokban a kérdésekben, amelyeket az uraság kegyesen^ jóváhagy, van autonómia, ha a kormány akaratát teljesíti, van önrendelkezési jog, ha iaz történik, amit a kormány akar. Ami tehát kicsiben a miniszterelnök úr gazdaságában Inkén történik, hogyha kisbéres, a botosispán és más uradalmi cseléd gondolkodhatik, de hogy hogyan, mehet, de hogy hová, azt az uraság szabja meg: ezt a felfogást átviszi az ország életébe, ezt látjuk az állam politikai életében, ezt láttuk, amikor megvalósították a kétkamarás rendszert, amely t teljesen távol áll a néptől, ezt láttuk a választójog megalkotásánál, láttuk ia választásoknál és láttuk mindazoknál a törvényalkotásoknál, amelyeket a Bethlen-Jkoirmány a Ház elé hozott. Hogy mennyire így van ez, azt legjobban lehetne bizonyítani Hegedűs Kálmán t. képviselőtársunk eknefuttatásaival. Hegedűs Kálmán mindig megtiszteli a Magyar Szemlét politikai cikkeivel. (Gáspárdy Elemér: Nagyon jó cikkek azok!) Nem kifogásolom; a Magyar Szemléhez hozzáülik Hegedűs Kálmán, épúgy, mint a Népszavához Garami Ernő. Nem vitatom ezt, de csak jellemző. Amikor az előbb arról beszéltem, hogy a magyar nép tartozik odamenni, ahová az uraság parancsolja, a túlsó oldalon méltatlankodtak. Ezzel szemben érdemes megnézni, mit ír Hegedűs Kálmán t. képviselőtársunk (olvassa): «A levegőben van, — írja — hogy akit Bethlen méltónak ítél a mandátumra, annak a .magyar 4 nép .meg is adja azt. A választás csak a szankciót jelenti Bethlen István döntő szavára. Az ellenzék annyira tudatában van annak, hogy ez így van, hogy tekintet nélkül arra, hogy milyen a választás, már jelöltet sem állít a hivatalos jelölttel szemben». Majd tovább is így folytatja, amikor az egyik választásról elonélikedik, amikor az ellenzéki képviselőt vasraverték, amikor nem engedték beszélni, aimiikor a szokásos atrocitások történtek. (Meskó Zoltán: Most Tokajban láthatták!) Tokajiban? Majd erről is beszélek. Miért nem tetszik azonban a tarpai választásról beszélni és miért osaik a tokajiról. A tokaji választás idején a miniszterelnök úr Hágában volt. Elnök: Kérem, képviselő úr, most a fővárosi törvényjavaslat van napirenden. Malasits Géza: En csak bizonyítani akarom előbbi állításomat. Méltóztassék megengedni, hogy tovább olvassam azt, mit ír akkor, amikor egy komoly jelölt kísérletezett a kerületben, de nem tudott győzni. (Olvassa): «Igaz ugyan, hogy tekintélyes számú szavazatot kapott, mindazonáltal nem győzhetett, mert Bethlen István nem akarta, hogy győzzön. XL ellenzéknek ebbe bele kell nyugodnia, Bethlen István akarata szent és mindenható ebben az országban.» Ilyen bizonyítványt állít ki egy egységespárti képviselő a miniszterelnök úrról. Ne csodálkozzanak tehát, ha azt mondo/n, Ingy itt a fejek nem arra valók, hogy szabadon gondolkozzanak, az emberek szabadon beszéljenek, mert szabad beszélni, de hogy mit, és szabad menni, de hogy hová, azt az uraság szabja meg. Erről adott bizonyítványt Hegedűs Kálmán t. képviselő úr. Ezt a törvényalkotást, amely törvényalkotásnak egyik betetőzése a miniszterelnök úr szerint a fővárosi törvényjavaslat, ezt a törvényalkotási példát akár Metternich, Schmerling vagy Bach is elirigyelhette volna ettől a kormánytól. Ez a kormány megmutatta, hogyan lehet parlamentárisán kormányozni demokrácia nélkül, hogyan lehet közélet és igazi nyilvánosság nélkül választásokat csinálni, hogyan lehet meddővé tenni a szót, hogyan lehet, a gondolatot és az agy velőket kiterméketleníteni. Ezt ez a kormány 10 évi kurzusuralma alatt megmutatta és ez örökké... (Scitovszky Béla belügyminiszter: Mit jelent az, hogy <

;

kitermékeltetni>>?) Kitermékeltf tnif Azt, hogy az agyvelők ma már nem termékenyek. Méltóztassék megnézni a politikai irodaimat, nézzék meg a politikai lapokat, olyan sivár, olyan meddő ez a magyar közélet, amilyen sivár és meddő (Felkiáltások jobbfelől: A Népszava!) csak egy reakciós, csak egy áldemokratikus országban lehet. Tessék megnézni minden országban a politikai irodalmat. Akár Németországot, akár Ausztriát, akár Franciaországot nézem, azt látom, hogy élő politikai irodalma van, a vezércikkek egész özöne támadja, kritizálja a kormányt, a kormány pedig visszaválaszol. Itt nincsen semmi. (Peyer Károly: Dehogy nem, itt pénzért válaszolnak!) Itt egy akarat van, egy hasravágódás a kormány előtt az egész magyar közélet. (Zaj.) Mondom, t. Képviselőház, ez a helyzet a tíz évi kurzusuralom után s ez a törvényjavaslat betetőzése az eddigi törvényalkotásnak. (Felkiáltások jobbfelől: Mi az a kurzusuralom?) Oda jutottunk, hogy részben megvalósul Kolonics kardinális álma: szegény és koldus lett a magyar munkás, a magyar földmívelő, de nem hisz már az urainak- Kolonics azt mondotta, hogy^ előbb koldussá kell tenni a magyar népet, aztán majd pápista lesz. A magyar nép koldus, munkása, földmívese már leszegényedett annyira, hogy a koldus színvonalán van, de már ismét nem hisz az urainak. 1919 őszén még hitt nekik, még 1920-ban és 1921-ben is, de ma már nem hisz. Az urak nagyon nagy csodákat fognak látni a legközelebbi választásokon, ha tovább folytatják ezt a törvényalkotást. (Zaj.) 47*